Főkép

A 15. Womex Budapesten került megrendezésre, és nem csupán a számtalan remek koncert miatt volt számomra emlékezetes, hanem a rengeteg, itt megismert muzsikának köszönhetően. Ezért egy új rovatot indítok, amelyben – terveim szerint – a Womexen kapott demókról és lemezekről, illetve az utólag kapott korongokról írok röviden. Mivel a legtöbb esetben csupán pár számos promóciós anyagokról van szó, egy cikkben általában három korongot igyekszem majd bemutatni – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinfóval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és van pár exportálható minőségű hazai zenekarunk/előadónk, és időnként külföldi kollégáik is koncerteznek errefelé, azért még bőven van mit pótolnunk. Nem csak a nagy fesztiválok hiányoznak, hanem a komolyabb szóló turnék is – hogy ez az anyagi helyzet, vagy más okra vezethető vissza, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, rengeteg, megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.

 

 

 

Divanhana: Zukva (CD)

 

A CD-hez mellékelt füzet hátsó borítóján nemes egyszerűséggel a portugál fadohoz hasonlítják a sevdalinkát, ezt a Bosznia-Hercegovinára jellemző népzenét. Ha ezt előre tudom, akkor nem biztos hogy meghallgatom a 2009-ben Szarajevóban alakult együttes tavalyi lemezét, mivel a fadot többszöri nekifutás után sem tudtam megkedvelni. Mondjuk most is volt bennem némi bizonytalanság, mert ugyan a Mostar Sevdah Reunion pár számát ismerem, de gyakorlatilag semmit nem tudtam erről a stílusról, amelynek eredete a török hódoltság idejére vezethető vissza, lassú és közepes tempó jellemzi a melankolikus, szenvedélyes, érzelemes nótákat. A hattagú Divanhana együttes nem csupán ezt a hagyományt viszi tovább, hanem saját elképzelésük szerint keverik a Balkán zenei örökségével, kiegészítve némi jazzes beütéssel.

 

Ennek megfelelően az egész albumnál azt éreztem, hogy nem azzal a kirobbanó életerővel találkozom, amely olyan, szintén a Balkánról indló együttesek sajátja, mint mondjuk a Boban Marković Orkestar, hanem egy sokkal visszafogottabb életérzéssel. Helyenként még az is megfordult a fejemben, hogy nemes egyszerűséggel intelektuális muzsikának tituáljam a Zukva albumot, mert a visszafogottság mellett nagyon változatos, átgondolt zenét csinálnak. Például az „Emina” című számban csak két harmonika és Leila Ćatić éneke hallható, de hat és fél perc alatt nem csupán különféle érzelmeket sikerül életre kelteniük, hanem a minimalista hangszerelésnek és az ismétlődéseknek köszönhetően hipnotikus hatást érnek el – ez nagyon jól összerakott szerzemény.

 

Gondolom azzal nem mondok újdonságot, hogy a kedvenceim a tempósabb, élettelibb nóták közül kerülnek ki. Ezek közül a legjobb szerintem a „Ciganka Sam Mala”, című tradicionális dal feldolgozása, mert olyan szláv melódiát tartalmaz, amire utoljára a Vörös Hadsereg Kórusának lemezén volt példa, csak itt ugye nincs bombasztikus kórus, csupán Leila Ćatić kristálytiszta hangja. Györnyörűséges. Akárcsak a másik favoritom, a szlavón-horvát gyökrekkel rendelkeő „Pijanica, Bekrija”. Ebben a maga szépségében köszön vissza a balkán, s itt mutatják meg a muzsikusok, hogy mit tanultak, mit használtak fel zenei örökségükből. Harmadikként pedig „Aj otkako je Banja Luka postala” érdemel említést nálam, mert jó példa arra, hogy miként lehet visszafogottan, bármiféle cifrázás nélkül echte balkáni muzsikát játszani – és bizonyos értelemben ezt nevezem hamisítatlan sevdalinkának. Ráadásul az utolsó harmadban becsempésznek pár jazzes elemet, amelyek egyáltalán nem lógnak ki a kompozícióból. Érdekességként megemlítem a „Zvijezda tjera mjeseca” számot, amelyet a bosnyák focicsapatnak írtak a brazil foci VB-re.

 

Kinek ajánlom: a sevdah és a sevdalinka kedvelőinek, valamint a balkáni dallamok szerelmeseinek – nem fognak csalódni.

2015-ben megjelent lemez (Arc Music).

Bővebben az együttes weboldalán: http://www.divanhana.ba/

 

 

 

Jon Hassell - Brian Eno: Fourth World, Vol. 1: Possible Musics (CD)

 

Nem ismerem a maga teljességében a Glitterbeat Records eddigi kiadványait, de azt tudom, hogy a szó szűken vett értelmében vett világzenén (world music) kívül van pár lemezük, amely inkább elektronikus zenét tartalmaz. Ennek ellenére kíváncsi lennék arra, vajon miért határozták el az eredetileg 1980-ban rögzített Hassell-Eno album újrakiadását. Oké, ez tényleg különleges darab, nem csak azért, mert a megjelenés évében számos kritikus a kedvenei közé választotta, hanem a rajta található zene végett.

