Steven Barnes: A Cestus csapda

A Galaxis háborúban áll. A Dooku gróf vezette szeparatisták és a Köztársaság sorra vívja a csatáit, sokszor azonban az ütközetek nem a csatatéren dőlnek el. Obi-van Kenobi alig tér vissza legutóbbi veszélyes küldetéséről, rögtön egy újabb megbízatással küldik útnak: tárgyalnia kell az Ord Cestus bolygó kormányával, hogy a planétán működő droidgyár hagyjon fel a rendkívüli erősségű, még a Jedikre is veszélyes biodroidok készítésével. A „Jedi-ölő”-nek becézett gépezetekre természetesen a szeparatisták tartanak leginkább igényt – ez pedig akár az egész háborút az ő oldalukra billentheti. Kenobi mester diplomáciai úton, békésen szeretne megegyezni az Ord Cestus és a droidgyár vezetőségével, de a biztonság kedvéért vele tart Kit Fisto Jedi-mester is, hogy előkészítse az „erőszakosabb tárgyalást”. Elsőre minden a legnagyobb rendben megy, de amikor a megbeszélések nem a várt módon alakulnak, Kenobi gyanakodni kezd: lehet, hogy valaki a háttérből irányítja az eseményeket…

Bevallom, nem sokat vártam A Cestus csapdától. Egy egyszerű galaktikus kalandra számítottam, amit remélhetőleg tisztességesen felépített cselekmény és pár szimpatikus karakter kísér, de semmi többet – a Klónok háborúja sorozat nekem mindig is a „még egy bőr” kategóriás írások gyűjtőhelyének tűnt, amit a borítókra montázsolt filmes színészek arcképe ad el, noha legalább olyan figurák is előbukkannak benne, akik valóban többet érdemelnének (mint mondjuk a nemrég magyarul is megjelent Töréspontban Mace Windu). Ebben az elképzelésemben a sorozatból elsőként megjelent Yoda – Sötét találkozó című regény is megerősített, de mégis, az előbb említett aspektusa miatt (hiszen Kit Fisto-val eddig nemigen találkoztunk, Kenobiból meg sosem elég) valahogy fontosnak éreztem, hogy A Cestus csapda is a kezembe kerüljön. És milyen jól tettem, hogy belevágtam!

Kezdjük azzal, hogy az általam olvasott szerzők közül Steven Barnes egyértelműen a „jobbak” közé tartozik. Érdekes módon egyébként ez az egyetlen Star Wars univerzumbéli regénye, úgyhogy valószínűleg nem az itt jellemző általános stílushoz szokott, de ennek szerintem csak örülhetünk: képes (és nem fél) mélyebb gondolatokat megfogalmazni (ezek ugyan jellemzően szervesen következnek a regény cselekményéből, mondhatni „adja magát”, de azért így sem hanyagolnám el a jelentőségét), könnyen teremt hangulatot, van egyedi stílusa – számos olyan elmélkedős-leíró rész szerepel a regényben, ami elüt a szokványos „egyszerű kalandtól”, és elősegíti az összefüggések, az érzelmek, a motivációk és a gondolatok mélyebb megértését. Örültem annak, hogy Barnes nemcsak egy kötelező feladatnak vette a kötet megírását, amiért bértollnokként megkapja a megfelelő összeget, hanem valóban valami egyedit tett le az asztalra.

Természetesen abban sem volt hiány, amiért eredetileg a kezembe vettem a könyvet: mélyebb betekintést nyerhettünk Obi-van Kenobi gondolkodásába, közelebbről is megismerhettük Kit Fisto-t (a nautoli Jedi-mester meglepően szimpatikus lett a végére, különösen az tetszett, ahogy a Jedi-filozófiát megragadja magában), kapott egy rövid szerepet Asajj Ventress (egyszer igazán szívesen olvasnék egy olyan regényt, ahol ő kerül a fókuszba, és valóban komolyabb mélységet kap a figurája), ráadásul a Nate nevű klón százados karakterét is nem várt módon sikerült árnyalni (érdekes volt figyelni, hogy először csak megvizsgáljuk a klónt a többi szereplő szemén át, és csak utána mélyedünk el a jellemében). Amikor Barnes A Cestus csapdán dolgozott, még nem jelent meg a klónokra koncentráló Republic Commando sorozat, így akkoriban még ütősebb lehetett, ahogy a klónozottak lelkivilágát és érzéseit leírja –  valódi személyiséget kap a százados, nemcsak „arc” lesz a tömegben, hanem egy katona férfi, akinek érzelmei, motivációi, gondolatai vannak.

Úgyhogy nyugodtan mondhatom, pozitív csalódás lett számomra Steven Barnes regénye. Természetesen nem váltja meg a világot, de ha épp egy olyan könyvet keresünk, amikor a szokványos csatákon, lézerfegyvereken és fénykardokon, politikai játszmákon és rajtaütéseken kívül mást is kapunk, A Cestus csapda remek választás lehet. Néhány emlékezetes pillanat, pár izgalmas szereplő – az amerikai szerző megmutatta, hogy egy érdekes Star Wars regényhez tulajdonképpen nem is kell több. Ezek után kíváncsi vagyok, vajon a Töréspont képes lesz-e beváltani a várakozásaimat…