Főkép

„Férfi és nő hogyan is érthetné meg egymást, hisz` mindkettő mást akar:
A férfi a nőt, a nő a férfit."
(Karinthy Frigyes)

 

A 2014-es Nő című lemezzel indult útjának a művésznőnek ez a nőiségről, az anyaságról, az élet csodáiról és a csodás életről szóló lemez- és hangulatteremtő sorozata. Lágy, letisztult és kiteljesedő gondolatköröket futott már be korábbi lemezével is, de kijelenthető, hogy manapság már egyre bátrabban „nyúl bele" a nőiesség és az ebben a szerepkörben való beteljesedésről szóló témákba. Viszont még most sem áll meg, folyton tovább lép, és még mélyebbre nyúl. Mindezidáig 11 színben és hangban gazdag szólólemeze jelent meg, mind gyönyörűen megfogta és visszaadta korszakait, de közben felnőtt, beérett, anyává lett, új zenészekkel társult, bátrabban merítkezik meg kényesebb témákban, és, úgy látszik, a „beavatás" jól sikerült – idén ugyanis megjelent a Tovább Nő.

 

Csacsogó, csapongó, de mégis minden érzékszervvel tapasztalható, szenzuális párbeszéd egy kacagó tündértánc közepén. Annyira természetes érzékiséggel, tompa, de egyáltalán nem elfojtott szexualitással, egymás érintése nélküli összefonódással töltődött meg az egyébként a koncertlátogatók mennyiségéhez mérten aprócska terem, hogy menthetetlenül tört elő belőlem az áramláselmélet. Felavattunk a lemezt, a hangulatot és Beát is az új, még nőiesebb szerepében, mind átestünk egy beavatáson egy hatalmas örömünnep keretein belül. Nem semmittevő sodródás volt az este, hanem egy természetes áramlás: mert ha az ember éhes, eszik; ha szomjas, iszik; és ha hangosan, triolázva, szolmizálva, ugrálások közepette van kedve fejhangon kiadni magából a feltörő érzéseit, hát tegye. Legyen az, ami, érezze, ahogyan jön, és cselekedjen, ahogyan önmagából fakad – félelem, gátlás nélkül.

 

Feloldódva ebben az áramló közegben az ember a fel nem tett kérdésekre is ösztönös életigenlő válaszokat ad, segítség nélkül lép át újat teremtő küszöböket, tapasztal, gyarapszik, kifelé és befelé egyaránt tekint. Ugyan rohanó világban élünk, de ezen az estén teremtettünk egy közös kis szigetet, ahol az élet, a finom és mégis erőteljes nőiesség, nyitottság kérdései dalként öleltek át minket, kiragadtak a valóságból, és tudat alatt megszültük a megoldásokat minden még fel nem tett kérdésre is a közel két órában. Az eddig koncertélményeimtől kicsit eltérő, mégis az egyik legkedvesebb emlékeim egyikét sikerült begyűjtenem ezen a pozitív életérzést felkorbácsoló lemezbemutató estén.

 

Egy aranyos téma jutott az eszembe így pár nappal a koncertélmény után. A férfiak azt mondják, nem értik a nőket – legfeljebb azt tudják, hogy meg lehet őket fogni a lovagiassággal, pénzzel, erővel, bundával és ékszerekkel (bár úgy gondolom ezek többsége materialista érték, és az embernek a lelkiségre is szükségük van). A nők ugyan azt mondják, értik a férfiakat, de közben azt is, hogy a férfihoz a gyomrán át vezet az út, és meg lehet fogni a szexualitással és egy csöppnyi beletörődéssel. Valójában nem értik a nők a férfiakat, s fordítva is így van: nem értjük egymást, csak tudjuk, mi az, ami a másikat érdekelheti, amit a nemének sztereotípiái rábélyegeztek az idők során. Naivan tapossuk egymást, s közben nem vesszük észre: lehet, hogy azzal jobban jártunk volna, aki épp a lábunk alatt hever félholtan, mint ahogyan az „Exeket" sem szabad feledni – ma már csak hálát rebegünk, mert miattuk váltunk azzá, akik vagyunk.

 

Ilyenről és hasonló kérdésekről énekelt, dúdolt, sikított nekünk a művésznő magyar nyelven, jazzes és keleties hangulatban és természetesen azzal az egyedi cigányos beütéssel, ami előadásmódját mindig olyan különlegessé varázsolja. Tűzszerűen lobogó ruhájában olyan volt számomra, mint egy ledér és szerelemre gerjesztő pimasz nimfa, aki nyers, rekedtes, mezitlábas stílusával a természet és a természetesség rendjét és harmóniáját szimbolizálta számomra. A nimfák ügye a virulás, a virágzás, ők az egészség és a szaporodás gondozói, a természet szépségének és rendjének kifejezői. Színek és hangok pompázatos világát teremtette meg bájjal, kellemmel, gyönyörrel és élvezettel, és ami igazán gyönyörű volt az egészben, hogy nemcsak adományozóként, de alázatosan befogadóként volt jelen egyben.

Gyönyörűséges dalok születtek ismét, és hiszem, hogy van még ott bőven potenciál és alkotókészség ahonnan ez jött. Ráadásul most nagy lehetőség és élmény előtt áll az előadó-művésznő, hiszen a koncert után közvetlenül Franciaországba utazott, ahol a roma származású gitárgéniuszról, Django Reinhardtról szóló filmben játssza majd a zenész feleségét. Büszkén várjuk a film bemutatóját, drukkolunk Beának.

 

Addig is én kíváncsi vagyok, hogyan fogja majd meg és dolgozza fel egyszer a Férfi oldalt az énekesnő. Ezen a pénteki estén azonban még nem jött el az ő idejük, mégis körülöttem érett vadalmaként mosolygó férfiak danolásztak és fújták már most kívülről a Tovább Nő album dalainak szövegét. Mi ez, ha nem az alapkőtől induló, mindent elsöprő siker? Én köszönöm szépen ezt a remek élményt, és alig várom a május 26-ai Palya Bea és Mayra Andrade „Selymeim" előadássorozatának következő epizódját a Művészetek Palotájában. Sok sikert és bőséget kívánok hozzá!

 

A zenekar tagjai:
Palya Bea – ének, sansula
Bodoczki Ernő – nagybőgő
Czirják Tamás – dob, ütőhangszerek
Gerzson János – oud, buzuki
Szokolay Dongó Balázs – fúvós hangszerek
Ifj. Tóth István – gitár