Főkép

Különleges előadást láthatott az, aki A munka gyümölcse megtekintését választotta. A darabok koreográfiáját ugyanis a Szegedi Kortárs Balett két táncosa, Hegedűs Tamás és Czár Gergely alkotta meg, akiknek ez egyfajta „vizsgaelőadása”. Ebből következően két, markánsan elkülönülő látványvilággal és táncfelfogással találkoztunk május utolsó napjain, ami merőben eltérő érzéseket kelthetett a nézőben. De nagyon érdekesnek is bizonyult, hiszen láthattuk, hogy merre, hová halad most az a nemzedék, akinek tagjai a jövőben a hazai balettkultúra alakítói is lehetnek.

 

A Flash a címéhez illően gyors és zaklatott mind a táncban, mind a látványban. Már az első pillanatokban összerezzen a néző, mivel a zene, vagy inkább hangok és a fények játéka zaklatott hatást kelt. A sötétbe karmokként hasítanak bele az éles fények, a táncosok pedig ehhez illően szaggatott mozgással hatolnak be ezekbe a megvilágított pontokba. Minden mozdulat kiszámított és pontos, tökéletesen illeszkedik a zenéhez, annak ritmusához. A koreográfia különösen ügyesen használta fel a színpad előterét és hátterét ahhoz, hogy különböző színeket és mozdulatokat jelenítsen meg.

 

Az alig fél órás felvonás egyértelműen egy koncentrált élményt eredményezett, amire oda kellett figyelni – nem is lehetett egyszerűen megérteni. A Hegedűs Tamás által megálmodott képek szólhatnak akár az emberi kapcsolatokról, arról a huzavonáról, ami összefűzi az embereket; de akár a mögöttem ülőknek is igazuk lehet, akik inkább egy adott személy sötét és világos, jó és rossz oldalának harcát látták meg a táncban. A szimbólumok gazdag és összetett használata elérte azt, hogy mindenképpen mélyebb gondolatokkal érjen bennünket a szünet.

Sajnos, vagy éppen szerencsére, azonban a második felvonás, A doboz nem ezt vonalat vitte tovább. Czár Gergely koreográfiája inkább szárnyalt, légies, szép mozdulatokkal dolgozott és sok embert mozgatott. Ez kicsit meg is bosszulta magát: talán a késés (az előadás eredetileg egy héttel korábban került volna megtartásra, azonban beázás miatt elhalasztották), talán más okból kifolyólag a társulat „nem volt egyben”, többször csúsztak egymáshoz és a zenéhez képest, ami ennyi táncosnál feltűnő volt. Ugyanakkor látszott, hogy Czár Gergely rutinos alkotó és önmagában is nagyszerű művész, több szóló részt beépített előadásába. Bár lehetséges, hogy ezúttal nem a saját táncára, hanem az összképre kellett volna jobban koncentrálnia, ugyanis a koreográfia idővel ellaposodott, üressé vált. A mozdulatokból nem állt össze történet, mondanivaló; helyenként érződött, hogy volt valami koncepció, talán a szerelemről, de erről nem kaptunk egységes képet. Lehetséges, hogy már én vagyok elkényeztetve a Szegedi Kortárs Balett által, de úgy éreztem, egy kicsit feszesebbre véve sokkal több kijöhetett volna A dobozból, mint amit kaptunk.


A közönség azonban nem értett egyet velem, hatalmas tapsot kapott mindkét produkció. Végső soron én is elégedett voltam, hiszen jó élménnyel távoztam, és abban is biztos voltam, hogy ezek az alkotók még sok emlékezetes darabot fognak megalkotni. És az is látszik, hogy hol vannak, hol lehetnek azok a fejlődési irányok, amin érdemes lehet elindulni. Remélem, ezt ők is meglátják, így legközelebb egy még jobb bemutatóval fognak előállni.

Koreográfia: Hegedűs Tamás/Czár Gergely

Zene: Sebők Máté/Milan Savic

Fény: Stadler Ferenc

Táncosok: Bocsi Petra, Hegedűs Tamás, Kiss Róbert, Stáry Kata, Takács Zsófia, Hortobágyi Brigitta, Zsadon Flóra, Szigyártó Szandra, Czár Gergely, Horváth M. Gergő, Vincze Lotár