Főkép

Enya (eredeti ír nevén Eithne Ní Bhraonáin) 1961-ben született, a Brennan család kilencedik gyermekeként. Rövid ideig tagja volt a család világhírű zenekarának, a Clannadnek, ám 1982-ben kivált, s ment vele a menedzser, Nicky Ryan is, aki feleségével, Roma Ryannel azóta is Enya társai annak káprázatos pályáján.

 

Hét év telt el az ír énekesnő-zeneszerző-szintetizátoros előző albuma óta, ráadásul az And Winter Came… csak részben tartalmazott új szerzeményeket. Hogy a hosszas szünetet mi mindennel töltötte az 54. születésnapján túl is misztikus szépségű hölgy, azt nem igen lehet tudni, hiszen mindig is féltve őrizte magánszféráját (még akkor is, ha Dublintól délre lakik egy kastélyban) – de hogy nem zenei kísérletezéssel, az biztos… Nem tudom, elvárható-e egy ennyire karakteres előadótól, hogy bármit is újítson, közel három évtizednyi szóló pályafutás, sok millió eladott lemez után, de a nyolcadik album gyakorlatilag semmi zenei újdonságot nem hoz, és megértem, ha bárki úgy véli, ez így már unalmas.

 

Engem az új album akkor tudott megfogni, amikor elkezdtem utána olvasni a hátterének. A lemez címe és a borító sötét tónusa alapján eleve komorabb anyagra számítottam, de túl azon, hogy van itt egy elhunyt édesanya emlékére írt dal (So I Could Find My Way), ilyen szempontból sem igazán különbözik a Dark Sky Island a többitől. Hanem kiderült, hogy a lemez címe azokra a szigetekre utal, ahol szándékoltan mellőzik a fényszennyezést. Ezeken a helyeken úgy látni a csillagos eget, ahogy a világ villamos árammal alaposan ellátott részein már nem lehet. Erről pedig könnyű arra asszociálni, hogy egy ilyen „sötét” szigeten az ember közelebb van Istenhez… Ezt látszik alátámasztani a latin nyelvű „Astra et Luna” című dal, mely a természet felülmúlhatatlan szépségéről szól – vagy, más aspektusból a „Sancta Maria” is.

 

Az albumot indító „The Humming” érdekessége, hogy a Planck űrszonda által felvett űrbéli hangokat is felhasználták hozzá, ember által hallható tartományba transzformálva azt a zümmögést. De talán még ennél is különlegesebb a két dal, melyet Enya loxian nyelven énekel: a „The Forge of The Angels” és a „The Loxian Gates”. Ezt a nyelvet a dalszövegeket író Roma Ryan alkotta meg, és már az épp tíz éves Amarantine albumon is felbukkant. Egészen sajátos (és kissé furcsa) koncepció áll mögötte: Enya első szólóalbuma, a The Celts a hasonló című BBC sorozathoz készült, mely a keltákról szólt, sugallva, hogy bár múltjuk csodás, jövőjük nincs, hiszen egyre kevesebben beszélik az ősi, kelta-gael nyelveket. Enya és társai azonban úgy vélik, a kelták útja az űrben folytatódik (állítólag már a The Celts „Aldebaran” című dala is erre utalt). Maga a loxian nyelv nem feltétlenül értelmezhető a bevett fogalmak szerint nyelvnek, inkább valamiféle költői, hangulatfestő, sajátosan elvarázsolt szépségű közlési forma, melyről amúgy simán elhittem volna, hogy gael.

 

Azért szerepel az albumon régi ír dallam is, az „I Could Never Say Goodbye” című, szomorú népdal, mely így is elsősorban Enya, s csak másodsorban ír zene. Hogy ez baj vagy sem, ki-ki döntse el maga, de tény, hogy minden fenti (és fel nem sorolt) érdekesség mellett is csupa olyasmit hallani itt, amilyet már hallottunk korábban. Számtalan rétegnyi ének és szintetizátor adja most is a dalok 99%-át, és nem vagyok benne biztos, hogy a nosztalgia mondatja velem, hogy az a két album volt az igazi, amelyekkel Enya befutott (Watermark 1988, Shepherd Moons 1991), mert azok valahogy mai füllel is sokkal változatosabbnak, érdekesebbnek hatnak. Míg az új anyag csak egy újabb ugyanolyan new age/kelta pop valami, melynek első kislemeze, az „Echoes In Rain” pont ugyanolyan, mint az utóbbi két évtized Enya slágerei. S ez alatt természetesen azt is értem, hogy ugyanolyan szépség, derű, felemelő ünnepélyesség árad belőle. Így aztán jól esik, különösen így karácsony idején – de biztos vagyok benne, hogy ha a jövőben Enyát akarok majd hallgatni, akkor továbbra is az említett két klasszikus albumot fogom elővenni.

 

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. The Humming

2. So I Could Find My Way

3. Even in the Shadows

4. The Forge of the Angels

5. Echoes in Rain

6. I Could Never Say Goodbye

7. Dark Sky Island

8. Sancta Maria

9. Astra et Luna

10. The Loxian Gates

11. Diamonds on the Water

 

Diszkográfia:
Enya (1987)
Watermark (1988)
Shepherd Moons (1991)
The Celts (1992) az 1987-es album újrakevert változata
The Memory Of Trees (1995)
Paint The Sky With Stars (1997 - válogatáslemez)
A Box Of Dreams (1998) gyűjteményes kiadás
A Day Without Rain (2000)
Only Time - The Collection (2002) válogatás
Amarantine (2005)
And Winter Came... (2008)
The Very Best of Enya (2009) válogatás

Dark Sky Island (2015)