Főkép

Chris Daughtry hazai ismeretsége az egyik komolyabb szívfájdalmam… Igaz, hogy le lehetne rendezni az ő karrierjét annyival, hogy „á, ez a fazon is egy éneklős műsorból került elő, ahol ráadásul csak negyedik lett”. Való igaz, hogy az American Idol ötödik évadában nem ért fel a dobogóra, cserébe viszont a 2006-os bemutatkozó lemezéből elment bő 7 millió példány… Természetesen ez megalapozta a munkásságának sikerét, könnyedén fogyasztható, de rendkívül igényes, rádióbarát modern rockzenét játszott, amelyben ugyanúgy megtalálhatja a számítását egy Bon Jovi rajongó, ahogy egy Nickelback-fan is. (Nem véletlen a két példa, mindkettő banda előtt játszott le turnékat arénákban és stadionokban.)

 

Pályafutásának tizedik évfordulójára elérkezettnek látta az időt egy best of-lemez kiadására, amelyre természetesen a legnagyobb sikereinek számító felvételek kerültek fel. Kvázi címadója pedig a bemutatkozó single-je lett, amely bizony a mainstream modern rockzene magasiskolája.

 

 

Hol húzósabb, hol kissé keserédes, balladisztikus rockzene ez, amelyre szokás mondani, hogy az amerikai háziasszonyoknak való, de ennél azért jóval többről van szó, hiszen például az „Over You” vokális megoldásai és azonnal fülbetapadó refrénje még a bakancsos, láncos, de igényes zenét szerető motoros dzsekis rockernek is bejöhet. Tény és való, hogy a szerelem mindenféle permutációja (boldogság, csalódás, szakítás, vágyódás stb.) adja a fő mondanivalót a dalszövegekben, de azért jut hely az olyan komolyabb témáknak is, mint például a Westlife nevű fiúcsapat által is feldolgozott „What About Now”.

 

 

A debüt elképesztő sikerét az is jól mutatja, hogy négy dal is bejutott a legjobbak közé róla a Billboard dallistáján, amely a zenekarok többségének csak vágyálom, és eladnák akár a gitárosuk fél karját is, hogy csak egy dalukkal is bejussanak oda.

 

Értelemszerűen nem állt le Daughtry, és három évvel később jött a második lemeze, a Leave This Town. Ezt már zenekarként funkcionálva írták meg és vették fel, persze azért külső segítség is érkezett (mint a Nickelback frontembere, Chad Kroeger), de a „No Surprise”-zal megint a listák csúcsára értek fel. A recept gyökeresen nem változott meg, mégis egy kicsit felnőttesebb, komolyabb lett az összhatás. (És valamiféle érthetetlen véletlen csoda folytán ezt lehetett hallani néha itthon a Juventus-on is.)

 

 

 A 2011-s Break The Spell már mutatott egy minimális irányváltást, ugyanis itt-ott elektronikusabb lett a hangzás, de megmaradtak a nagy refréneknél és rockzenénél. Bukásnak még csak véletlenül sem nevezhető a lemez, viszont a siker egy kicsit hanyatlóba fordult, pedig szerintem a minőséggel az égvilágon semmi baj sem volt, remek példa erre a „Crawling Back To You” is, amely számot szintén el lehetett kapni néhanap a Juventus-on.

 

 

Talán Daughtry is észlelhette, hogy csökken az érdeklődés iránta, ezért sajnos olyan dolgot tett, amelyre kevesen számítottunk: a pop felé vette az irányt, és a 2013-as Baptized lemezzel megpróbált újabb rétegeket megnyerni magának (a refrének még hagyján, de a plasztikus, műanyag hangzástól néha a hideg is kiráz). Attól függetlenül pedig, hogy nem vagyok egy haragtartó típus, nem tudom, hogy a „Long Live Rock &Roll”-t valaha is meg tudom-e majd bocsátani neki. Ugyanis nekem ne énekeljen a rockról, gitárokról és arról, hogy mekkora rocker volt ő már gyerekkorától kezdve, ha a körítés pedig olyan popzene, hogy ahhoz képest még a Train is heavy metal.

 

Ahogyan az lenni szokott általában, a legnagyobb sikerei mellett helyet kaptak új szerzemények is, szám szerint kettő, és ugyan egyiktől sem csaptam a levegőbe örömben, de azért egyáltalán nem hallgathatatlanok, még ha nem is tért vissza most sem a gyökereihez (és most inkább az Imagine Dragons farvizén és electro-pop/rock vonalon próbál meg sikereket elérni).

 

 

Korunk egyik legjobb mainstream rockzenét képviselő előadójának best of lemeze mindenképpen egy ajánlott darab, mert tényleg lefedi az úriember munkásságát, és megmutatja annak ívét is, így el tudják dönteni az újonnan érkező hallgatók, hogy melyik korszakával szeretnének jobban megismerkedni: az első háromlemezes, nickelbackess, rádióbarát rockzenéssel, vagy az utolsó lemeztől elindult, szintén rádióbarát, de már inkább popzenéssel. Viszont semmiképpen sem lőhet mellé egyikkel sem az, aki kipróbálja, mert egy biztos: minőségi zenét fog hallani.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

01. It`s Not Over

02. Home

03. Over You

04. What About Now

05. Feels Like Tonight

06. No Surprise

07. September

08. Life After You

09. Crawling Back to You

10. Waiting for Superman

11. Long Live Rock & Roll

12. Torches

13. Go Down

 

Diszkográfia:

Daughtry (2006)

Leave This Town (2009)

Break the Spell (2011)

Baptized (2013)

It’s Not Over....The Hits So Far (2016)