Főkép

Ez már a harmadik magyarul megjelenő Garmann kötet, így jó ismerősként üdvözölhettem a hirtelenszőke, félénk, ám jó eszű és jó szívű kissrácot, aki túl van az utolsó nyarán, amit még nem iskolásként töltött, túl van az első iskolai (vagy ahhoz kapcsolódó) nehézségeken, és most találkozik valamivel, amit nem árulok el, hogy mi, elvégre titok, bár a borító alapján és némi élettapasztalattal bárki megsejtheti, miről is van szó.

 

Stian Hole sajátos stílussal bír, úgy szöveg, mint képek terén. Előbbi nála mindig minimalista, utóbbi viszont szinte túlburjánzó. Kollázs technikát alkalmaz, számtalan apró részletet és utalást rejtve a legtöbb oldalra. Egyes képeit felnőtt szemmel nézve könnyű szürreálisnak, ijesztőnek, vagy legjobb esetben is furcsának ítélni. Az emberek feje nagyobb, mint a valóságban (vagy a testük kisebb), az arckifejezések gyakran eltúlzottak, és így tovább. Csak most, a harmadik kötetnél jutottam el oda, hogy viszonylag röviden meg tudjam fogalmazni, hogy szerintem mi is ez, amit Hole csinál: felnőtt szemszögből mágikus realizmusnak is tűnhet ez az ábrázolásmód, ám a gyerekek számára ez a valóság. Ők ebben a, számunkra furának, varázslatosnak tűnő világban élnek, így élik, így érzékelik, ilyen hangsúlyokkal, ilyen arányokkal.

 

Ugyanez igaz a szövegre is. Bár a gyerekek zöme szívesen fecseg, de ami igazán számít, ami igazán ott van a mélyben, a fejükben, a szívükben, azt ilyen egyszerűen és tisztán lehet és kell leírni. Tessék csak visszaemlékezni, milyen súlya volt a gyerekkori barátságoknak, titkoknak, az ébredező értelem és természet apró-világrengető jeleinek. Akkor az volt minden, és semmi más nem számított. És Stian Hole a Garmann könyvekben ezt képes megragadni, visszaadni.

 

Szülőként úgy érzem, tíz gyereknevelési könyvből kilenc nem ad annyit, amennyit Garmann végtelenül hétköznapi, és mégis mindent, de mindent jelentő történetei. Hogy a gyerek olvasónak milyen élmény, azt nem tudom megmondani, mert azt bizony csak ők maguk tudják, azokban a csodákkal és világméretű érzésekkel és gondolatokkal teli fejükben. Ott, ahol a jövő lakik, az a jövő, ami titkok, játékok, mindenféle tapasztalások nélkül aligha lehet egészséges és szép.