Trivium: Silence in the Snow (CD)

A Trivium munkásságának figyelemmel kísérésével én valahol a Shogun környékén hagytam fel, és bár nem mondhatom, hogy a 2008-as album nem volt szórakoztató (sőt, az azóta megjelent folytatásokat is általában ahhoz szokás mérni), de azt sem, hogy bármikor is eszembe jutott volna, hogy milyen jó lenne veretni egy kis Triviumot. A Matt Heafy által vezetett zenekar ugyanis pont azt a fajta, kicsit metalcore-os, kicsit Metallica-s amerikai „modern” metalt nyomatta, ami nem volt bántóan rossz, de azért tűzbe se sokan mennének érte (főleg nem az öreg kontinensen). Őszintén, kicsit meg is lepődtem, hogy a banda még létezik, sőt, az új Silence in the Snow című albumával egyfajta másodvirágzást kíván elindítani a zenekar életében.

 

Az újrakezdés hangulata több tekintetben is belengi a lemezt: egyrészt saját bevallásuk szerint ezúttal igyekeztek több európai power metalos és klasszikus elemet becsempészni a dalszerzésbe, hogy a végeredmény a hagyományosabb vonalat kedvelő rajongók figyelmét is felkeltse (az interjúkban olyan nevekkel dobálóztak, mint az Iron Maidené és Ronnie James Dioé), másrészt pedig ez az első olyan kiadványuk, amiben csak tiszta énekkel készült vokálsávokat vonultatnak fel. Utóbbihoz hozzájárult persze az is, hogy Matt Heafy az ordítozással teljesen kicsinálta a hangját, így szinte teljesen újra kellett tanulnia énekelni, a tanára pedig azt tanácsolta neki, hogy végérvényesen nyugdíjazza a szigort. Persze ez a két tényező sem tudta teljesen kifordítani a Triviumot a saját világából, vagyis a thrashes riffelés még mindig alap, és a kétezres évek amerikai metal zenekaraira jellemző nagy ívű melankólia (akármilyen bután hangozzék is ez a kettő így együtt) is a helyén van.

 

 

Ehhez ráadásul maximálisan illik az a laza koncepció is, amit a lemez köré szőttek. Mármint persze lehet, hogy véletlen egybeesés a hófehér, farkas- és szörnymaszkos borító meg a „fagyos” dalok („Silence in the Snow”, „Until the World Goes Cold”) egysége, de én nem tudtam nem a Trónok Harca White Walkereire és a jeges észak hőseire asszociálni. Kicsit olyan is a zeneanyag, mintha egy dark fantasy sorozat vagy hentelős videojáték aláfestésének készült volna. És erre amúgy tökéletes is (lenne). Félreértés ne essék, önmagában hallgatva sem rossz, csak odafigyelve már kicsit árnyaltabb a kép. Először jöjjön a keserű pirula, amit mindenkinek le kell nyelnie, ha úgy dönt, közelebbről is megismerkedik a Silence in the Snow-val: Heafy új énektechnikája ellenére sem lett egy hangszálmágus. Eléggé egy lágéban nyomja végig a dalokat, amik ráadásul az új zenei irányvonal miatt kissé tufábbak is lettek. A Shogun idején ugyanis még volt a bandában egy kis progresszív íz, és viszonylag sok váltás, szóló és variált tempó színezte a dalokat. Itt most jobban rámentek a verze/refrén/verze/kiállás/szóló/sokrefrén kaptafára, ami a kissé egyhangú ének mellett nehezen tartja fenn a hallgató érdeklődését. Ja, és Danny Elfmannek járna a jogdíj a Tim Burton-ös Batmanek főtémájáért.

 

 

De ezeken kívül egyébként a világon semmi gond nincs ezzel a lemezzel. Tényleg sok a fejben hetekre megragadó refrén és dallam, kezdve az igazán epikus címadótól a modern power himnusz „Blind Leading the Blind”-on keresztül a késői Killswitch Engage-et is megidéző „The Ghost That’s Haunting You”-ig. Nekem nagy kedvencem még az extrém dallamossága és könnyedebb zenei hangvétele miatt a sorból némileg ki is lógó „The Thing That’s Killing Me”, de tuti mindenki másért fogja kedvelni az albumot. Mert tényleg van miért. Nem akar különösen nagyot markolni, és nem is fog sokat, de, amint már említettem, egy-egy LoL kaland mögé hibátlan háttérzene lehet, de, mondjuk, edzés mellé se tudnék most hirtelen jobb pumpálós soundtracket mondani. Agyalni nem kell rajta, csak a hangerőt kellően felcsavarni, aztán hadd szóljon.

 

A zenekar tagjai:

Matt Heafy – gitár, ének

Corey Beaulieu – gitár, vokál

Paolo Gregoletto – basszusgitár, vokál

Mat Madiro – dobok, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Snøfall

2. Silence in the Snow

3. Blind Leading the Blind

4. Dead and Gone

5. The Ghost That’s Haunting You

6. Pull Me from the Void

7. Until the World Goes Cold

8. Rise Above the Tides

9. The Thing That’s Killing Me

10. Beneath the Sun

11. Breathe in the Flames

 

Diszkográfia:

Ember to Inferno (2003)

Ascendancy (2005)

The Crusade (2006)

Shogun (2008)

In Waves (2011)

Vengeance Falls (2013)

Silence in the Snow (2015)