Beszámoló: Knutdut Men – Opus Jazz Club, 2016. augusztus 31.
Írta: Czékus Mihály | 2016. 09. 01.
Ágoston Béla nemcsak a hazai jazzélet egyik meghatározó szaxofonosa, hanem a nyelvi játékoknak is nagy mestere. Ezért még mielőtt valaki nagy filozófiai tartalmat keresne a tavalyi év elején alapított zenekarának a neve mögött – Knutdut Men – az először is olvassa el visszafelé a nevet... Szóval a „Nem tudtunk" zenekar koncertje zárta az Opus Jabb Club augusztusát. Méghozzá nem is akármilyen program volt ez, hiszen az Ágoston Béla (tenor- és szopránszaxofon), Murányi Ákos (altszaxofon), Pengő Csaba (nagybőgő), Hárságyi Péter (dob) felállású együttes a BMC Records gondozásában most megjelent, Dunno címet viselő bemutatkozó albumának az anyagával állt a közönség elé. Természetesen a lemezcímben is van egy kis nyelvi játék: a „don`t know" kissé lezser módon kiejtett alakja. Tekintettel arra, hogy a lemez anyagát nem ismertem, és Ágoston néha (lehet, hogy viccből) furcsán konferálta a számokat, de többször is elhangzott, hogy ez és ez a szám már a tervezett következő albumunk anyagából szól. Lehet, hogy csak poén volt, de így nem tudom megítélni, hogy tényleg csak az új lemezről szólt az este, vagy érkeztek „idegen elemek" is.
A kvartett a zenéjéhez egy igen széles palettáról merítette az „alapanyagot". A zenei világukban jól megférnek egymás mellett a fülbemászó jazz dallamok és az avantgárd irányzatokból merített effektusok; élvezhető free-jazzt, avantgárdot, néha a kortárs zenéhez közelítő bonyolult jazzt is hallhattunk tőlük. Ágoston – olykor fanyar – humora az egész koncertet végigkísérte: a „Tanügy" című számot például úgy vezette be, hogy szeretné felhívni mindenki figyelmét arra, hogy egy gyomorforgató kompozíció következik mintegy hét percben.
A kvartett egyedülálló módon ötvözi négy nagyszerű és egyenrangú zenész szellemiségét. Közülük kétségkívül kiemelkedik Ágoston kvalitása és teljesítménye, aki fantasztikus energiákat képes felszabadítani a színpadon – most is ezt tette. A csapatban a nagyszerű és hajlékony technikájú dobos, Hárságyi Péter is jól teljesített, de Pengő Csaba bőgőzéséről és Murányi Ákos szaxofon játékáról is csak elismeréssel lehet beszélni.
A közönség a szó szoros és átvitt értelmében is vevő volt a Knutdut Men produkciójára, ugyanis a taps mellett az új lemez is szépen fogyott az első félidőt követő szünetben és a koncert után. Úgy gondolom tehát, hogy egy nagy jövő előtt álló zenekart láttunk a színpadon, amelynek a produkciója méltán tarthat igényt külföldi érdeklődésre is.