Főkép

Egy gróf, aki bűnügyi regényt ír… Már ez izgalmasan hangzik. Ha azonban azt is hozzátesszük, hogy a Milolu szerzője az a Bánffy Miklós gróf, vagyis a háromrészes Erdélyi történet és az Egy erdélyi gróf emlékiratai szerzője, író, politikus, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, ízig-vérig magyar arisztokrata, az utolsó polihisztor, a két világháború közötti időszak egyik legérdekesebb alakja – akkor a Milolu még inkább megismerendőnek és különlegesnek tűnhet.

 

Pedig első közelítésben épp oly csendes és bájos regény, amilyennek remekbe szabott borítója sejteti. Kedves, kedélyes és kellemes történet, egy nevezetes képrablás-képhamisítás-kalandorkodás meséje. A harmincas évek közepén járunk, amikor kínos bűneset történik: a Szépművészeti Múzeum kincset érő Leonardo-festményét valakik másolatra cserélik, a képet pedig kiviszik az országból. A rendőrség nyomoz, a botrányt azonban eltussolják: csak egy szemfüles újságírónő – nem mellesleg amerikai milliomosfeleség – marad rajta az ügyön: Mara vagyis Milolu. A szálak Olaszországba vezetnek (Mussolini Olaszországába…), ahol csatlakozik a nyomozáshoz, pontosabban a szép Miloluhoz a művészlelkű, fellegjáró Vida Tibor is, aki épp új operettjén dolgozik – ám közben teljességgel belekeveredik az ügybe. Vajon ki Milolu és mit akar a képpel? Megszerezni? Visszaszerezni? És mi a szándéka Tiborral? Megszerezni? Becsapni? Szeretni?

 

A változatos, színes és finom regény olyan, mint egy utólag kézzel kiszínezett, harmincas évekbeli fekete-fehér mozi: olyan európai, hogy már szinte hihetetlen, mégis a miénk. Nosztalgiával, izgalommal és vágyakozással teli történet egy, a második világháború előtti világról, amely tele volt sötétséggel, de voltak benne színek, ízek és illatok. Szuggesztív, szép és szerelmes ez a regény, tele vágyódással és kalanddal.

 

Ami annál különlegesebb, mert a most kéziratból kiadott Milolut szerzője 1949-ben írta. Eddigre Bánffy Miklós már hetvenhat éves, kevesebb, mint egy év van még hátra az életéből. Magyarország is megváltozott: először a háború, a pusztítás és a gyűlölet miatt, másodszor a diktatúra kiépülése okán. Az idős erdélyi gróf, volt külügyminiszter, kultúrattasé, író és művész mindent elveszített, s utolsó éveit tengeti Budapesten, nyomorban. Ekkor álmodja meg Milolut és az ő Itáliáját, ekkor ered a műkincsrablók és kalandorok nyomába a sűrűn és gondosan teleírt lapokon, amelyekből néhány facsimilét is közöl a kötet.

 

Ha egyszerűen csak megszeretjük ezt a könyvet, már nyert ügyünk van. De ha elolvasása után tisztelettel gondolunk oly különös pályát befutott, tehetséges szerzőjére, akkor kétszeresen is elérte célját ez a különleges kiadás.