Főkép

Varga Bálint (1970) író, újságíró, szerkesztő, ifjúsági regények és krimik fordítója, tíz éven át kiadótulajdonos és egy kis plusz töltet az életében, hogy éveken keresztül hírszerzőként és analitikusként kereste kenyerét egy magánnyomozó-irodánál. Őszintén: mit is várhatnánk tőle jobbat, mint egy átgondolt, tulajdonképpen reális tényeken alapuló, gördülékeny, több országot is átívelő kamaszkrimit, telis-tele izgalommal, fordulattal és logikus következménnyel?

 

A 2015-ben megjelent első regényéből, a Váltságdíj nélkül című kötetből (általam még nem) ismert négy fiatal, Doma, Max, Zoli és Zsófi rögtön a könyv elején ismét hatalmas slamasztikában találják magukat, amikor Zoli (lelépett apjának köszönhetően) a brókerbotrány károsultjainak megbízottjaitól tíz napot kap arra, hogy előteremtsen száztízmillió forintot, amit állítólag a fiú apja csalt el az önbíráskodóktól. A fiatalok balhéban, menekülésben és zűrökben gazdag útnak indulnak, hogy megkeressék az apát, miközben női hősünk, Zsófi nyomtalanul eltűnik, így két szálon folytatódnak az események. Hol a kicsit enervált, enyhén zárkózott Zoli és a cinikus, nem kicsit szemtelen és extrovertált (nevezzük inkább bunkónak) barátja, Max borzasztóan vicces, pikírt szóváltásaival tűzdelt eseménydús londoni „vadászatát", hol pedig Doma Zsófi utáni hajszáját követhetjük nyomon (amit tovább fűszerez az, hogy, lássuk be, két pólus között vergődik, hiszen a háttérben sajgó szívvel nem csak barátként gondol a lányra).

 

Ami nagyon tetszett, az a történet töretlen dinamikája, a vagányság és a humor keveredése a fantáziadús utazás alatt. Aki járt már Londonban, az mosolyogva éli újra a tényleg valósághű tévelygést a zagyva városban – nekem a könyv olvasása közben sorra jöttek vissza saját emlékeim, mert annyira remekül adta vissza a látványt, a hideget, az idegen érzést, ugyanakkor a finom új illatokat és élményeket egyaránt. A két srác nem igazán akciódúsan, inkább ész- és kutatómunkával térképezi fel a terepet, így jutnak el a megoldásokhoz, és bontakozik ki ezáltal karakterük is. Aminek pedig igazán örültem, az a fricska, amit annyira vártam már, és ott volt a könyv végén; és bár a könyv 12-16 éves gyerekek számára íródott, az én közel negyvenéves fejemet is bólogatásba és mosolyba húzta.

 

A könyv a Kolibri Kiadó Magasfeszültség sorozatának emblémáját viseli, ami a témaválasztás, illetve annak a való élethez, a realitáshoz való kényes közelségét jelzi, ezzel mutatva rá a jelen kor ifjúságát érintő aktualitások irodalomba történő bedolgozására. Alkoholizmus, nagyvárosi tévelygések, a közelmúltban zajlott brókerbotrány, mindennapi családi küzdelmek otthonért, ételért, megélhetésért izgalmas, újszerű nyelvezettel és módon kerülnek ki a szerzők tollából. Mint ilyen, számomra úttörőként jelent meg az általam olvasott ifjúsági könyvek világában ez a mozgalom, és kamasz lány anyukájaként örülök neki, hogy van, aki felkarolja, és foglalkozik ezen témák adagolásával is az ifjúság számára. A mód persze néha vitatható, de persze amíg a világ világ, minden szülő másképp neveli csemetéjét: az elv viszont, hogy ne kerüljük a valóságot, csak mert úgy szebb az élet, szerintem remek.

 

Megszerettem a kölyköket és Varga Bálint magával ragadó stílusát a második részből, így megpályázom az első kötetet is. Ha kötelező olvasmányként nem is ajánlanám, de a nyár végére még szívesen belepaszíroznám a kamaszok kezébe egy könnyed kis kaland átélése végett, mert olvasni, átélni és fantáziálni jó!