Főkép

Az első gyerekkori emlékem a Balatonról az, hogy a Jingle bells dallamára énekeljük, hogy „Balaton, Balaton, de gyönyörű tó, a partodon táborozni jaj de csuda jó”, aztán el is jutottam oda – ahogy gondolom, a legtöbb magyar ember eljut egyszer oda, mert el kell, ahogy mondjuk a Kékestetőre is, és így aztán mindenkinek van valamiféle fogalma, emléke, élménye a Balatonról. Mégis biztos vagyok benne, hogy ezt a kis könyvet a legtöbben haszonnal forgathatjuk, különösen azok közülünk, akik családosok, és fejükbe vették, hogy a Balatonon fognak nyaralni. Még akkor is haszonnal, ha már tucatszor nyaraltak ott.

 

A könyv egy 5+2 tagú család kalandjairól szól, akik nyaralásuk alatt bejárják a „magyar tenger” északi és déli partját is. A mesélő a +2-ből az egyik: Tóbiás, a kutya. A másik persze egy macska, ezenkívül van egy nagyobb lány, egy kisebb és hímnemű ikre, meg persze a szülők. A neveik alapján nem bírtam megkülönböztetni őket, és a kalandokat csak amolyan Anna-Peti-Gergő értelemben kell érteni, semmi olyat nem élnek át, amit bármely halandó nem élhetne, ha nekilátna meglátogatni a tó két átellenes partját. De ez így van jól, illetve azért van így jól, mert jó sok mindent felsorol a könyv, hogy hova érdemes egy efféle családnak ellátogatnia, és mondanom sem kell, van hova.

 

Tetszik, hogy nemcsak a nyilvánvaló látnivalókat és programlehetőségeket veszi számba a könyvbéli család, hanem kevésbé ismert balatoni helyekről is szó van. Az is tetszik, hogy kimondottan a családbarát helyekről van szó, ahova apróbb-nagyobb gyerkőcökkel el lehet menni – elég zsibbasztó tud ám lenni, ha a szülő bepróbálkozik valamivel, ami szerinte szuper, ám a gyerekeit végképp nem érdekli, így roppant hasznos egy ilyen könyv, amely segít megtalálni a közös nevezőt. Aztán még az is tetszik, hogy egy-egy balatoni legendát, népmesét is belecsempészett a szövegbe Csapody Kinga, mert ezek nagyban megdobják az olvasásélményt, és az sem utolsó szempont, ha a gyerekek tanulnak valami jót. Tetszenek továbbá Szalma Edit vidám, kicsit gyerekrajzszerű illusztrációi is. És az is tetszett, amikor olyasmiről volt szó, ahol már jártam, az is, ha kiderült, hogy azóta egy s más (javára!) változott, az meg pláne tetszett, ha olyasmiről olvastam, ahol még nem jártam, amit még nem láttam, de kedvem támadt nyomban odamenni.

 

Az viszont elsőre nem tetszett, hogy az előszót a KidsOasis családi utazási szakértője írta – féltem, hogy az egész csak egy mesekönyvnek álcázott reklám lesz (szerencsére nem az). Viszont mesekönyvnek sem feltétlenül nevezném, mert őszintén szólva a könyvbeli család, lett légyen bármily hétköznapi és normális, eléggé „semmilyen” is egyben. De ezt meg alighanem azért érzem így, mert túl sok Bartos Erikát olvastam, és az Anna-Peti-Gergő könyvek után valahogy nem fogadja már be az agyam az ilyesmit, noha a hétköznapisággal és normálissággal amúgy semmi bajom, sőt.

 

A könyv borítóján felül az olvasható, hogy „Utazik a család”, amiből arra következtetek, hogy sorozat lesz ebből, és ennek örülök, mert hát nem csak a Balaton van ám ebben az országban, amit érdemes családostul megnézni, és mindig jól jön néhány új, jó ötlet, hogy hol mi van érdekes meg izgalmas.