Főkép

Satele Shan a Sith-háborúk legendás harcosa, kalandjainak és győzelmeinek híre az egész Galaxist bejárta – az azonban közel sem olyan köztudott, hogy a feddhetetlennek és makulátlannak ismert Jedi-mester az évek során fiút is szült. Theront végül Satele korábbi mestere nevelte fel, titokban, úgy, hogy sosem találkozott az anyjával, az apját pedig nem is ismeri. Évekkel később Theron a Köztársasági Hírszerző Szolgálat ügynöke lesz, vakmerősége és engedetlensége miatt hírhedtnek számít főnökeinél, azonban a sors (vagy az Erő) úgy hozza, hogy egy újabb veszélyes küldetésre indul. Gnost-Dural Jedi-mesterrel együtt a Sith-ek rettegett hajóját, az Ascendant Speart akarják elpusztítani – amit történetesen Gnost-Dural egykori tanítványa, az azóta kegyetlenségéről elhíresült Darth Karrid irányít. De vajon elég lesz egy rátermett titkosügynök és egy öregedő Jedi-mester egy olyan küldetéshez, amin az egész háború kimenetele múlik?

 

Gondolkodjunk kicsit sztereotípiákban (oké, tudom, hogy nem szép és jó dolog ezt csinálni, de azért próbáljuk meg)! Milyen egy klasszikus Star Wars regény? Nézzük csak, szükséges hozzá:

 

1. egy nagy adagnyi űrcsata (pipa), amiben lehetőleg sok hajó vesz részt, hogy átérezzük az ütközetek monumentalitását. Közben figyeljük meg közelebbről mind a két oldalt, hogy tényleg tudjunk izgulni – a különösen jó írók még akkor is képesek meglepetést okozni, amikor látszólag minden parancsról és taktikai hadmozdulatról értesülünk.

 

2. néhány lézerkard-párbaj (pipa), lehetőleg tapasztaltabb harcosok részvételével, hogy ne csak a kardvívó-tudásnak legyen szerepe, hanem a lelkiállapotnak és a gondolkodásmódnak is. Külön jó pont, ha közben a vívóstílusokat is elemezzük, ezáltal tovább bővül a Star Wars univerzummal kapcsolatos tudásunk.

 

3. számos Jedi, illetve Sith (pipa), no nem mintha szerintem lehetne jó Star Wars regényt írni az említett frakciók nélkül, de egyébként is úgy gondolom, hogy ők adják meg a történetek sava-borsát, miattuk lesz a könnyed galaktikus űroperettből valami több, valami mélyebb, valami semmi mással össze nem hasonlítható. Nem árt, ha mindannyian a saját elvrendszerükkel kerülnek összeütközésbe, vagy legalábbis néha váratlanul reagálnak.

 

4. több csempész/tolvaj/kétes személyiség (pipa) – már Han Solo is ide tartozott, vagyis mindazokhoz, akiknek a tetteiben a fő mozgatórugó a pénz: hiába, akármelyik oldalra is húz a szíved, ha a másik jóval többet fizet. Valahogy kötelező kellékei a Star Wars regényeknek: bár én akkor szeretem igazán a szereplésüket, ha nem akarnak betagozódni valamelyik oldalhoz (mondjuk egy romantikus szál következtében), hanem megmaradnak a szürkezónában.

 

5. pár morális dilemma és erkölcsi kérdésfeltevés (pipa), vagyis hogy ne lehessen minden döntést könnyen meghozni. Hiába akarunk jól dönteni, ha nincs jó döntés – a Star Wars univerzumában ez különösen igaz, amikor a sok bolygó felégetése és sakkbábuként való tologatása közben megfeledkezünk arról, hogy minden apró sárgolyón több millióan, sőt, milliárdan élnek. A jól eltalált dilemmák olyan érzelmeket pengethetnek meg az olvasóban, aminek következtében talán tényleg elgondolkodik a világ működéséről.

 

6. sok kidolgozott mitológiai részlet, illetve történelmi tudás (pipa). Ha valaki megkérdi, hogy mit találok a legérdekesebbnek a Star Wars logó alatt írt könyvekben, akkor szinte kivétel nélkül azt válaszolom, hogy egy kitalált világban sem láttam még ilyen sok részletből álló, és ilyen dinamikusan bővülő mitológiát. Minden tett mögött kész filozófiai rendszerek állnak, a Jedi- és Sith-rend minden nagy hatású pillanatnál jelen van, ráadásul több ezer év összefüggései is ott sejlenek a háttérben, vagyis mindig van valami olyan aspektusa az egyes eseményeknek, ami miatt teljesen más értelmet nyernek.

 

A Megsemmisítés igazi klasszikus, mondhatni sztereotip Star Wars regény. Valójában nincs benne egy olyan elem sem, ami kilógna a már ismert könyvek stílusából vagy eszköztárából, de talán pont ez teszi olyan magával ragadóan izgalmassá: ugyan ismerünk már mindent, de Drew Karpyshyn olyan profi író, hogy képes úgy előadni ezeknek a kombinációját, hogy az valóban szórakoztató legyen. Nem váltja meg a világot, de nem is célja: csupán azt szeretné, hogy a maga háromszáz oldala alatt elrepülnél réges-régre, egy messzi-messzi galaxisba, ahol a Sith-ek és a Jedik egymással csatáztak, ahol még egy családi traumákkal küzdő árva titkosügynök is világmegmentő terveket szőhet, s legfőképpen, ahol minden együtt van, amit szeretsz az ilyen regényekben. Ha éppen egy élvezetes Star Wars regényt keresel, a Megsemmisítés egyértelműen a te könyved.