Főkép

A kis herceg nekem is, mint sokaknak, meghatározó gyerekkori könyvélményem. Megjelenése óta számtalan feldolgozás készült belőle: színdarab, rajzfilm, mozifilm (ahol Bob Fosse volt a kígyó), és nagy fába vágja a fejszéjét, aki úgy akarja újra feldolgozni, hogy az az új generációt és azokat a felnőtteket is megfogja, akik mostanra már belefásultak abba, hogy a leghíresebb idézetek heti szinten feltűnnek a Facebook-oldalukon.

 

Pedig A kis herceg üzenete még mindig fontos – örökké az lesz. A Mark Osborne (Kung Fu Panda) által rendezett, valamint Irena Brignull (Doboztrollok) és Bob Persichetti által írt új mese sikeresen csomagolja újra a történet lényegét, miközben az eredetihez is tisztelettel nyúl. A kettő összhangban létezik egymás mellett, a modern megközelítés Pixaros képi világú kerettörténetként fogja közre a különböző textúrájú papírfigurákkal animált eredetit.

 

A film világában a pilóta, aki egykor a sivatagban aranyhajú kisfiúval találkozott, és rajzolt neki egy bárányt, mostanra bogaras öregember a dobozházak és dobozemberek között. A főhős kislány és maximalista anyukája egy elit iskola miatt költöznek a szomszédjába, egy kockaházba, amely pontosan ugyanolyan, mint az összes többi az utcában, hogy a kislánynak minden esélye meglegyen, hogy ugyanolyan hasznos kockája legyen a társadalomnak, mint az édesanyja és az összes többi felnőtt. Pontos időbeosztás szerint él, tanul, eszik, játékra és barátokra azonban nincsen idő az élettervben. Amikor a szomszéd pilóta elszabadult repülőgép-propellere áttöri a falat és a gyerek átlép a kerítés mögötti lenyűgöző rendezetlenségbe, fel kell borítania az életét diktáló szabályokat, helyet kell csinálnia a szigorú programban és a szívében az öregembernek és a történetének a kis hercegről, a rózsájáról meg a kígyóról.

 

A kislány és a vén pilóta barátsága mellett éles kontrasztot alkotó teljesítményorientált világ karikírozott ugyan, de mégis ismerős, és a filmet néző szülőknek sem árt elgondolkozniuk azon, hogy mennyit és meddig érdemes hajtani a gyereket, hogy sikeres felnőtt legyen, és hogy az ő világuk – a felnőttek világa, amely az eredeti A kis hercegben a meglátogatott kisbolygókon keresztül kerül kifigurázása – mennyire furcsa és hiábavaló, és mennyire elmegy az igazán fontos dolgok mellett.

 

Bár az új Kis herceg igazodik valamelyest a mostani animációs filmek trendjéhez, és kerül legyőzendő ellenfél és kaland a történetbe, érinti az olyan komoly témákat is, mint az elmúlás, a gyász, és hogy felnőni félelmetes dolog. Ahogyan A kis herceg története nem rejti el a kígyó szerepét, de vigaszt nyújt a nevető csillagokkal, úgy ez a film sem titkolja, hogy veszteség létezik, miközben megmutatja, hogy ami igazán fontos, azt megőrizhetjük a szívünkben.

 

Olyan film, amelyik nem ér véget a stáblistánál – utána is lesz vele dolgunk, amikor megbeszéljük a gyerekekkel.