Főkép

A sorozat jelen kötete – ami egyébként már a tizennyolcadik – érzésem szerint az eddigieknél jóval felnőttesebb témákkal foglalkozik. Persze tudom (hiszen Bayer Antal már több alkalommal elmondta), hogy ez a képregény alapvetően nem a gyerekek számára készült, de mivel ifjoncként olvastam első ízben Asterix kalandjait, nálam ez a korhatár nélküli kategóriába tartozik. Ebben a részben azonban olyan témák kerülnek szóba, amelyeket bizonyos életkornál fiatalabb hallgatóság előtt meg sem említenék.

 

Például az alkoholizmus és az ittas állapot. Ez utóbbira természetesen korábban is volt már példa Obelix esetében, elég csak a brit kirándulásra visszaemlékeznem (vagy a Helvét túrár, amely végén a termetes menhírszállító csak annyit tudott mondani az érdeklődőknek, hogy az egy lapos hely), mégis, ebben az esetben nem csak alkalmi szeszfogyasztásról, véletlen balesetekről van szó, hiszen Obelix gyakorlatilag több ízben is a pohár, akarom mondani az amfóra fenékre néz. Ráadásul ez alkalommal az alkohol bizonyul minden probléma okozójának: a részeg hencegés miatt kell barátainknak Rómába menniük.

 

Ahol többek között megfordulnak a rabszolgapiacon, ami szintén nem kisiskolások számára ajánlott csevegés téma, függetlenül attól, hogy ezt az intézményt a mai napig nem sikerült bolygónkon felszámolni – de említhetem az orgiát is, vagy beszélhetnék a meztelenségről is (elvégre a rabszolgapiacon eladásra kínált táncosnők nem tekinthetőek túlöltözöttnek). Ha mindez nem lenne elég, akkor halmazatilag odavehetjük mindezek mellé a rablást, amit igazán nem nevezhetünk követendő tevékenységnek.

 

A felnőttes témák ellenére természetesen ez a babérkoszorúval ékesített történtet is nagyon tetszett, és annak ellenére kacarásztam a poénokon, hogy ezeket az újvidéki kiadásban (A nagy fogadás) már évtizedekkel korábban olvastam – mert a képi humor még mindig ellenállhatatlan (ahogyan a gall leves kifejti hatását, vagy ahogyan hőseink óvatosan végigsettenkednek Caesar palotájában). Szintén a kedvenc jeleneteim közé tartozik, ahogyan felébresztik alkoholmámorából Mienquezacircust, de említhetem a történet elejének filmre hajazó képkockáit, amikor visszatekerjük a képkockákat (bocsánat az időt), vagy ahogy hőseink befordulnak a sarkon.

 

Aztán ott vannak azok a képi utalások, amiket a kötet végi jegyzetek is említenek (mondjuk személy szerint nem látom a hasonlóságot Boulanger festménye és a képregénykocka között), és amelyek tényleg viccesek, legyen szó a szobrokat utánzó görög rabszolgáról (Rodin gondolkodójának felbukkanása szimplán anakronizmus) vagy Jean Richardról.

A kötet érdekességei közé tartozik még Ideafix távolléte, hiszen a hű eb többnyire elkíséri határon túli kalandjaira a két jóbarátot, ezúttal azonban otthon maradt, köszönhetően a lutéciai indulásnak. De muszáj még kiemelnem a kalózok felbukkanását is, ami azért különleges, mert tengeri jelenet ezúttal nem szerepel a sztoriban, de a hagyományoknak megfelelően a sósvízi banditák ezúttal sem járnak szerencsével.

 

Az előrejelzések szerint 2016-ban legalább három magyar Asterix megjelenéssel számolhatunk, köztük a sorozat 36. részével, amit már az új szerzőpáros jegyez, és amire nagyon kíváncsi vagyok, hiszen abból talán kiderül, mennyire képesek megtartani a sorozat szellemiségét, és hozzátenni valami pluszt, valami újat.