David Michie: A dorombolás művészete

A Dalai Láma macskája című könyv folytatásában újra találkozhatunk a szépséges, kék szemű macskalánnyal, akit jó karmája Őszentsége, Tendzin Gyaco karjaiba sodort még kiscica korában. A cica, akit DLM-nek, Hóoroszlánnak és Rinpócsének is hívnak, ebben a könyvben jobbára csak címében a Dalai Láma macskája, ugyanis a tibeti buddhizmus szellemi vezetője az első oldalakon elutazik egy hét hetes tanító körútra, s a regény eme dalailámátlan időszak eseményeit meséli el. Hősünk persze nem marad egyedül, hiszen rajongóinak száma jelentős, de attól még nyomban a könyv elején kis híján megeszi két kutya. A félelmetes kalandot követően bőven van min meditálnia DLM-nek, annál is inkább, mivel elutazása előtt Őszentsége azt a feladatot adja neki, hogy fejtse meg, mi is a boldogság.

Akárcsak az első rész (egyébként aki azt nem olvasta, ne csüggedjen, érteni fogja a folytatást, de persze jobb az első ismeretében nekilátni), ez a könyv is amolyan könnyed bevezetés a buddhizmus filozófiájába, melyet jól kiporciózott, apró adagokban tár az olvasó elé, s közben nemcsak a macska életéről olvashatunk, de a környezetében élőkéről is – úgy a szerzetesekéről, mint a Himalája Könyvbisztróban megfordulókéról/dolgozókéról is, és így tovább. Van benne kaland, izgalom, szerelmi szál, humor, miegymás, ami csak egy szórakoztató regényhez kell, s ezek segítségével valahogy a mélyebb tartalom is jobban átjön, mi több, praktikus tanácsokat is kapunk testi-lelki-szellemi jólétünk fejlesztésére. Ráadásul a macskákról is megtudhatunk egyet s mást…

De bármennyire könnyed, bájos és kedves is a könyv, közben az első résznél is mélyebbre megy: szól a halálról, meg arról, hogyan is kellene élni. Az pedig egészen elképesztő hatással lehet az olvasóra, amikor megjelenik benne a Dalai Láma. Nem én vagyok az egyetlen, aki úgy érezte, hogy még ebben a kitalált történetben is átjön az a határtalan szeretet és bölcsesség, ami Őszentsége sajátja, és amit nap mint nap kisugároz a világba.

Így a végére talán érdemes még fordításról is szót ejtenem, amit az első résznél igen leszóltam: most jobbnak érzem – bár még mindig vannak hibák, de már kevésbé zavaróak. Angolul már megjelent a harmadik kötet is, nagyon várom a magyar kiadását.