Főkép

A 2015-ös WOMEX Budapesten került megrendezésre, és számomra nemcsak a számtalan remek koncert miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert rengeteg új zenét ismertem meg általa. Ezért indítok egy új rovatot, amelyben – terveim szerint – a WOMEX-en kapott demókról és lemezekről, illetve a később érkezett korongokról írok röviden. Mivel a legtöbb esetben csupán párszámos promóciós anyagokról van szó, egy cikkben általában három albumot igyekszem bemutatni – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinformációval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és akad néhány exportképes hazai zenekarunk és előadónk, illetve időnként külföldi kollégáik is fellépnek nálunk, azért még bőven van mit pótolnunk. Nemcsak a nagy fesztiválok hiányoznak, hanem a komolyabb szólóturnék is – hogy ez elsősorban az anyagi helyzetből vagy más okokból fakad, azt mindenki döntse el maga. Egy azonban biztos: rengeteg megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.

 

 

 

The Rough Guide To Psychedelic Cumbia (CD)

 

Ha Latin-Amerika zenéjéről beszélünk, akkor előbb-utóbb szóba kerül a cumbia, ez a népszerűségét, elterjedését és egyszerűségét tekintve a mi csárdásunkhoz hasonlítható tánc. A múlt század negyvenes éveitől az eredetileg Kolumbiában kedvelt zene rövid idő alatt meghódította a kontinenst, hogy aztán a hatvanas évek végétől megújuljon, köszönhetően annak a sokféle hatásnak, ami részben a globalizáció miatt érte. Mint például a rockzene létrejötte, vagy az elektromos hangszerek elterjedése – ezeket az újdonságokat a fiatalok magukénak érezték, így nem csoda, ha az addig kizárólagos jelleggel akusztikus instrumentumokat használó együttesekben sorra feltűntek a szintetizátorok és az elektromos gitárok, hogy a többi változást ne is említsem.

 

Azon lehet vitatkozni, ez mennyire tekinthető elkerülhetetlen fejleménynek, de a tény ettől még tény marad, napjaink cumbia együttesei már másként játszanak, mint a hetven-nyolcvan évvel korábbi elődeik, egyedül a ritmus, a táncolhatóság maradt változatlan. Az angol World Music Network kiadó közismert „The Rough Guide To” sorozatának válogatáslemeze arra vállalkozik, hogy egy csokorba gyűjtse össze a kortárs zenekarok legjobbjait, és megmutassa, mennyire változatos zenét találunk manapság cumbia címke alatt.

 

A fellépők között vannak veteránok, mint például az 1968-ban alakult Los Wembler’s De Iquitos, akik főként gitárjátékkal vezetik elő jellegzetesen latin dallamaikat. Az újabb nemzedéket képviseli a Sonido Gallo Negro, akiknek utolsó lemezéről már írtam a rovatban (Sendero Mistico). A tőlük beválogatott szerzeményben hangsúlyosan van jelen a gitár és a szintetizátor, no és persze a táncolhatóság, mi több, dacára az ének hiányának, az „Inca-A-Delic” egyike a legfülbemászóbb dallamoknak a lemezen. Az „elborultabb” tételek közé tartozik az Anarkia Tropikal Feat. Los Chapillacs nótája, náluk tényleg jelen van a címben említett pszichedelia, az „El Silbido Del Tunche” elszállós, lazulós darab, de ennek ellenére tetszett.

 

Kinek ajánlom: a latin zene, azon belül pedig a cumbia kedvelőinek.

2015-ben megjelent lemez (World Music Network).

Bővebben a kiadó weboldalán: http://www.worldmusic.net/

 

 

 

Saltatio Mortis: Licht und Schatten – Best Of 2000-2014 (CD)

 

Azzal teljesen tisztában voltam, hogy előbb-utóbb olyan együttesről írok majd ebben a rovatban, akik a rock vagy a metal népzenével történő vegyítésén ügyködnek. Végül egy japán társulat, a Waggakiband lett az első, bár ők nem itt, hanem önálló cikkben kerültek méltatásra. A következő ilyen formációt mongol-kínai eredetre tippeltem, de az élet, illetve a lemezkiadók ismét felülírták a tervemet, így most egy echte német zenekarról lesz szó, amelyet formabontó módon már évek óta ismerek és szeretek, és talán picit kilóg a világzene kategóriájából.

 

A Saltatio Mortis középkori metalt játszik, ami esetükben azt jelenti, hogy szabvány rock/metal hangszereken kívül dudán, tekerőlanton, töröksípon játszanak. Alkalmanként mindezeken kívül még buzuki, lant, citera és néhány számomra ismeretlen eszköz színesíti az előadásukat. 2016-ban már tizenöt éves múltra tekintenek vissza, és ezt az évfordulót egy best of válogatással ünneplik meg. A dupla CD, a rajta elhelyezett huszonöt szerzeménnyel korrekt válogatást nyújt a Haláltánc csoport eddigi munkásságáról, meg arról, hogy mit kell értenünk középkori metal alatt.

