Karin Fossum: Elszabadul a pokol

Senki sem érezheti magát biztonságban, és milyen sokan még csak nem is sejtik! Elérkezett hát az idő, hogy pár jól irányzott csínnyel Johnny Beskow végre megmutassa mindenkinek, mennyire törékeny, mennyire sebezhető a hétköznapok boldogsága. Hihetetlen mértékű harag és düh munkál benne, melynek levezetésére mégis mi lenne ártatlanabb megoldás, mint pár jelentéktelen aprósággal felhívni az emberek figyelmét arra, mennyi vesztenivalójuk van, mennyire burokban élnek, no meg persze némi bosszúságot okozni nekik, hogy Johnny-nak is legyen valami csekély öröme az életben. Így hát újabb és újabb terveket eszel ki a környéken élők bosszantására és megleckéztetésére, a feszültséget pedig később csak tovább fokozza, amikor a lebukás veszélye kezdi fenyegetni. Hiába ügyel rá, hogy soha ne tegyen semmi törvénytelent, valójában nem képes felmérni tetteinek súlyát, következményeit – és elszabadul a pokol.

Ahhoz képest, hogy milyen jellemző eszköz volt Karin Fossum eddigi regényeiben a ködösítés, a balladai homály (az Indiai feleségben például egyértelműen nem is fedte fel a tettes kilétét), most már rögtön az első oldalakon megismerjük Johnny-t, aki alkoholista anyja minden szeszélyének kitéve kénytelen tölteni késő tinédzser éveit, miközben az apja – természetesen – sehol sincs már. (Ettől függetlenül óva intek mindenkit a fülszöveg olvasásától, ugyanis túl sok mindent leplez le még így is előre, ami számomra biztosan jelentősen rontott volna az olvasási élményen, ha előre értesülök róla.) Az egyetlen biztosabb pont a fiú életében a nagyapja, aki egy még éppen nem magatehetetlen, de már napi gondoskodást, odafigyelést igénylő öregúr – ő az egyetlen olyan ember Johnny életében, akitől szeretetet kap, illetve akinek ő szeretetet adhat. Johnny láthatóan aggódik a nagyapjáért, fontos számára, rendszeresen látogatja, és törődik vele – ebből is látszik, hogy a fiú zavart fejében azért nem teljes a káosz, egyáltalán nem lenne reménytelen a sorsa, ha több törődést, odafigyelést kapna.

A szokatlan dramaturgia különösen izgalmassá teszi a regényt: megfigyelhetjük Johnny mindennapjait, ahogy kiterveli és elköveti a kis bűntényeit, és vele párhuzamosan követjük csínytevéseinek áldozatait, és arra is választ kapunk, hogyan változik meg az életük, hogyan tudják kezelni a velük történeteket. Egészen megdöbbentő skáláját mutatja be Fossum a hatásoknak, amelyeket Johnny „viccei” kiváltanak, az apró bosszúságtól a teljes életet, családot romba döntő traumáig, ezzel még hangsúlyosabbá téve azt, hogy Johnny mennyire képtelen arra, hogy felmérje tettei következményeit. Igaz, semmilyen törvényt nem hág át, legalábbis komolyan nem, Sejer felügyelő és társa, Jacob Skarre mégis nyomozni kezd az ügyben, mert számukra egy pillanatig sem kétséges, hogy ezek az ártatlannak tűnő esetek egyáltalán nem veszélytelenek. Sejer és Skarre kevesebb szerephez jut ebben a kötetben a sok nézőpont megjelenése miatt, de ezt az áldozatot meg kell hozni egy ilyen megszokottól eltérő regény-felépítés esetén (én mindenesetre örülök, hogy Fossum emellett döntött).

Szerencsére a végjáték sem a megszokott (bár Fossumnál mi az?), és még Sejer jelentéktelennek tűnő magánéleti szála is értelmet nyer, ahogy végül lazán kapcsolódik a történet lezárásához. Érdekes, hogy hiába nem volt egyik nagy fordulat sem igazán váratlan, hiszen a gondos felvezetés, a történet építkezése sok jelentős eseményt előre megjósolhatóvá tett, mégis az utolsó pillanatig reménykedik az ember, hogy jaj, talán mégsem ez következik, és még annál is fájóbb, mintha teljesen váratlanul ért volna. Fossum mestere az emberi lelkület vesébe látó ábrázolásának, ebben a kötetben a számos karakter felvillantásával bőven teremtett magának lehetőséget a bravúrjai bevetésére – nem sokan vannak, akik ennyire kevéssel is ilyen sokat tudnak mondani. Az írónő iránti rajongásom csak fokozódott az Elszabadul a pokol olvasása után, és nagyon bízom benne, hogy talán az új borítódizájn segít majd, hogy eljussanak a művei azokhoz, akik szeretni fogják, mert nagyon nagy kár lenne, ha nem jelenhetne meg tőle több regény magyarul. Az igazán minőségi, lélektani skandináv krimi rajongóinak mindenképpen kötelező olvasmány!