Főkép

Az idén második alkalommal kerül(t) megrendezésre a budapesti Opus Jazz Club szervezésében a Hevhetia Fesztivál, aminek keretében négy estén négy zenekar lép(ett) fel az Opusban. A kassai székhelyű Hevhetia Records hasonló koncepcióval és filozófiával tevékenykedik Európa zenei világában, mint a hazai kiadónk, a BMC Records, ezért nem véletlen, hogy a két cég sok évvel ezelőtt egymásra talált. Tavaly döntöttek úgy először, hogy közös fesztivált csinálnak Budapesten – úgy tűnik, hagyomány teremtővé vált az esemény, ugyanis az idén újra színpadra léptek nálunk a Hevhetia Records kötelékébe tartozó muzsikusok. Az első estén egy lengyel zenekar, a Kamil Piotrowcz Quintet mutatkozott be a hazai közönségnek.

 

Fotósként több száz koncerttel a hátam mögött azt mondhatom, hogy a magyar közönségnek kicsi a kockázatviselési hajlandósága. Ez alatt azt értem, hogy „nem mer" elmenni, beülni számára ismeretlen előadók koncertjére (a „nagy nevek" ugyan vonzzák a teltházat, de a közelmúlt botrányai azt mutatják, hogy a „név" nem mindig garancia a minőségre). Márpedig a jazz egy rétegműfaj, és a Kamil Piotrowicz Quintet neve sem sok embernek cseng ismerősen itthon, valószínűleg ennek is tudható be, hogy maradtak szabad helyek az Opusban... Pedig aki ezt a koncertet választotta esti programként, az remekül szórakozhatott a lelkes és kreatív lengyel muzsikusokból álló együttes produkcióján.

 

Az Emil Miszk (trombita), Piotr Chęcki (tenorszaxofon), Kamil Piotrowicz (zongora), Michał Bąk (nagybőgő), Sławek Koryzno (dob) felállású zenekar a Birth című debütáló lemezük anyagával érkezett hozzák. (A zenekarvezető, Piotrowicz tájékoztatása szerint a második lemezük október környékén kerül a lemezboltokba.)

 

A Birth egy nagyon változatos repertoárt felvonultató album, és ennek köszönhetően a koncert is igazán színesre sikeredett – sőt, az „itt és csak most történik" momentumokkal túl is szárnyalta az általam egyébként már ismert lemez élményanyagát.A zenekar bebizonyította, hogy legyen szó mainstream vonulatról, kortárs zenéről vagy etno jazzről, világszínvonalon képesek játszani. Piotrowicz-ék remekül tudták kezelni a stílusok sokszínűségét: ennek egyik bizonyítéka például az, hogy a néhány kompozícióban megjelenő elvontabb zenei formákat a hallgatók számára a „befogadhatósági limiten" belül tudták tartani. Másrészről a könnyedebb részeket sem áldozták fel a popularitás oltárán, produkciójuk nagyon összeszedett volt, ráadásul ezt hihetetlen könnyedséggel vitték végig. Nem estek abba a hibába, amelyet olyan gyakran elkövetnek az előadók, hogy a koncert – szünet utáni – második részét egyfajta levezetésnek tekintik: Piotrowicz-éktől két egyenrangú „félidőt" kaptunk. Remek „munka" volt ez, pazar szóló produkciókkal fűszerezve.

Mindenkit arra biztatnék, hogy bátran ugorjon fejest a zenei ismeretlenbe. Mert csak akkor lehet részese az olyan produkcióknak, mint például a Kamil Piotrowcz Quintet koncertje.