Főkép

Szerintem Böszörményi Gyula ebben az ifjúsági sorozatában kifigurázza jelen korunkat és a benne élő, jobbára átlagembereket. Ez mondjuk már első ránézésre is látszik, hiszen Szőnyi Gergely rajzai is karikatúrák. És tökéletesen illenek Gyula bá szövegéhez, arról nem is szólva, hogy Szőnyi mester itt végképp szabad kezet kapott, amit megannyi vicces apró részlettel hálált meg. Csak az ő rajzait végignézni is pompás szórakozás.

 

A regény meg pláne. Fogalmazhatnék így is: a Lúzer a 21. századi Rejtő Jenő általános iskolásoknak. Erre Böszörményi néha rá is játszik, avagy fel is vállalja. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy annyira zseniális a sorozat, mint amiket Rejtő írt, ezt majd az idő dönti el, de az biztos, hogy mindkét szerzőnél alap az elképesztő szereplők sora, a nyelvi lelemények, a lökött nevek és a fergeteges helyzetkomikum kifogyhatatlan tárháza, meg a mindezek mögötti pengeéles korrajz. Ha valaki szeretne valamit megtudni a mai magyar valóságról, akkor a Lúzer könyvekből alkalmasint alaposabb képet kaphat, mint sok ünnepelt szépirodalmi műből. És Böszörményi igazi bravúrja az, hogy mindennek ellenére is pofátlanul szórakoztató a cucc!

 

Bizony, nem is szeretnék senkit elijeszteni további, a fentihez hasonló méltatással, hiszen a Lúzer elsősorban és legfőképp szórakoztató. Főszereplője Kukec Marcell, alias Mark, a sztárriporter és -nyomozó, aki ugye már számos kalandon túl van, és az V. részben sem fog unatkozni (sem ő, sem mi). Amellett, hogy Mark sem lesz már fiatalabb, és újabban mintha már a lányok is kezdenék érdekelni, ő és további nyóckeres spanjai minden eddiginél mélyebb (és magasabb) rétegeit tapasztalják meg a rögvalóságnak és az alvilágnak. De aki emiatt nem adná gyerek kezébe, azt itt és most hipokritának nevezem, egyszersmind megkérdezném tőle: miért, ön nem olvasott gyerekkorában Rejtőt?! És csúnyán kezdett miatta beszélni? Verekedős kocsmatöltelék lett önből? (Persze könnyen osztom én az észt itten. Akiből az lett, az úgysem olvas ekultot…)

 

Ámde tény, hogy a regény számos szereplője az, és Böszörményit csak dicsérni tudom azért a bátorságért, hogy elmegy a szókimondás és politikai inkorrektség a gyerekeknek való irodalomban elfogadható határáig. Írónk semmivel sem kevésbé humanista, mint mondjuk Vonnegut volt, de nem is átall szembesíteni minket azzal, hogy túl azon, hogy belül mindenki ugyanolyan, kívül nem, és a valódi világban igenis vannak különbségek, akármilyen csuda egyenlőnek is születtünk. Bizony, és hogy mindemellett mindenkiben, de legalábbis a legtöbb emberforma lényben van valami jó is, meg hasonlók. S ezt természetesen mindenféle pátosz és emelkedettség nélkül közli. Hé, ha jobban belegondolok, ez a sorozat sokkal inkább volna való minden iskolás kezébe, mint megannyi más hazug, hamis baromság, legyen bár kötelező olvasmány vagy divatkönyv. És akkor lehet, hogy néhány más embernek is feltűnne, hogy jé, ezek a dolgok így vannak, ki ilyen, ki olyan, egy öreg csöves is tudhat valami frankót azon kívül, hogy miként kell elkerülni a rendőröket, egy nyóckeri zsebesnek is lehet arany szíve, és néha a főszemétláda nagykutyákat is el lehet kapni, például, ha összefog ellenük néhány valamirevaló. Ez már-már szocialista-liberális gondolatnak hat, pedig valójában egyszerű, józan paraszti ésszel is rá lehet jönni.

 

De, még egyszer mondom, a Lúzer Rádió, Budapest elsősorban egy (kamu)vagány, poénömlesztő, karikaturisztikus sorozat, mely Rejtőn kívül a régi jó magyar gyerekfilmeket is idézi (Égigérő fű meg ilyenek), és van benne egy halom dolog, ami nélkül szerintem elképzelhetetlen az igazi gyerekkor. Már csak ezért is elolvastatnám a tabletbámuló, okosteló-tapizó kölykökkel. Merthogy élni kéne, akármi van is körülöttünk, élni!