Beszámoló: Baby Boy, József-legenda – Szegedi Kortárs Balett (színházi előadás)

Két merőben eltérő stílusú, koreográfiájú és hangulatú előadást láthatnak azok, akik idén tavasszal a Szegedi Kortárs Balett legfrissebb bemutatóját választják. Amennyi idő elválasztja a zeneszerzők, Richard Strauss és Tom Parkinson munkáját, legalább annyira különbözik egymástól a Baby Boy és a József-legenda is. Míg az előbbinek merész és lenyűgöző koreográfiájában van az ereje, addig az utóbbi a hagyományokra épít. De ez a különbség csak a tánchoz való viszonyulásban, a tánc felhasználásában érhető tetten, semmint az előadások színvonalában.

 

Ivgi&Greben, egy izraeli és egy holland művész, látomásban jelenítik meg mai világunkat. Koreográfiájukban a töredezettséget és a káoszt mutatják meg, azt, hogy nem tudunk szabadulni sablonjainktól, nem tudunk kiszabadulni előre eltervezett életünkből, mintáinkból. Aki megpróbálkozik ezzel, azt újra és újra bedarálja, elnyomja a közösség. A táncosok erőtől duzzadó, intenzív mozdulatai, a vörös díszletek és az ezt még jobban mélyítő vörös fények az agresszió és erőszak érzetét hozzák magukkal, melyet a menetelésre utaló tánclépések csak erősítenek – mintha egy harcmezőn lennénk. A végkifejlet azonban ismét csak az elménket gúzsba kötő láncokról szól, melyek mintha folyamatosan harcra ösztökélnének bennünket.

 

Legalábbis ezek voltak a benyomásaim, ugyanis a Baby Boynak nincs hagyományos értelemben vett története. Helyette maximális nyitottságot és befogadókészséget vár el a nézőtől, mert nincsenek készen kapott válaszok, egyedül a tánc és a félidőben elhangzó, az előadás címével megegyező dal szolgál támpontul. „We’re natural disaster”, azaz természeti katasztrófák vagyunk, éneklik, és a nézőnek is hamar kialakul az az érzése, hogy aki mindenre csak erőszakkal képes reagálni, az csakugyan nem lehet más, mint pusztító métely. Ez a társadalmunkra kimondott velős ítélet az erőteljes képekkel együtt ég belénk, és nyugtalanító módon velünk marad.

A felkavart érzelmeket a József-legenda is meglovagolja, egyúttal azonban le is csendesíti, hiszen a bibliai József történetének feldolgozásával megnyugtató révbe vezeti a nézőket. Lineáris, világos történetével nem hagy bennünk kérdéseket és bár ugyanúgy vizsgálja az emberi társadalmat, felvillantja a megoldás, a feloldozás lehetőségét is. Józsefet, az „alapanyaghoz” hasonlóan, megpróbálja elcsábítani Potifár felesége és az úr nem hisz neki, azonban az elnyomott népek mellé állnak, és így kivívják szabadságukat. Potifár hatalma és házassága összeomlik, de velünk marad a hit és tisztaság érzete.

 

A két oldal megkülönböztetése világosan látszik a jelmezekben is: József fehér ruhájával szemben az egyiptomiak fekete és kék színei jelzik a különbséget. Juronics Tamás koreográfiája ismét nagyívű gesztusokkal dolgozik, ami remekül illeszkedik Richard Strauss nagyzenekari művéhez, melyet az orosz balett felkérésére írt 1914-ben. A zene és a tánc gyönyörűen egymásba olvad, a néző nehezen volna ki magát a hatása alól; ugyanakkor néhol érezhető, hogy a kevesebb több lett volna, az előadás helyenként hosszúra nyúlik. Ugyanakkor a színpadkép, a fények játéka, a nagyszámú szereplőgárdára épülő mozgalmas koreográfia ezeken az apróbb egyenetlenségeken átlendíti a darabot és valódi katarzist érezhetünk a zene utolsó taktusaira.

Az előadást megelőzően a társulat koreográfusa sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a Szegedi Kortárs Balett lesz a következő évadban a Művészetek Palotájának együttese, azaz együttműködésük még szorosabbá válik, a frissen látott József-legenda Budapesten is bemutatásra kerül. Ezért mindenkit arra bíztatok, hogy ha a napfényes Szegedre nem is látogat el, a fővárosban ne hagyja ki az előadást. Az áradó zene, a tánc misztikája, a fények és kosztümök együttese mindenkit el fog varázsolni.

 

Koreográfia: Ivgi&Greben/Juronics Tamás

Díszlet: Scabello

Zene: Tom Parkinson – theAngelcy/Richard Strauss

Táncosok: Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás, Hortobágyi Brigitta, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Takács Zsófia, Vincze Lotár, Zsadon Flóra, valamint a Szegedi Nemzeti Színház tánckara és a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola növendékei