Főkép

Konyha? Cirkusz? Konyhacirkusz! Még el sem foglaltuk a helyünket a Müpa Fesztivál Színházában, már meglepetések sora ér: a színpadon egy minden igényt kielégítő, sokszemélyesre hangolt konyha fogad, a leendő „szakácsok” köztünk járnak és kérdezgetik a közönség tagjait kedvenc ételekről, ízekhez kötődő emlékekről, akad, aki citrommal dobál minket, más lesből támad és vízzel spriccel, nehogy kiszáradjunk a nagy pironkodásban. Azért amikor nyers tojást dobálnak a nézők feje fölött és előkerül a vágódeszka meg a kés, az ember elkezd gyanakodni, hogy hova is került, de hát tudjuk, hogy a legjobb bulikon is mindig a konyhában szabadul el legkönnyebben a hangulat, legfeljebb ragad ide-oda egy kis tojásfehérje, jó lesz ez…

 

Persze ilyesfajta balesetekre nem kell számítani, a késdobálásról is lebeszélik kollégái a túlságosan lelkes zsonglőrt – kezdődhet a mozdulatról mozdulatra komponált konyha-show. Amibe azért épp belefér annyi spontaneitás, ami megadja az étel igazi varázsát: egy kis szezonális fűszer ide, egy kicsit erősebb pörkölés oda, egy váratlanul szövődő szerelem, egy kis helyi íz. Hisz hiába is tartjuk magunkat tűzön-vízen át a recepthez, nincs két egyformán sikerült fogás.

 

A kanadai Les 7 doigts de la main igazi felszabadult, vidám, egyszerre hihetetlenül laza és vérprofi show-műsorral ajándékozott meg minket – a kanadai alapítású (amerikai-kanadai-orosz-argentin-svéd tagokkal büszkélkedő) társulat az újcirkusz egyik legeredetibb képviselője: mindenféle műfaji és színpadi határt átlépve játszanak a közönséggel, egyszerre pakolva színpadra cirkuszt, burleszket, főzőshow-t, személyes vallomásokat. Pont azt hozzák, amiért annyira közel áll hozzám ez a műfaj: egyfajta huncut, minden bevett előírásnak fricskát mutató szórakoztatást – ahol szó szerint bármi, egy kínai rúd-gyakorlat, egy pastafőzés, egy teleshop-paródia lehet érzelmek, emlékek, érintések és megérintődések hordozója. Ahol nem a forma számít, hanem hogy mivel töltöd meg.

 

Mert miközben ez a kilenc akrobata vásott kis manóként játszik a színpadon, monológjaik olyan tartalmat adnak a játéknak, amitől összeszorul a szívünk – elfelejtjük az utcai táncosokat idéző attrakciót nézni, ahogy hallgatjuk a Saint Louis-i gettóból való kitörés emlékét; elfelejtünk szörnyülködni a rúdról zuhanó test látványán, miközben az artistával együtt merengünk azon, mi lehetett a politikai elítélt apa utolsó vacsorája a börtönben. Ez a konyha nem csak a játék helye – az emlékeké is, meghatározóké, kedveseké és szívszorítóké. Nem lehet úgy nézni, hogy az ember ne merengjen el a sajátjain. Hogy ne szoruljon össze a szíve a saját keserű-szomorú-gyönyörűséges gyermekkori emlékein. Hogy ne érezze a málna illatát, amitől minden alkalommal fojtogatja a sírás.

 

Pedig málna ezúttal nem került terítékre. Főztünk helyette pastát és sütöttünk banánkenyeret – mert ez valóban konyha-show is. Időnként a közönség segítségével keveredik a tészta, töretik a banán, pucolódik (úszószemüvegben, micsoda trükk…) a hagyma. Hogy aztán szintén a közönség segítségével habzsolódjon be a produktum – fricskát mutatva a hely amúgy igen szigorú előírásainak, melyek bizony tiltanak mindenfajta étel- és italfogyasztást (amin szakácsaink az est elején nem is győznek csodálkozni). Minden ízében eredeti, felszabadult és felszabadító, borzasztóan jó kedélyű előadást láthattunk-hallhattunk-ízlelhettünk – miközben azért újra meg újra rácsodálkoztunk az akrobataszámok profizmusára, arra a hihetetlen lazaságra, amivel mintegy „mellékesen” világszámokat pakoltak elénk két kavarás közt. Megdöbbentő élmény volt – ez is. Pláne, mert soha nem láttam még ennyire veszélyes díszletben újcirkusz-előadást (nem véletlen, hogy általában nincs bútor-díszlet – sokszorosára növeli bármilyen sérülés kockázatát).

 

Nincs mese, ezt a társulatot is figyelni kell (meg még annyit…). Remélem, nem csappan a szervezők lelkesedése (sem) és még sok hasonlóan remek újcirkusz-előadással ajándékoznak meg minket.

 

Előadók:

Melvin Diggs

Mishannock Ferrero

Sidney Iking Bateman

Anna Kichtchenko

Camille Legris

Nella Niva

Emile Pineault

Matias Plaul

Pablo Pramparo