Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Írta: Baranyi Katalin | 2015. 12. 15.
Huszonöt… Ennyi műve jelent meg nálunk az elmúlt öt évben Gerald Durrellnek, az angol természet- és állatvédőnek és írónak. Három kiadó gondozta a munkáit, hét hangoskönyv és tizennyolc papírkötet kerülhetett be a szerző rajongóinak könyvtárába. Miközben a képzeletemben Szacsvay László hangja egyre inkább összenőtt a szakállas, kerekded író arcvonásaival (lévén ő a hangoskönyvek felolvasó magyar hangja), az Európa Könyvkiadó jóvoltából új kiadásokban vehettem kézbe a Családom és egyéb állatfajták meg az Életem értelme mulattató történeteit és a fergetegesen mókás regényt, a Rokonom, Rosyt. Idén ehhez a hármashoz csatlakozott A piknik és egyéb kalamajkák című elbeszéléskötet is, amelyben hat igazi Durrell-novellát olvashatunk Gerry különleges famíliájáról.
A kilencven éve született Durrell ezúttal is a legjobb angolszász elbeszélő hagyományokat követve regényesíti szeleburdi családja mindennapjait. Ebben a könyvében eljuthatunk velük Velencébe, megismerkedhetünk a Michelin-útikalauzzal és néhány hóbortos baráttal, megtudhatjuk, milyen a gilledzett paradicsom és persze szerepel egy egész elbeszélés a szex lélektanáról is…
Könnyed, humoros, mégis bölcs olvasmányok ezek a történetek, amelyek egyformán alkalmasak strandkönyvnek és elmélyült téleleji olvasás alanyainak is; amelyeket öröm felolvasni egy jó társaságnak (lehetőleg nagy nevetgélés közepette), de magunkban is jól elkuncorászhatunk rajtuk, ha nem akad társaságunk.
Ez valószínűleg meg is magyarázza népszerűségüket. Bár A piknik még nem elég régi megjelenés ahhoz, hogy rákérdezzek, az előző Durrell-kötet, a Családom és egyéb állatfajták említése a nyár végén gyakorlatilag minden ismerősöm ajkára mosolyt csalt, és szapora fejbólogatást meg „olvastam” szavakat eredményezett: volt, aki épp most látta az új megjelenését, volt, akinek harminc éve ott van a polcán, volt, aki épp most olvasott belőle a gyerekének, volt, aki most kérte ajándékba. Nem tudom, miért, de Durrell valamiért nekünk, magyar olvasóknak igazán kell: így, halála után húsz évvel is.
Amellett, hogy a Durrell-történetek abszolút kortalanok és remekül vannak megírva, van bennük valami örök bölcsesség is. Nemcsak humorosak, viccesek vagy mókásak, valamiféle nagyon kiegyensúlyozott derű árad belőlük, amire alighanem nagy szüksége van a mai világban minden olvasónak. Ezért ajánlom A piknik és egyéb kalamajkákat mindenkinek.