 

Ami igazából első hallásra nagyon zavarbaejtő. Tapasztalatom szerint egyáltalán nem alkalmas háttérmuzsikának, reggeli ébresztőnek, egyszerűen megköveteli az osztatlan figyelmet, ezért tessék rászánni az időt, megteremteni az optimális körülményeket, valamint törekedjünk a befogadásra és értelmezésre. Ha jól értettem a korabeli nyilatkozatokat, akkor abból indultak ki, hogy a globalizáció nem csupán egységesíti majd a világon fellelhető zenéket, hanem valami újat teremt majd. A jövőben a technika és szellem összefonódik majd, és ez valamilyen formában érvényesül az akkori világzenében.

 

Jon Hassell és Brian Eno gyakorlatilag megcsinálták azt, amit ezidáig egyetlen sci-fi filmben sem sikerült, létrehoztak egy totálisan idegen muzsikát, amelyet bárhonan közelítünk meg, nem sok ismerős elemmel találkozunk benne. Jazz, ambient és a fene tudja még mi minden került az alkotói kosárba, rengeteg minimalista és repetitív megoldás, az ének száműzve, és ahol azt hisszük, hogy szerencsénk van, mert ismerős hangszerrel találkozunk (konga) ott sem élvezhetjük a hagyományos megszólalást. Itt nem Afrika, Ázsia vagy Európa hangját halljuk, hanem a Negyedik Világét, amit mindenki úgy értelmez, ahogyan akar. Teljesen egyetértek azokkal, akik ezt a lemezt álomszerűnek, más világinak, idegennek tartják – de persze simán elmegy izgalmasan kísérletezőnek, határfeszegetőnek.

 

Kinek ajánlom: aki különleges zenei élményre vágyik vagy egyszerűen kíváncsi arra, hogy mennyire lehet elrugaszkodni a hagyományos dalszerkezetektől.

2014-ben megjelent album (Glitterbeat Records).

A kiadó weboldala: http://glitterbeat.com/

 

 

 

Haydamaky: ГОДІ СПАТИ! (CD)

 

Kozák-rock – hírdeti a 2013-as album borítója, és ezzel az állítással kellő tudásanyag hiányában nem akarok vitatkozni, beérem azzal, hogy élőben fantasztikusak. Ezt saját tapasztalom alapján mondom, hiszen február végén felléptek a Fonóban és kis túlzással szétszedték a házat. Rockos világzene képlettel lehet legjobban leírni az általuk művelt muzsikát, amelyet egyrészt a fúvósszekció tesz egyedivé (mindörökké ska), másrészt pedig a felhasznált dallamok, melyek egy része a balkánról, egy része pedig a szláv kultúrkörből származik.

 

Ez rögtön kiderül az intró utáni első számból, melynek fő motívumát a balkánról kölcsönözték, miközben a ritmusszekció hozza a rockos alapokat, hogy az egészre a fúvósok tegyék fel a koronát, lazaságot és energiát pumpálva a szerzeménybe. A következő nóta egy Motörhead klasszikus, az „Ace of Spades” feldolgozás, amely túlzás nélkül az album csúcspontja. Nem azért, mert ez van akkora sláger, hogy szolgai előadása is biztosítja a sikert, hanem mert az együttes tagjai értelemszerűen belenyúltak, itt-ott saját képükre formálták (a fúvósok hangsúlyos jelenléte egyértelműen előny), és ami talán elsőre szentségtörésnek hangzik, kiegészítették egy szlávos betéttel. Ráadásul Oleksander Iarmola énekes orgánuma is passzol az eredetihez, szóval csak bátorítani tudom őket arra, hogy a jövőben se fogják magukat vissza, ha efféle ötlet jutna az eszükbe.

 

Harmadik kedvencként a „Doszcz” című szerzeményt említem, mert tempója lassab, már-már balladisztikus, és itt figyelhető meg legjobban, mire képes a hangjával az énekes. Egy rövid gitárszólót leszámítva minden hangszer visszafogottan van jelen, a hangsúly Iarmola hangján van, és a trombitán – szomorkás, de nagyon tetszik. Mindazonáltal muszáj megjegyeznem, hogy élőben sokkal lehengerlőbb az együttes.

 

Kinek ajánlom: rock és ska kedvelőknek, no meg azoknak, akik kíváncsiak arra, milyen az ukrán fémes világzene.

2013-ben megjelent album (Comp Music).

Az együttes weboldala: http://www.haydamaky.com