Főkép

Benkő Lászlóval szokás szerint az idei Könyvhéten ült le egy kis kötetlen beszélgetésre Galgóczi Tamás, hogy a Zrínyi sorozatról és más érdekes ügyekről kérdezzen.

 

Idén tavasszal elhagytad az országot és a Déli Végeken tettek egy körutazást kedves feleségeddel. Miért mentetek, mit láttatok, és ez miért jó Neked?

 

Csak négy napra hagytuk el az országot, konkrétan Horvátországba mentünk. Elsősorban azért, mert most dolgozom Zrínyi Ilona életregényén, ami a Zrínyi trilógiának lesz a befejező kötete. Ahhoz gyűjtöttünk a feleségemmel helyszíni anyagot. A Zrínyiek és a Frangepánok ősi fészkeit látogattuk végig, igyekeztünk nem kihagyni egyet sem. Ahogy átmentünk a határon, másfél-két óra múlva már tértünk is le az autópályáról, hogy megnézzük Ozalj várát, ahol Zrínyi Ilona született, valamint a két nagy múltú család számos sarja ott látta meg a napvilágot. Rendkívüli élmény volt, a horvátok tisztességesen odafigyelnek, ügyelnek a várra és a relikviákra. Múzeumot alakítottak ki a várban, ott jártunkkor is kisiskolásokat vezettek végig odabent, valamint renoválják is, ami szerintem óriási összegbe kerülhet, de mégis belefogtak. Tehát a kultusz tisztességesen él náluk is.

 

A következő napon elkezdődött a körút, Opatijából indultunk Rijekán keresztül a Bakari-öböl végébe, egy Bakar nevű helységbe, ahol a jelentős tengeri kereskedelmet is bonyolított Zrínyieknek raktáraik voltak és egy kastélyuk, amit a boszniai török előrenyomulás és portyák miatt építettek át, erősítettek meg várrá.

 

Onnan átvándoroltunk öt kilométerrel távolabbra, Kraljevicába, amit akkoriban olaszosan Porto Ré-nek hívtak. Itt két Zrínyi vár áll. A régebbi a Stari Grad, ami a mostani kikötő fölötti dombon emelkedik, az óvárosi részen. A másik az új keletű, a Novi Grad, amit Zrínyi Péter kezdett el építeni úgy 1650-ben, és akit a Wesselényi-féle összeesküvés miatt 1671-ben Bécsújhelyen kivégeztek.

 

A Novi Gradban Zrínyi Ilonához fűződő emlékek is találhatóak - freskók, a belső udvar központi kőkávás, címeres kútja – ezért lehetőség szerint megpróbáltunk mindent rögzíteni. Fényképekkel és rengeteg jegyzetet készítettem, és Kraljevicában nagyon sokan segítettek. A horvátok nagyon-nagyon barátságosan viselkedtek velünk, senki nem utasított vissza, bármit kérdeztem, szívesen adták az információkat.

 

Egy nagyon érdekes sztori esett itt meg velünk. Közigazgatási hivatal költözött a Stari Gradba, és így be lehetett menni a hivatal folyosóira és helyiségeibe. Elég volt a dolgozóknak szépen köszönni. Bementünk az egyik ajtón, kimentünk a másikon… Nem tudtuk eldönteni, hogy miért nem állít meg senki. Kiderült, hogy nem volt ennek más oka, mint a szemüveg a szememen, golyóstoll a kezemben és egy fekete, nyitott mappa, amibe jegyzetelgettem, és így valószínűleg hivatalos ember benyomását kelthettem. A Novi Gradban, ahol renoválási munkálatok folytak, ugyanígy történt. Talán azt gondolták, hogy revizor, vagy építési vállalkozó lehetek.

 

Az interjú többi része az alábbi videón tekinthető meg: