Főkép

„Well, it took some time, ’cause it’s a lot, God, it’s a bunch, it’s such a big, old, black golden buzz” – nyitja meg Wayne Coyne a „The Abandoned Hospital Ship” című dalt, ami remekül leírja például az én kapcsolatomat a lemezzel, és egyfajta magyarázatot is nyújt arra, miért tartott ilyen sokáig, mire sikerült összeszednem a gondolataimat ezzel az albummonstrummal kapcsolatban. Mert tényleg nagyon sok: egy hatalmas fekete-arany zsongás még abból az időből, amikor a Flaming Lips még nem merült el teljesen a pszichedeliában, és sokkal inkább volt Nirvana, mint Pink Floyd. Utóbbi főleg Ronald Jones gitárosnak köszönhető, akinek introvertált játéka és zsizsegő-horzsoló riffjei és témái itt még szerves részét képezték a banda hangzásának – ilyen értelemben a Clouds Taste Metallic egy korszak lezárásának is tekinthető, ez volt ugyanis az utolsó album, amin Jones gitározott, sőt, az utolsó, amin a gitárok (ilyen formában) ekkora szerepet kaptak. A ’90-es évek befelé forduló garázs- és hálószobarock zenekarából a Clouds Taste Metallicot követően lett kisebb arénákat megtöltő varázsgombás utazó cirkusz, de ennek előzményei azért már itt is tetten érhetők, rögtön a kezdődalban. Az említett „The Abandoned Hospital Ship” ugyanis finoman teátrális, koncept-szerű jelleget ad a lemeznek az azt követő „Psychiatric Exploration of the Fetus with Needles” Queen-es nyitásával együtt. Persze aztán berobbannak a szinte már sludge-os gitárok, de az érzést, hogy itt a háttérben valami több is történik egy egyszerű gitárlemeznél, már nem tudjuk lerázni magunkról.

 

Negyedikként aztán a korai ’Lips egyik legnagyobb slágerét is megkapjuk a „This Here Giraffe” képében, ami messze nem a legjobb dal a sorban, de hagyományos(abb) popos struktúrája és érthető dallamai miatt ez volt a leginkább fogyasztható a szélesebb rétegek számára. A zenekar hatásai annak ellenére, hogy a Clouds Taste Metallic már a hetedik lemezük volt, még mindig elég erősen jelen vannak: Neil Young szomorkásan levegős és kissé bizonytalan hangképzése legalább annyira, mint a Sgt. Pepper`s Lonely Heart Club Band világa (a „Brainville” már-már tribute-szerűen Beatles-es). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Flaming Lips nem állná meg önmagában is a helyét, vagy ne lennének saját jogukon zseniális pillanatok a lemezen: a „Kim’s Watermelon Gun” country-s gitártémája például amilyen egyszerű, annyira maradandó és nagyszerű, a „Christmas at the Zoo” pedig egy háromperces mini-szimfónia, ami az állandó zsizsegés mellett elképesztő hangszerelési sokszínűségével is szórakoztat. És akkor még a balladákról nem is beszéltünk, amikkel Wayne Coyne szintén ezen a lemezen kezdett el kísérletezni: sokkal személyesebb hangvételt üt meg mind a „When You Smile”-ban (az egyik legszebb/legfelemelőbb refrén az albumon), mind a szomorkás „Evil Will Prevail”-ben. Az apró ember és a végtelen felfoghatatlan kozmosz kettősségének melankóliáját persze majd olyan dalok teljesítik ki később, mint a „Do You Realize??” és a „A Spoonful Weighs a Ton”, de azok már tényleg kiérlelt, végiggondoltabb tételek az itt található ösztönösebb szerzeményeknél.

 

 

Az eredeti Clouds Taste Metallic a szintén erősen Beatles-inspirálta „Bad Days” „izgatott” verziójával ér véget, tökéletes lezárást biztosítva az alaplemeznek. A mostani, 20 éves díszkiadás viszont messze nem ér még itt véget, és a több mint három órás utazás alig harmadán leszünk még csak túl vele. A Due to High Expectations… The Flaming Lips Are Providing Needles for Your Balloons EP-vel folytatódik a trip, amin szintén rengeteg gyöngyszemet találhatunk a „Bad Days” alternatív verziójától kezdve a „Put the Waterbug in the Policeman’s Ear” című hegedűs-zongorás, élőben felvett balladáig (ami amúgy dallammenetében meglehetősen emlékeztet a később iszonyatos cover verzióban feltűnő „Life on Mars”-ra). A „Little Drummer Boy” feldolgozásra már nem sok mindent lehet mondani, bár karácsonykor remek alternatíva lehet a fa alatt, a „Slow Nerve Action” agybúgató noise rockja pedig tényleg csak érdekességként jelenik meg.

