Főkép

Brad Mehldau állandó triója Larry Grenadier bőgőssel és Jeff Ballard dobossal egy újabb epizódhoz érkezett. Egy egész albumot szenteltek bluesos balladák és balladaszerű bluesok feldolgozásaira, a tőlük megszokott hangzásban, mindezt rengeteg pikáns fűszerrel megízesítve.

 

A témaválasztást már 2015 őszén élőben hallhattuk a Zeneakadémián, de akkor elsősorban saját kompozíciókból állt a műsor. Mivel erre az albumra egy saját szerzemény sem fért fel, erős a gyanúnk, hogy hamarosan egy újabb ballada-albummal leszünk gazdagabbak – még akkor is, ha ennek némileg ellentmondani látszik Brad Mehldau és Joshua Redman ősz elejére beharangozott első, válogatott koncertfelvételekből összeállított duó albuma. Történt ugyanis korábban már többször, hogy Mehldau 2x1 albumot adott ki egy jól behatárolható korszakának stúdiófelvételeiből: először 2002-ben jelent meg egy standardeket tartalmazó feldolgozáslemez (Anything Goes), még a korábbi dobos Jorgé Rossyval, amelyet csak 2005-ben követett a House On Hill, pedig utóbbit két téma kivételével az előző koronggal egyidőben vették fel. A két lemez élesen szétválogatja a saját kompozíciókat a feldolgozásoktól, ezért az utóbbin értelemszerűen csak Mehldau szerzeményeket találunk.

 

Hasonló történetet mesélhetnénk a Metheny/Mehldau (2006) és Metheny/Mehldau Quartet (2007) albumokról – bár itt a rendezőelv némileg bonyolultabb –, illetve az Ode (2012) és a Where Do You Start? (2012) albumokról, amelyeken már Jeff Ballard dobol, és amelyek kiadása között mindössze féléves csúszás volt. Majd meglátjuk, hogy valóban lesz-e egy Mehldau által komponált balladalemez, mindenesetre mi reménykedünk benne.

 

Mert ahogyan az általában lenni szokott, majd minden, amihez Melhdau ér, nemessé válik – az egyetlen megosztó korong a Mehliana –, és bár óriási meglepetések vagy újdonságok nincsenek ezen a ballada-albumon, mégis olyan jó hallgatni ezt a hármast újra és újra, most éppen a lassabb tempók keretei között. A legizgalmasabbnak elsőre talán a tavaly megjelent szóló zongora box-setben is helyet kapó Beatles feldolgozás tűnik („And I Love Her”), mert természetes összehasonlítást kínál mind a szóló, mind pedig – legalábbis azoknak akik hallották – a Zeneakadémián előadott trió verzióval.

 

Az összehasonlítás alapjait nyújtó változatokhoz képest a stúdiófelvétel rövidebb és kimértebb, mégis annyira jól szerkesztett, hogy a minimalista keretben is sikerül csúcsra járatni az improvizációt, viszonylag gyorsan, a trió harmonikus dinamizmus-váltásainak köszönhetően. És éppen ebben az összhangban rejlik az az erő, amely vonzóvá teszi minden közös munkájukat. Annyira természetesen lélegzik együtt ez a három muzsikus, hogy a létrejövő zene szinte önálló entitásként sodródik és sodor minket, a csorgó tempók ellenére is. A Paul McCartney késői szóló korszakából választott „My Valentine”-ból pedig egy olyan blues jött létre, hogy önkéntelenül is Billie Holiday jut eszünkbe, mintha az ő hangján énekelnének a hangszerek.

 

A finom dinamikák triója most újra definiálja és egy szűk sávon belül, a balladák lágy sodrásában finomítja tovább együttes játékukat.

 

Előadók:
Brad Mehldau – zongora
Larry Grenadier – nagybőgő
Jeff Ballard – dob

 

A lemezen elhangzó tételek listája:
1. Since I Fell For You
2. I Concentrate On You
3. Little Person
4. Cheryl
5. These Foolish Things (Remind Me of You)
6. And I Love Her
7. My Valentine