Főkép

Thesszaloniki a mai napig egy vibráló város, egy olyan pont, ahol még Isztambult megelőzve találkozik a nyugat a kelettel. Az így létrejövő kakofóniában mégsem lehetetlen tájékozódni, és akármennyire is látszódjanak a gazdasági válság nyomai az épületeken vagy az egyetem campusán, a város kulturális gazdagsága, kulináris egzotikumai és nem utolsó sorban természeti adottságai vonzó hangulatot kölcsönöznek az ókorban alapított településnek.

 

Ezért is tarthat méltán érdeklődésre számot egy olyan korong az ECM gondozásában, amely egyszerűen Thesszaloniki dalait gyűjti össze Savina Yannatou (ének) és a Primavera en Salonico együttes előadásában. Yannatou elsősorban görög zeneszerzőkkel dolgozik és a mediterrán zenei világában ismert, de a torokéneklés, a glossolalia és az ululáció technikáit elsajátítván a jazz és az avantgárd területeire is elkalandozik időnként, ahogyan a Salonico előadói közül néhányan a jazz világából érkeznek. Mindettől függetlenül inkább egy folk vagy világmuzsikát hallunk, és persze a magas hangszeres tudásnak köszönhetően, kiváló előadásban.

 

Yannatou finom, szuggesztív hangja a kulcsa a változatos interpretációknak: a szefárd népdal (Una muchata en Selenica) éppen annyira hitelesen szól, mint a török Bektashi rend dallamai (Ipidadan yol sorarsan), amelyet egy örmény népdal követ Komitas gyűjtéseiből, hogy aztán megint egy török népdal csendüljön fel (Calin Davullari). Mégis, a szerteágazó eredettörténetektől függetlenül egy egységes zenei interpretáció emelkedik ki ebből a multikulturális masszából. Az állandó egymásra hatás markáns zenei érzete voltaképpen a nem minden feszültségtől mentes történetiség harmonikus feloldása.

 

Thesszaloniki egy fantasztikus hely. Érezhetően haladni szeretne a korral, de a városi lét motorja mégsem a megfelelés kényszer, hanem a város lakóinak robbanó életereje. És bár sötétben nem tűnik minden utca a legbiztonságosabbnak, hajnalig el lehet fesztelenül tölteni az időt a tengerparti bárok fényeiben úszó antik és bizánci emlékek között, hogy másnap reggel, modernitásban az egyetemet is meghazudtoló Arisztotelész Központban találja magát az ember egy konferencián. Az ECM kiadvány kontextusában bizarrul éktelenkedő, francia sanzon stílusjegyeiben felcsendülő ír népdalt leszámítva (Salonika) – vajon vannak ír történetek is a városhoz kapcsolódóan? – az egész album harmonikusan reflektál erre a színes helyszellemre. A görög népdalok és a Szent Demetrioszhoz címzett himnuszok mindazonáltal valami egészen a múlt sötét mélyéből táplálkozó rétegeket is a felszínre hoznak.

 

„Ezek mind olyan régi dalok, amelyek mintegy hangos képeslapokként, amolyan a Souvenir de Salonique címszóval szolgáltak a lemez anyagaként.  Festővásznaknak tekintettük őket, amelyekre aztán régi mítoszok saját, kortárs narratíváit vihettük fel. Néha még látszott a színük, néha a formájuk és néha az új anyag hozzáadása teljesen átformálta őket. De egy elem mégis mindig állandó maradt: a részben historikus hangszerek anyaga, ez volt az az alapvető szövet, amely formába öntötte ezt a vállalkozást.” (Primavera en Salonico)

 

Remek kaland.

 

Előadók:

Savina Yannatou – ének

Kostas Vomvolos – qanun, tangóharmonika

Yannis Alexandris – oud, gitár

Kyriakos Gouventas – hegedű

Harris Lambrakis – nay

Michalis Siganidis – nagybőgő

Kostas Theodorou – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó szerzemények:

1) Apolitikion Agiou Dimitriou

2) A la scola del Allianza

3) Tin Patrida Mou Ehasa

4) Dimo is Solun hodeshe

5) La cantiga del fuego

6) Una muchacha en Selanica

7) Iptidadan yol sorarsan

8) Qele-qele

9) Calin Davullari

10) To yelekaki

11) Salonika

12) Inchu Bingyole mdar?

13) Jelena Solun Devojko

14) Yedi Kule

15) Poulakin eiha se klouvi

16) Pismo dojde od Soluna grada

17) Apolitikion Agiou Dimitriou