Morton Feldman – Erik Satie – John Cage: Rothko Chapel (CD)
Írta: Németh Attila | 2015. 11. 22.
Az újzene világa mindig emlékezetes kaland: bár gyakran nehezen élvezhető, sokszor velünk marad. Persze legtöbbször nem a dallamvilága miatt, hanem sokkal inkább a huszadik századra jellemző, konceptuális megközelítésmód miatt emlékszünk rá. Erre jó példa az ECM gondozásában idén megjelent Rothko Chapel album, amelyen Morton Feldman (1926-1987), Erik Satie (1866-1925) és John Cage (1912-1992) kompozícióit hallgathatjuk kortárs előadóművészek interpretációiban.
Feldman Rothko Chapel (1971) című szerzeménye az album nyitó és egyben központi darabja. A mű eredete a hatvanas évek közepére nyúlik vissza, amikor John és Dominique de Menil műgyűjtők azzal bízták meg Mark Rothko festőművészt, hogy egy felekezetfüggetlen kápolna számára Houstonban festményeket készítsen. Egy olyan helyet képzeltek el, ahol a látogatót a festőművész munkái vennék körül, amelyek lehetőséget nyitnak a tisztán spirituális kontempláció számára. Rothko hatalmas vásznakat használt fel a munkájához, nem azért, hogy túlzó hatást érjen el, hanem éppen ellenkezőleg: azért, hogy minél inkább emberi és intim kapcsolatot teremtsen. Ahogyan a lemez kísérőfüzetében olvashatjuk: „Ha kis festményt festesz, akkor a néző azon kívül fogja helyezni magát. Viszont ha nagyot, akkor egyszeriben benne találja magát.”
A kápolna 1971-es megnyitóját Rothko már nem élhette meg, ezért a vendégek között jelen levő Feldmant ugyanazon műgyűjtők felkértek arra, hogy a festőművész emlékére komponáljon darabot. Az így született mű egy évvel később bemutatásra is került, és nem fogják kitalálni, hogy hol: a Rothko kápolnában. Ez a kör sokat mesél egy kor intellektuális harmóniájáról, amely természetes talajául szolgált a huszadik század egyik mesterművének tartott darab létrejöttéhez.
Erik Satie muzsikája érdekes feloldása a Feldman szerzeménye által életre hívott mély melankóliának. A harmonikus-mollban rejlő egzotikumot mesterien használja fel a Gnossienne No. 4. A kivétel nélkül még a tizenkilencedik században komponált Satie darabok kiváló kontrasztot kínálnak a kizárólag a huszadik században alkotó komponistáknak, kiváltképpen azok elrendezése által. Satie és John Cage váltakozva követik egymást az album hátralevő részén, amely elrendezettség elsőre feladványszerűnek tűnhet a hallgatónak. Ahogyan a kísérőfüzetet megfogalmazó Sarah Rothenberg (zongora) mintegy megfejtésként írja – aki egyébként mind a három zeneszerző albumon található szerzeményeinek legtöbbjén közreműködik – Satie, Cage és Feldman olyan triumvirátust alkotnak, akik mindannyian közeli kapcsolatban álltak koruk vizuális kultúrájával. Ami közös a zenéjükben Rothenberg szerint, az egy fajta „stasis” vagyis nyugalmi állapot. Zenei világukban ez az állapot amolyan kimerevített idő. Mindazonáltal Satie kompozícióin jól tetten érhető a sanzonok világa, amelyek áttetsző modális harmóniákkal operálnak Wagner fullasztó kromaticizmusával szemben és ezért is gyakoroltak nagy hatást a francia kortársra, Claude Debussyre.
John Cage a következő kérdést tette fel Satie zenéjével kapcsolatban: „Mi történik akkor, amikor valami ennyire egyszerű sokszor megismétlődik?” Cage azt gondolta, hogy Satie kontemplatív munkái a zen buddhizmus spiritualitását fejezik ki, amelyet Cage a negyvenes évektől gyakorolt és ezt az elemet használta fel saját későbbi szerzeményeiben. Buddhizmusa pedig az egyik saját maga által megjelölt ok volt arra, hogy szakítson a nyugati klasszikus tradícióra jellemző harmonikus megközelítésmóddal és abbahagyja a tanulmányait Arnold Schönbergnél Kaliforniában. Hogy ez milyen hatással volt a muzsikájára? Azt meghallgathatják ezen a letisztult albumon az In a Landscape (1948), Five (1988) és Four2 (1990) kompozícióin. De csak óvatosan, bele ne merevedjenek az álló idő hangjaiba...
Előadók:
Kim Kashkashian – brácsa
Sarah Rothenberg – zongora, cseleszta
Steven Schick – ütőhangszerek
Sonja Bruzauskas – mezzoszoprán
Lauren Snouffer – szoprán
Houston Chamber Choir
Robert Simpson – karmester
Elhangzó szerzemények:
1. Rothko Chapel (Feldman)
2. Gnossienne No. 4 (Satie)
3. Four² (Cage)
4. Ogive No. 1 (Satie)
5. ear for EAR (Cage)
6. Ogive No. 2 (Satie)
7. Gnossienne No. 1 (Satie)
8. Five (Cage)
9. Gnossienne No. 3 (Satie)
10. In a Landscape (Cage)