Főkép

Tudom, Japán a világ másik végén van, és az ottani együttesek a legritkább esetben bukkannak fel errefelé, aminek köszönhetően gyakorlatilag teljesen ismeretlenek minálunk. Persze pár évnyi Mondoconnal a hátam mögött néhány bandát meg tudok nevezni, de gyakorlatilag egyik sem érintett meg annyira, hogy utánajárjak a lemezeiknek, és alaposabban megismerjem őket. Aztán 2014 januárjában felkerül egy klip az Avex YouTube-csatornájára, és bizony leesett állal néztem végig – annyira újszerű volt, annyira jó, annyira látványos, hogy más legális lehetőség nem lévén, a videóikon keresztül kísértem figyelemmel, merre tart, mit csinál a WagakkiBand.

 

Zenéjükben keveredik a nyugati rock és metal, illetve a hagyományos japán hangszerek és énekstílusok. Mindez arányosan van jelen, egyik rovására sem helyezik a másikat előtérbe, a nyolc muzsikus pedig profin és színvonalasan képes mindezt művelni – lásd a korábban említett videót, amit négy nap alatt kétszázezren, két év alatt pedig 36 millióan láttak. Ez még akkor is elképesztő, ha az ország lélekszámához mérjük, és levonjuk belőle azt a 30-40 megtekintést, amit én generáltam.

 

 

Természetesen ehhez az is kellett, hogy az együttes intenzíven koncertezzen, megmutassa magát a tengeren túl – és minden alkalommal meggyőzze a nézőket, hogy valódi muzsikusok játszanak a színpadon, és ez a zene valóban jó. A jelek szerint ezt a kihívást sikeresen teljesítették, amit nem csak a slágerlistán eltöltött hetek száma bizonyít, hanem például az, hogy az idei (2016-os) SXSW fesztiválra az egyik kiválasztott zenekar a WagakkiBand lett (érdekességként megemlítem, hogy a hat világzenei fellépőt a Womex javasolta).

 

Tavaly szeptemberben jelent meg a második lemezük, rögtön vagy hatféle verzióban, ami azt jelzi számomra, hogy komoly rajongótáborra tettek szert – akik alsó hangon legalább kettőt begyűjtenek majd, hiszen a bónuszként hozzácsomagolt klipgyűjtemény, vagy egy élő koncert Blu-ray minőségben kihagyhatatlan lehetőség.

 

Ez a korong nagyon változatos lett, gyakorlatilag mindenre találunk példát, amiért az együttest szeretni lehet. Aki mondjuk arra gyanakszik, hogy csupán egy újabb marketingbandáról van szó, amit a kreatív team álmodott színpadra két szaké között, azok mindenképpen hallgassák meg a „Fuurin no utautai” című szerzeményt, mert ebből egyértelműen kiviláglik: ez művészet, nem pedig elhúzódó marketingkampány. Aki a „Senbonzakura” utódját várta az új albumon, annak ott van a nyitó „ikusa” a maga tömény energiaorgiájával. Akik még nem ismerik a zenekart, azoknak érdemes ezzel kezdeni a barátkozást, egyrészt a látvány (lásd a következő klipet), másrészt a lendületes előadás miatt, a tempóváltások, a hangszerek közötti „versengés” kidolgozottsága miatt. Már ebből az egy szerzeményből kiderül, hogy a hagyományos instrumentumok nem díszként vannak jelen, hanem fontos szerepük van, mellé- és nem alárendelt szerepük van a zenében – miként az is egyértelmű, hogy Suzuhana Yuko hangja nagyon fontos ebben a produkcióban. Kiegészítésként még csak annyit teszek hozzá, hogy az „ikusa” eredetileg egy anime nyitódala volt.

 

 

A második, „Hoshizukiyo” című szám elején rögtön teljes szépségében megcsodálhatjuk ezt a hamisítatlan japán hangot, ahogyan erőlködés nélkül betölti a teret. Bár nem értek hozzá, úgy sejtem, a lemezen többféle hagyományos stílusban énekel – egy biztos, nekem nagyon tetszik mind a hangja, mind az, ahogyan használja. Az meg egyenesen csodálatos, ahogyan váltanak, amikor nagyjából a szám felében minden hangszer teljes erőbedobással bekapcsolódik, hogy aztán újra visszalassuljunk, átmenetileg elhallgassanak az elektromos instrumentumok, míg a nagy fináléban ismét felerősödjön a közös zenélés.

 

A tradicionális felvezetésű „Akatsukino ito” azért vált a kedvencemmé, mert itt mutatja meg igazán az énekesnő, hogy mi mindenre képes a hangjával. Ráadásul ez annyira nem nyugati szerkezetű nóta, amennyire csak lehetséges (ezt is érdemes komolyabb hangerővel meghallgatni).

 

 

Nem elemzem részletesen a 14+1 szerzeményt, mert reményeim szerint már ennyi is elegendő arra, hogy kiderüljön, a WaggakiBand nagyon egyedi együttes, ami önmagában még nem garancia a minőségre, de esetükben nemcsak az alapötlet jó (kelet-nyugat párosítása), de a kivitelezés is, köszönhetően a nyolctagú muzsikusgárda képzettségének és tehetségének, s nem utolsó sorban az egymás iránti kölcsönös tiszteletnek, aminek köszönhetően senki nem tolakszik a többiek elé, mégis megmutathatja tudását.

 

Sokan arra voltak kíváncsiak, hogy miután az első albumon remek feldolgozásokkal mutatkoztak be, mire lesznek képesek akkor, ha saját dalokat kell írniuk. Szerencsénkre ez nem okozott gondot számukra, és képesnek bizonyultak ugyanolyan izgalmas kompozíciók megalkotására. Balladák, gyorsabb és lassabb, érzelmes és energikus tételek sorjáznak egymás után, készen arra, hogy meggyőzzenek minden kétkedőt.

 

A bónuszként mellékelt Blu-ray koncertfelvétel a 2015-ös újévi koncertet tartalmazza, és ékes bizonyság arra, hogy nemcsak a stúdióban képesek ezt a zenét produkálni, hanem élőben is. Továbbra is tetszik Suzuhana Yuko kimonója, és a látottak alapján úgy vélem, sikerük egyik titka a nők aktív jelenléte az együttesben. Cseppet sem csodálkozom azon, hogy az idén márciusban megjelenő DVD/Blu-Ray koncertfelvétel a 2016-os újévi koncertet tartalmazza. Az előzetes videó szerint ez is hangulatos este volt.

 

 

A zenekar tagjai:

Suzuhana Yuko – ének

Ibukuro Kiyoshi – koto

Kaminaga Daisuke – sakuhacsi

Ninagawa Beni – samiszen

Kurona – vadaiko (japándob)

Machiya – gitár

Asa – basszusgitár

Wasabi – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD

1. ikusa

2. Hoshizukiyo

3. Perfect Blue

4. Tsuioku

5. HAGANE

6. Fuurin no utautai

7. Hanabi

8. Kyosyu no sora

9. Akatsukino ito

10.  Shiromadara

11. Nadeshikozakura

12. Hangeki no yaiba

13. Senbonzakura

14. Hanafurumai

Ráadás

15. Chikyuu saigo no kokuhaku wo

 

Blu-ray

1. Rokucyounen to ichiya monogatari

2. Hanabi

3. Hoshi tsuki yo

4. Ikusa

5. Nadeshiko Zakura

6. Koto Solo

7. Kyousyu no sora

8. Nijiiro Chou Chou

9. Noushou Sakuretsu Girl

10. Setsuna Trip

11. Tengaku

12. Senbonzakura

13. Children Record