Beleolvasó - Richard Parker: A hetedik ház

Fülszöveg:

Mikor írta be utoljára a nevét a Google-ba?

Will Frostot, a jómódú üzletembert egy éjszaka telefonhívás ébreszti álmából, és az ismeretlen telefonáló ezt a kérdést teszi fel neki. Will rákeres a nevére, és talál egy weboldalt, amelyen fényképek láthatók az otthonáról és hat másik házról – belülről. 
Az első házban könyörtelen gyilkosság történik. A rejtélyes telefonáló ekkor újra jelentkezik, és közli Willel, hogy a lánya halálos veszélyben van. A férfi egyetlen esélye, hogy megmentse, ha sorra látogatja a honlapon található házakat, mielőtt a rendőrség odaér, és felfedezi a hullákat.

Hét ház. 
Hét gyilkosság. 
Hét esély, hogy megmentse a lánya életét.

 

Részlet a regényből:

1. fejezet

 

Poppy feltett egy kis cseresznyés szájfényt, összeérintette az ajkait, hogy eloszlassa, de az édes ízt eltompította a várakozás izgalma. Bizsergette az arcát és égette a fülcimpáját.

Brett azt akarta, hogy ma este megtörténjen.

Poppy elhelyezkedett egy üres fal előtt, és úgy állította be a webkamerát, hogy a feje és a vállai középre kerüljenek a képernyőn. Mellette, megtöltve a család szennyesével, a mosógép zúgott és dobálta magát.

Brett türelmesen várta, hogy Poppy bejelentkezzen, és a vodka-­narancsát szürcsölgette. Egy asztalnál ült, és saját magát nézte a képernyőn. Néhányszor megigazította szalmaszínű haját.

Volt egy meglepetése Poppy számára.

Poppy bejelentkezett. Brett már online várta. Poppy rákattintott a nevére, a fiú képe azonnal megjelent, és a teljes képernyőt kitöltötte.

‒ Helló, Pop. Csak nem társaságra vágysz? – Úgy mosolygott, mint aki pontosan tudja, hogy ez a kisfiús vigyor milyen kábító hatással van a lányokra.

Brett testhelyzetet váltott a forgószékben. Tetszett neki, ahogy a lány sötét gesztenyeszínű szeme és hosszú, majdnem fekete haja kiemelte sápadt bőrét és törékenységét. Gyors megfigyelést tett: fehér fürdőköntös van rajta, a nyakrésznél szorosan összefogva. Kíváncsi volt, vajon meddig marad így.

‒ Szóval mit szeretnél csinálni, Poppy?

‒ Király dzseki.

Brett túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a lány vastag alsó ajkát nézze. Tetszett neki, ahogy ernyedten eltávolodott a fogaktól, miközben Poppy betekintést nyert a világába. Néhány pillanatig nem szólalt meg. – Tessék?

‒ Ott mögötted.

Brett tudta, hogy ott van, de megfordult, hogy megnézze a kapucnis dzsekit, amely a szobája ajtaján lógott az akasztón. Sok lány csinálja ezt, húzzák az időt, mielőtt a lényegre térnek. – Ja. A Sawgrass Millsben vettem. – Nem engedte, hogy a türelmetlenség beszivárogjon a hangjába.

‒ Megnézhetem?

‒ Talán majd utána. – Amikor Poppy nem válaszolt, csak bűnbánóan bólintott, Brett tudta, mit jelez ezzel. Azt szeretné, hogy Brett irányítson. Most beszéltek harmadszor. A felnőtt chatszoba kellemes időtöltést és barátságot ígért, de mindenki, aki fizetett és regisztrált, valójában ugyanazt akarta. A harmadik alkalommal általában már mindkét fél boldogan beismerte.

‒ Hadd nézzem meg jobban a szobádat. A kuckódat. – Poppy nyelt egyet, és félszegen mosolygott.

‒ Oké. – Brett megfordította a kamerát. A függönyök be voltak húzva, és csak a kislámpa égett az asztalon, szóval tudta, hogy Poppy nem sokat fog látni. Tüzetesen megnézte az arcát, amikor a lány közelebb hajolt a képernyőhöz. Nem észvesztően édes, inkább szép, mint aranyos. Finom, szinte anorexiás vonások. Idősebb is nála, huszonöt körül lehet, ez tetszett neki.

‒ Akarod látni, én hol szoktam lógni? – Poppy megint hátradőlt.

Brett megállta, hogy ne mondjon reflexből nemet, de Poppy már fel is emelte a laptopját, hogy a kamera bevehesse a szobát. Még mindig húzta az időt.

Poppy biztos kézzel tartotta a laptopot. Úgy tűnt, a mosókonyhában van. Sok lány választott semleges helyszínt a gyors online találkákhoz. Semmit sem árultak el magukról, miközben minden mást megmutattak.

‒ Elég volt ennyi? – hallatszott a hangja a kamera másik oldaláról.

Brett a képernyőn saját magát figyelte; lassan a színlelt érdeklődés jelei is eltűntek az arcáról, miközben Poppy kinyitotta a mosókonyha ajtaját, és átment egy másik helyiségbe. Hirtelen teljes értetlenség ült ki az arcára, amikor alaposabban megnézte az elé táruló konyhát. Az ő konyhájuk volt, lent a földszinten.

Poppy elvitte a laptopot a vajszínű csempe és reggelizőpulton álló ismerős zabpelyhes üvegek előtt, majd feltartott egy kulcsot, és kinyitotta a hátsó nappali ajtaját. Amikor belökte, Brett meglátta az anyját, az apját és a húgát.

Bár egymás mellett ültek a kanapén, kezükkel eltakarva a szemüket, tudta, hogy halottak. Mozdulatlanságuk már azelőtt egyértelművé tette, hogy észrevette volna a rengeteg vért az ölükben. Kezüket fekete ragasztószalaggal rögzítették az arcukhoz.

 

Poppy azon tűnődött, Brett bezárkózott-e a szobájába, bár ehhez is volt kulcsa. De úgy tűnt, a pánik legyőzte az észérveket. A lépcsőn találkoztak össze; a fiú deréktól lefelé meztelen volt.

Elektromos sokkolópisztollyal a mellkasa közepére célzott, mire Brett összecsuklott, mint akit kifiléztek. A maradék utat lefelé a gerincén rázkódva tette meg, pólója felgyűrődött a hátán. Poppy követte a testet a lépcső aljáig, aztán kivette köntöse zsebéből azt a széles pengéjű sushikést, amelyet a család többi tagjánál is használt.

A fiú hasába szúrta, mire Brett abbahagyta a rángatózást, és megfordult, hogy hitetlenkedve szembenézzen vele. Poppy keményen szorította a kés nyelét, és maga felé húzta. Meleget érzett a tenyere szélén, de nem látta a vért; tökélyre fejlesztette a vakfoltok előidézésének művészetét. Mint amikor elharapja a száját, és nem fáj.

Leült a lépcső aljára, és figyelte Brett reszkető lábát, ahogy az ujjbegyeivel a török előszobaszőnyeget kaparta. A fiú sírásának hangja majdnem érzékelhetetlen magasságban szólalt meg a torka hátuljában, miközben a levegő lassan elhagyta a testét.

Poppy használni akarta a medencét, hogy lehűtse magát. A kék víz olyan hívogatónak tűnt a mosókonyha ablakából, amikor várta, hogy Brett hazaérjen a kirándulásról.

Brett megpróbált mondani valamit, de a vér a légcsövében elfedte, majd teljesen elárasztotta a szavait. Amikor már nem suttogott és tátogott, Poppy átlépett a meggyötört test felett. Cuppogó léptekkel kisétált az előszobából a konyhán át a teraszon átsuhanó hűvös szellőbe. Kilépett Brett anyjának fehér köntöséből, és lerúgta a papucsát. Alig vett tudomást a véres lábnyomokról, amelyek a kövön keletkeztek. Beugrott a medencébe.

Nem kellett aggódnia, hogy ujjlenyomatokat vagy hajszálakat hagy maga után. Poppy nem létezett.