 

Mivel itt már tényleg a legjobb nóták szerepelnek, ezúttal sem volt könnyű bármelyikre rámondanom, hogy ez a kedvencem. Mondjuk a kislemezen ötféle verzióban kiadott, erősen politikus szövegű „Wachstum über alles” mindenképpen hallgatásra érdemes, többek között azért, mert jól példázza, miként oldják meg a hagyományos és az elektromos hangszerek párosítását, valamint mert igazi slágergyanús refrénje van. A „Salome” szintén kihagyhatatlan, köszönhetően Doro Pesch közreműködésének, aki Alea der Bescheidene énekessel közösen emlékezetes duettet produkál, amit az SM-re nem jellemző kórus koronáz meg, no meg a bombasztikus betétekről se feledkezzünk meg. Aztán ott van a „Koma”, a maga tempóváltásaival, és talán itt figyelhető meg a legjobban az, ahogyan a gitárok és a dudák váltogatják egymást. Aki ne adj isten mindezek hatására vásárlásra adja a fejét, az próbálja meg valamelyik koncert DVD-jüket beszerezni, mert az tényleg olyan élményt nyújt, aminek hatására nagy valószínűséggel rajongóvá válik az ember.

 

Kinek ajánlom: középkori metalban náluk kevés izgalmasabb formáció létezik, kihagyhatatlanok egy hagyományőrző rendezvényről.

2016-ban megjelent dupla album (Napalm Records).

Az együttes weboldala: https://www.facebook.com/saltatiomortisofficial/

 

 

 

Konono No.1 meets Batida (CD)

 

Kivételesen arra kérek mindenkit, hogy mielőtt továbbhaladna, indítsa el a cikk végén elhelyezett klipet. Erre azért van szükség, mert szavakkal nehezen körülírható az a mágia (és a zene), amit a kongói Konono No.1 együttes ezen a lemezen létrehozott az angolai Batida közreműködésével. Pedig látszólag nem csinálnak semmi különlegeset, csak összepárosították az afrikai ritmusokat a trance muzsikával. Az eredmény egy hipnotikus, teljesen magával ragadó, az ismétlődésével a révülés felé terelgető zene, amit csak kelletlenül hagynak félbe a muzsikusok – ennek tudom be, hogy az albumon hallható szerzemények fele nyolc percnél hosszabb.

 

A Konono No.1 nagyon erős, a kongói hagyományokból táplálkozó ritmusszekciót vonultat fel, ami nem csupán a táncoslábú hallgatókat csábítja a parkett közepére, hanem stabil alapot nyújt az elektromos likembéken (talán a hüvelykzongora a legjobb kifejezés rá, a videón ez a hangszer is látható) játszó kollégáknak. Akik a dallamokat hozzák, de ez alatt ne a nyugati kultúrkörben megszokott dallamokra gondoljunk, inkább a ritmus kiegészítőiként, bár az egyenrangú fél sokkal inkább visszaadja azt az összefonódást, ami a két csoport között van. Hozzáteszem, hogy mivel Kinshasa külvárosából indultak, a felszerelésük többnyire házi készítésű, amitől teljesen egyedivé vált a hangzásuk – és ennek ellenére világhíresek lettek, ez a lemez például több ilyen tematikájú slágerlistán az élbolyban szerepel.

 

A lemez nagyon egyben van, ezért sok értelme nincs a kiemelésnek. Persze az elsőként hallható „Nlele Kalusimbiko”, amelyikhez klipet is készítettek, talán jobban megragad az ember fülében, köszönhetően az énekesként vendégszereplő A.F. Diaphranak. De ilyen alapon említhetem a következő „Yambadi Mama” című tételt, ahol sokkal több az elektronika, ellenben Pauline Mbuka Nsiala hangja versenyre kell a likembékkel. Harmadikként pedig az utolsó, „Um Nzonzing” szerzeményre hívom fel a figyelmet: ének nincs, csak néhány szót suttognak a mikrofonba, cserébe ismétlődés, végtelenített, ismétlődő ritmusok érkeznek, hogy végleg elsimítsák az eddigre ellazult hallgatót. Búcsúzóul nem mondhatok mást, csak megerősítem a lemez különlegességét, a muzsikusok tehetségét, ötletességét.

 

Kinek ajánlom: afrikai világzene, elektronikával, ismétlődéssel, hipnotikussággal, éppen ezért a fekete kontinens és a trance rajongóinak ajánlott.

2016-ban megjelent album (Crammed Discs)

Az együttes weboldala: https://www.facebook.com/Konono.Nr1