Foo Fighters: Saint Cecilia EP (CD)
Írta: Gáti Viktor | 2016. 06. 13.
Aki nem üvegbúra alatt tengeti mindennapjait, egészen bizonyosan hallotta már Dave Grohl nevét, és nagy eséllyel találkozott már a Foo Fighters zenéjével. A legendás grunge együttes Nirvana a kultikus ikonná emelkedett Kurt Cobain zenekarvezető tragikus öngyilkossága után feloszlott, majd az egykori dobos Grohl megalakította a Foo Fighters-t, amelyben gitárt és mikrofont ragadott.
Az azóta eltelt bő két évtized alatt a dinamikus hard rock brigád kilenc nagylemezt készített, és óriási népszerűségre tett szert, amely elsősorban a pazar daloknak és Dave kiemelkedően szimpatikus, hiteles személyiségének – s persze kifinomult, egyben korrekt üzleti érzékének – köszönhető. A Saint Cecilia ingyenesen letölthető formában még 2015-ben jelent meg, azóta pedig, 2016 elején vinylen is beszerezhető. A kislemezt a tavaly novemberben történt, párizsi terrorcselekmények áldozatainak ajánlották.
Az albumcím nagyon találó, ugyanis a benne szereplő személy a zenészek védőszentje. A lemezen helyet kapott öt szerzemény bő negyed órája egy rövid betekintést ad a banda pillanatnyi zenei hozzáállásáról. Alapvetően direkt megszólalású témák sorakoznak itt, dalfelépítésben némileg felidézve az első három nagylemez világát, a zenei mintákat tekintve pedig jól beilleszthetőek az eddigi munkák mögé.
Az anyagot nyitó címadó a legkerekebb és legerősebb tétel, színes zenei megoldásokkal, jól eltalált melódiákkal. A kettes „Sean” egy rövid és pörgős tétel, megint jó dallamokkal, ügyes pörgetésekkel, brit punkos attitűddel. Ezt követi a hardcore punkot közelítő alapú „Savior Breath” – mondd csak ki –, de itt is fogós, tipikus grohlos megszólalást kapunk. Az „Iron Rooster” visszakacsintás a Skin & Bones-ra, kellemes rhodes zongorával és némi Alice In Chains áthallással – nem csak a címe miatt. A záró „The Neverending Sigh” a leghosszabb, egyben az ötletekkel leginkább spóroló darab, azonban különösebben hibát ebben sem találni.
Az egész anyagra a könnyed, görcsmentes komponálás érzete jellemző, csupa karakteres, lendületes, helyenként ragadós – de nem műanyagszagú – ötletek sora. A saját készítésű televíziós sorozattal megegyező című, néhány telitalálat daltól eltekintve kifejezetten gyérre sikeredett Sonic Highways után igazán üdítő dobás ez a Foo Fighters-től, s bár nem mutat semmi újat, segít leszögezni, hogy Dave és társai a jól bevált recept alapján továbbra is képesek remek nóták megírására; nem sokkal később pedig az is kiderült, hogy az ötös a stílusos humorból sem fogyott ki…
Az együttes tagjai:
Dave Grohl – gitár/ének
Taylor Hawkins – dobok/ének
Nate Mendel – basszusgitár
Chris Shiflett – gitár
Pat Smear – gitár
A lemezen elhagzó számok listája:
1. Saint Cecilia
2. Sean
3. Savior Breath
4. Iron Rooster
5. The Neverending Sigh
Diszkográfia:
Foo Fighters (1995)
The Colour And The Shape (1997)
There Is Nothing Left To Lose (1999)
One by One (2002)
In Your Honor (2005)
Skin & Bones (2006)
Echoes, Silence, Patience & Grace (2007)
Greatest Hits (2009)
Wasting Light (2011)
Sonic Highways (2014)
Saint Cecilia EP (2015)