Főkép

Klausz Melinda idén megjelent könyve az, amit úgy szoktak nevezni: hiánypótló. Bár szerintem ez mára egy elcsépelt, klisés fogalommá vált, A közösségi média nagykönyve esetében mégis jogosnak érzem.

 

A szerző 2007 óta foglalkozik közösségi médiával, pályáját a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán kezdte, ahol marketingvezetőként dolgozott. Megalapította a Klausz Social Groupot, ami 2015-ben elnyerte a Magyar Marketing Szövetség szakmai elismerését is. Saját vállalkozása van, valamint tanít a The Social Media Academyn és a Metropolitan Egyetemen is.

 

Klausz Melinda tehát igen járatos a témában, és ez a könyvön is meglátszik, ami tökéletes útmutató azoknak, akik eddig csak felhasználóként foglalkoztak a közösségi médiával, de például bloggerként szeretnének szintet lépni, esetleg munkaidőben céges oldalt kell kezelniük. Tulajdonképpen én is a munkám miatt olvastam el a kötetet – hiába használom ugyanis legalább nyolc éve a Facebookot (a közösségi média többi elemét pedig még régebben), átlagos felhasználóként számos dologgal nem találkoztam. Sosem kellett figyelnem a hirdetésekre, sosem kellett célcsoportokkal foglalkoznom, sosem kellett elgondolkodnom azon, milyen hosszú távú hatásai lesznek a nyereményjátékoknak...

 

A közösségi média nagykönyve pedig az alapoknál kezdi. Mi az a social media? Melyik generációk használják, és azokra mi a jellemző? Melyek a social media leggyakoribb típusai – mi jellemzi a blogokat, a wikiket, a közösségi hálózatokat stb.? Hogyan építsünk közösséget? Hogyan használjuk az oldalak statisztikáit, hogy még több embert elérhessünk? Miként kezeljük a felmerülő konfliktusokat és panaszokat? Ezeket a témákat pedig a való életből vett példákkal illusztrálja.

 

Ez az alaposság persze azt is jelenti, hogy aki már évek óta közösségimédia-fogyasztó, az a könyvben leírtak egy részét unalmasnak fogja találni. Az unalmasabb részeket viszont mindenképpen érdemes elviselni, mert a könyv fejezetei valamilyen szinten épülnek egymásra – könnyebb megérteni a részeket úgy, ha ismerjük az egészet. Viszont ha már az alaposságnál tartunk, muszáj megjegyeznem, hogy a szöveggondozással akadnak problémák – elírások, nem egységes helyesírás (például nem mindegy, hogy közösségi médiaplatform vagy közösségimédia-platform) tarkítja szinte oldalanként a kötetet, és ez amellett, hogy idegesítő, nem vet túl jó fényt a kiadóra.

 

Ugyanakkor amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a könyv egy olyan témáról szól, amely nagyon hamar elavul. Hiszen a közösségi médiában folyamatos a változás – ami a kötet megjelenésekor még friss információnak számított, az egy éven belül egészen biztosan megváltozik, és akkor a könyv, ha nem is válik használhatatlanná, de erős ráncfelvarrásra szorul majd. Természetesen, ha a kiadó készen áll újabb és újabb átdolgozott kiadások megjelentetésére, folyamatosan követve a technológiai fejlődést, akkor az annál jobb – másként ugyanis igencsak kérészéletű műről beszélhetünk, ami idővel maximum kordokumentumként állná meg a helyét.

 

Alapjaiban tekintve azonban érdemes beszerezni A közösségi média nagykönyvét, mert számos dolgot világossá tesz, és minden hibája ellenére örömteli, hogy a magyar piacon kapható egy ilyen kötet.