Főkép

Anoushka Shankar (szitár) méhkasba nyúlt új albumának tematikájával, amit egyrészt nagyra értékelünk, másrészt viszont nem teljesen értünk. Adott egy csodálatos művész, aki az indiai zene egyik óriásának, Ravi Shankarnak az egyik tündöklően tehetséges és sikeres lánya – a húgáról, Norah Jonesról mindezt ugyanúgy elmondhatnánk –, és aki legújabb korongját egy legalább annyira összetett, mint szerteágazó problematika köré építi, mint a napjaink komoly humanitárius kérdéseit feszegető menekülthullám. Csodáljuk, mert reflektál erre az egész világot érintő eurázsiai társadalmi kérdésre, viszont értetlenkedünk ennek a módján. Persze ez cseppet sem jelenti azt, hogy a legapróbb fogalmunk lenne arról, hogy ezt hogyan lehetne jobban vagy másként csinálni, mindössze a létrejött munka tesz ránk olyan negédes benyomást, amit csak nagyon távolról érzünk összeegyeztethetőnek ezzel a háborús helyzetből kibontakozó katasztrófával, amelynek félő, hogy a kimenetele a kezdeti pontjába fog lassan az egész világot érintően átfordulni.

 

Erre az összeegyeztethetetlenségre talán a legjobb például Shankar saját szavai szolgálnak, amelyekben megfogalmazza a Land Of Gold album kezdeti koncepcióját:

 

„A Land of Gold magjait a menekültek humanitárius helyzete vetette el, amelynek kezdete egybeesett második gyermekem születésével. Mélyen zavart, hogy amíg én gazdagon adhattam a gyermekeimnek, mások kétségbeesetten, kétségbeejtő körülmények között próbálták ugyanezt megtenni a saját gyerekeik számára. Ez borzasztóan zavaró összehasonlítás volt, és a dühömet egyre csak tüzelte a menekülthullám politikai és háborús háttere. Tragikusnak tűnik arra gondolni, hogy a földrajzi határok lehetetlenné teszik, hogy fizikailag nyújtsunk segítséget ezeknek az embereknek.”

 

Ahogyan a jelenség és a róla való gondolkodás szorosan kapcsolódik az információ megváltozott áramlataihoz, úgy a tenni akarás és annak formái is kétségtelenül megoszlanak a földrajzilag közvetlenebbül és kevésbé érintett területek között – bár London, ahol tudtunk szerint Anoushka Shankar él, mindig is nyitott területe volt a migrációnak. Azonban migráció és menekülés között valóban létezik egy lényeges különbség, de azt taglalni, ahogyan ezen különbséget a mai Magyarországon összemossák, annyira távolra vezetne, hogy most vizsgáljuk csak Shankar, a magvakból a későbbiekben bővebben kibontakozó gondolatát. „Tenni a zenémen keresztül tehetek valamit” – de pontosan mit is? Felhívni valami egészen nyilvánvalóra a figyelmet? Lelki segítséget juttatni azoknak, akik szinte kizárt, hogy hallani fogják a muzsikámat? De tényleg kizárt? Ezt igazán nem tudhatom, de nekem személy szerint az őszintének tűnő aggodalom pózzá merevedik egy album belső borítóján, amely albumnak már a címe is annyira „sweet”, hogy nehézkessé válik szeretni.

 

De milyen maga a muzsika? Zakatolóan újszerű, a modern és a klasszikus eredeti fúziója, de néha maga is annyira „tacky” – maradjunk ennél az angol szónál az „ízlésficamos” vagy „csöpögős” helyett –, mint az egyes dalok címei – „Secret Heart”, „Last Chance” stb.... Sok vendégszereplő színesíti a programot – M.I.A. rappeléssel (Jump In), Alev Lenz énekkel (Land of Gold), Vanessa Redgrave szintén énekléssel (Remain the Sea) – és a már jól felvázolt tematikán belül egy képzeletbeli utazást jelenít meg Shankar: a menekültek gyötrelmeit meséli el az indulástól kezdve egy képzeletbeli érkezéssel, az újraegyesülés reményével. Ha kaphatók egy ilyen zenei jegyekkel felruházott képzelt utazásra, helyezkedjenek bele, ha tudnak, nekem sajnos Anosuhka Shankar új albuma esetében nem sikerült – ha egyáltalán ez sikerülhet.

 

Sajnos a zeneileg egyébként nagyon igényes album hallgatásaikor képtelenek vagyunk elvonatkoztatni a választott téma erős aktualitásától, de talán húsz év múlva másként hallgatjuk ezt a lemezt. Azt viszont már végképp nem sikerül megértenünk, hogy miért egy meghirdetetten Land of Gold turné keretében indul ősszel útnak a művésznő, ahelyett, hogy egyszerűen koncertkörútra menne: persze nagyon örülünk, hogy Budapestre is ellátogat, de ez vagy a tökéletes tájékozatlanságáról árulkodik, vagy mi vesszük túlontúl komolyan az album politikai koncepcióját.

 

Elhangzó szerzemények listája:

1. Boat to Nowhere

2. Secret Heart

3. Jump In (Cross the Line)

4. Dissolving Boundaries

5. Land of Gold

6. Last Chance

7. Remain the Sea

8. Crossing the Rubicon

9. Say Your Prayers

10. Reunion