Főkép

Ki vagy Te? Nem, nem a nevedet kérdeztem. Ki rejtőzik a név mögött? Honnan jön, mi adja a személyiséged, minek köszönhetően alakult így? Férfi vagy nő; heteroszexuális vagy homoszexuális; magyar, amerikai, német, francia, olasz; katolikus, református, muszlim, zsidó, hindu, buddhista? Szereted a hamburgert vagy a pizzát, utálod a sört vagy a bort, gyerekkorodban cikiztek vagy te gúnyolódtál? Apró és nem olyan apró elemek, amelyekből a jellemed felépül: ez mind-mind te vagy, és mégsem elég mindez. Mi történik, ha kihúzunk egy elemet, átcserélünk – ugyanaz maradsz még? De persze ezek csak külsőségek, és az, hogy mit érzel, talán még fontosabb része a személyiségednek. Meghatározható egyáltalán, hogy ki vagy Te?

 

Breq Mianaai aktuális meghatározása flottakapitány. Egykoron még Toren Igazsága néven a világűrt járta… mint űrhajó. Breq ugyanis valaha mesterséges intelligencia volt, aki a mellékeseivel, vagyis a birtokba vehető testeivel is érzékelte maga körül a világot, azóta azonban kapitányát elvesztette; felfedezte, hogy Anaander Mianaai, a Radch Birodalom halhatatlan, több ezer testet birtokoló uralkodója kettészakadt, és maga ellen vív polgárháborút. Most pedig, az utolsó életben maradt mellékesét, mint a Kalr Kegyelme kapitányát az egyik Mianaai-rész, az Athoek Állomásra küldi, hogy védje meg egy esetleges támadástól. Ugyan polgárháború itt nem dúl, az élet viszont még itt sem ígérkezik olyan unalmasnak: amerre Breq megy, ott minden probléma, feszültség és elfojtott indulat a felszínre tör. Márpedig az Állomás bővelkedik problémákban…

 

Igazságos, hasznos, helyes. Ez a Radch Birodalom hármas célja: egyik sem létezhet a másik nélkül, mindennek és mindenkinek megvan ebben a szerepe – mindenki ebben a hármas rendszerben határozza meg magát. De mi történik akkor, ha kihúzzuk alólad az identitásod eme „apró” szeletét? Ha az, amiben eddig hittél, kiderül, hogy mégsem olyan igazságos vagy épp helyes? Ugyanaz tudsz maradni? Ann Leckie kérdése izgalmas és nagyon finoman simul bele az oldalakba: látszólag két társadalmi elnyomásról elmélkedik, amint az Állomás, illetve a bolygó lakossága ráébred, hogy bizony hiába polgártárs elméletben mindenki, ha vannak az egyenlők között egyenlőbbek. De Leckie továbbmegy, nem áll meg ott, hogy akkor mások lenézése és a hatalommal való visszaélés rossz: arról elmélkedik, hogy mi történik ennek a felismerése után, megmaradhatsz-e ugyannak az embernek (állj bármelyik oldalon), vagy kötelezően megváltozol?

 

Ha pedig már eljutottál odáig, hogy mindaz, amit eddig a cselekedeteidről gondoltál, eleve hibás: mi a helyzet veled? Mennyire alakítanak téged mások gondolatai, mennyire vagy az a személy, akit mások hisznek rólad? Ha elég sokáig viselsz álarcot, előbb-utóbb te is elhiszed, hogy az a valódi éned? A Kalr Kegyelmén már csak emberek adják a legénységet, de mégis sokan mellékesként viselkednek. Tisarwat hadnagy olyan titkot rejteget, amit még ő sem ismer. Raughd, a teaültetvényes gyermeke mindenki szemében egy kedves, szimpatikus fiatal, aki mindenkinek a jóindulatát el tudja nyerni – amikor viszont Breq rámutat néhány apróságra, kiderül, hogy Raughd sokkal inkább kegyetlen és önző. Hol az ok-okozati kapcsolat, van-e egyáltalán, melyik személyiség a valódi: az álarc, a mögöttes vagy egyik sem?

 

A Mellékes háborút meglepően „elméleti” sci-finek gondolom. Már az első részben is ezt éreztem, de az talán sokkal jobban magával ragadt, sokkal inkább tudott a cselekmény szintjén is érdekelni. Ezúttal a történet maga szinte lényegtelen: a politikai csatározások, a krimiszerű nyomozás, a társadalmi egyenlőtlenségek ellen való küzdés egészen aprónak tűnik, ha galaktikus léptékben gondolkodunk. Ám közben mégis rávilágít fontos kérdésekre, képes több szempontból, több oldalról megvizsgálni egy-egy problémát, ráadásul mindez a legkevésbé sem tolakszik előre. A Mellékes háború a trilógiák klasszikus átvezető része – aki az első részt sem szerette, annak gyakorlatilag felesleges ezzel próbálkoznia, viszont aki az elsőben látott valami egyedit, annak javaslom, hogy tegyen ezzel is egy próbát. Talán nem így képzeltük el a folytatást, talán másról olvasnánk szívesen, mégis olyan finom gondolkodás jellemzi, amivel csak ritkán találkozunk. De vajon ezek után milyen lesz a befejezés?