Mary E. Pearson: Az árulás csókja

A tizenhét éves Lia hercegnő az esküvőjére készül. Bár tudja, hogy a királyság sorsa múlhat ezen a házasságon, a lány úgy dönt, hogy elszökik. Hátrahagyja királyi életét, s vele a sok kötelezettséget és merev szabályt, és titokban új életet kezd egy tengerparti kisvárosban.

Lia hercegnő nyomát nem csak az apja által utána küldött katonák keresik. Van egy herceg, aki szeretne végre találkozni vele, és van egy orgyilkos, akinek az a feladata, hogy megölje. És van valaki, akinek a lány csúnyán rálépett a bütykére…

Őszintén szólva, ha nem lett volna munkám vele, legkésőbb az első 100 oldal után letettem volna ezt a könyvet. Vannak lányoknak/ról írt regények, amiket szeretek (például Meg Rosoff és Celia Rees művei), de vagy azokban van sokkal több, mint egy átlagos lányregényben, vagy Az árulás csókja egy ostoba lányregény. Legalábbis így gondoltam úgy a feléig. Utána viszont igen megváltozott a véleményem. Akkor aztán kiderült, hogy Mary E. Pearson tud ám világot építeni, cselekményt szőni, jellemet ábrázolni, sőt, még meglepni is.

Biztos vagyok benne, hogy a könyvet imádni fogja a célcsoportja, vagyis a tinilányok, akik olvasnak. Ők odáig lesznek a szerelmi háromszögért, őket talán nem fogja annyira idegesíteni ez az elkényeztetett, gondatlan Lia hercegnő. És aztán épp úgy fognak izgulni, hogy mi lesz a lánnyal, ahogy én tettem, mikor végre beindult a történet.

Pearson egy olyan fantasy világot épített fel, amelyből egyelőre nem mutat meg sokat, és könnyű sablonosnak vélni. Van két szomszédos királyság, melyeknek az urai az említett házasság útján kívánják egyesíteni erőiket a közös ellenség ellen. Feudális, megannyi más regényből jól ismert háttér ez, s hogy miben más, mint az átlag, az csak a vége felé kezd el derengeni. De addigra már magába szippantja az olvasót az izgalmas cselekmény. S ha ez nem lenne elég, még némi jól adagolt és közvetített mondanivaló is került a regénybe, például ilyesmi:

„– És mi van az istenekkel? Ők hogyan jönnek a képbe?

– Nézz körül, gyermek! Az erdő melyik fája nem tőlük való? Ott vannak, ahol elhatározod, hogy meglátod őket.”

A könyv első fele alatt nem gondoltam volna, hogy várni fogom a folytatást, de bizony, ez az igazság. Kíváncsi vagyok, mi lesz Liával, a nyomát kajtató két fiatalemberrel, meg a két birodalommal, s a harmadikkal, amelyik sok tekintetben egészen más emberekből áll…