 

 

Akkor már sokkal érdekesebb a Psychiatric Exploration Of The Fetus With Needles (Live In Seattle 1996) névre keresztelt koncertfelvétel, ami nemcsak korrajzként és zenei lenyomatként értékelhető, hanem a maga nyersességében azt az élményt nyújtja, amit azok élhettek át, akik tényleg a hőskorban látták a Flaming Lipst. A „The Abandoned Hospital Ship” ebben a verzióban még szívfacsaróbb, a „Put the Waterbug in the Policeman`s Ear” érthetőbb, a „Lighting Strikes the Postman” kaotikusabb, de a legnagyobb őrjöngés mégis az akkori közönségkedvencre, „She Don’t Use Jelly”-re lehetett, ami a banda első valódi slágere volt.

 

A háromlemezes őrületnek magának is az utóbbi dallal van vége (ami szintén egy élő felvétel a The King Bug Laughs című exkluzív ritkasággyűjteményről), de az ember itt már valószínűleg azt se tudja, mi történt vele (főleg, hogy pár tétellel korábban egy fantasztikus Sinatra feldolgozás is elhangzott!). Elég sűrű tehát a cucc, és önmagában talán csak valóban a Clouds Taste Metallic értelmezhető róla, azzal viszont tényleg érdemes mindenkinek megismerkednie, akit egy kicsit is érdekel a kilencvenes évek közepének alternatív amerikai szcénája, és az a furcsa, bágyadtan ártatlan külvárosi melankólia, ami engem is mindig elkap, ha a korai Flaming Lipst hallgatom.

 

A gyűjteményen elhangzó számok listája:

 

Disc 1:

 

Clouds Taste Metallic

1. The Abandoned Hospital Ship

2. Psychiatric Explorations Of The Fetus With Needles

3. Placebo Headwound

4. This Here Giraffe

5. Brainville

6. Guy Who Got A Headache And Accidentally Saves The World

7. When You Smile

8. Kim’s Watermelon Gun

9. They Punctured My Yolk

10. Lightning Strikes The Postman

11. Christmas At The Zoo

12. Evil Will Prevail

13. Bad Days (aurally excited version)

 

Disc 2:

 

Due To High Expectations The Flaming Lips Are Providing Needles For Your Balloons

1. Bad Days

2. Jets Part 2 (My Two Days As An Ambulance Driver)

3. Ice Drummer

4. Put The Waterbug In the Policeman’s Ear

5. Chewin’ the Apple Of Yer Eye

6. Chosen One

7. Little Drummer Boy

8. Slow Nerve Action

 

The King Bug Laughs (Oddities and Rarities)

9. It Was A Very Good Year

10. Sun Arise

11. Life on Mars

12. Ballrooms of Mars

13. Hot Day

14. Nobody Told Me

15. Magician Vs The Headache

16. She Don’t Use Jelly (Live @KJ103)

 

 

Disc 3:

 

Psychiatric Explorations of the Fetus with Needles (Live in Seattle 1996)

1. The Abandoned Hospital Ship

2. Unconsciously Screamin’

3. Take Meta Mars

4. Moth In The Incubator

5. Put The Waterbug In The Policeman’s Ear

6. Lightning Strikes The Postman

7. Bad Days

8. She Don’t Use Jelly

9. Chewin’ The Apple Of Yer Eye

10. When You Smile

11. Psychiatric Explorations Of The Fetus With Needles

12. Love Yer Brain

13. Placebo Headwound

 

A zenekar tagjai:

Wayne Coyne – ének, gitár

Steven Drozd – dobok, zongora, billentyűk, gitár, vokál, glockenspiel

Michael Ivins – basszusgitár, vokál

Ronald Jones – gitár, vokál

 

Diszkográfia:

Hear It Is (1986)

Oh My Gawd!!!...The Flaming Lips (1987)

Telepathic Surgery (1989)

In a Priest Driven Ambulance (with Silver Sunshine Stares) (1990)

Hit to Death in the Future Head (1992)

Transmissions from the Satellite Heart (1993)

Clouds Taste Metallic (1995)

Zaireeka (1997)

The Soft Bulletin (1999)

Yoshimi Battles the Pink Robots (2002)

At War with the Mystics (2006)

Embryonic (2009)

The Flaming Lips and Heady Fwends (2012)

The Terror (2013)

With a Little Help from My Fwends (2014)