Főkép

Nekem hiányoznak a díszes albumok. Tudom, válság van, meg csökkenő kereslet, és gyakorlatilag majd minden elérhető a neten, márpedig az olvasók többsége előnyben részesíti az olcsóbb vagy díjmentes megoldást, és nem fog több ezer forintért albumot vásárolni, legyen az bármilyen szép, különleges vagy hiánypótló. Gondolom részben ennek tudható be, hogy a Kossuth Kiadó – melyet egy időben, mint kedvenc albumgondozó műhelyt tartottam nyilván – manapság már csak elvétve, évente egy-két ilyen kiadványt jelentet meg.

 

Idén A könyv története került sorra, ami nagyon jó választás, hiszen van abban valami szimbolikus, hogy pont ebben a formában kerül feldolgozásra a téma. A szerzőpáros azonban nem törekszik a teljességre, csak száz, szerintük kiemelkedő, vagy ilyen-olyan okból fontosnak tartott könyvön keresztül mutatják be, mi történt az elmúlt párezer évben.

 

Persze az utolsó jégkorszak végén még hiába keresnénk sikerlistás könyveket bolygónkon, a könyvkiadás előtt fel kellett találni a beszédet, majd a hangok lejegyzésének, megörökítésének módszerét. Ez utóbbit kis túlzással minden korai civilizáció egyedi módon oldotta meg, és ugyanilyen eltérések vannak az információhordozóban is. Zsineg, agyagtábla, papirusz, csont – tényleg hosszasan lehetne sorolni, mi mindenre vésték a jeleket az írástudók. Nem folytatom a történelmi ismertetést, hiszen aki erre kíváncsi, az nézze meg a wikipédián, vagy ami még jobb, vegye meg ezt a könyvet.

 

Monok István az előszóban azt írja, hogy a könyv hibája az angolszász központúság – és így utólag egyet kell értsek vele, bár sietve hozzáteszem, hogy ez különösebben nem zavart, köszönhetően annak, hogy pályafutásomat nyomdászként kezdtem, így az alapokat már évtizedekkel korábban megtanultam. Ezt az albumot történelemkönyv vagy lexikon helyett inkább amolyan figyelemfelkeltő kiadványnak, a nagy egészből szubjektíven kiragadott példákkal operáló, a terjedelem miatt csupán tömör összegzésre törekvő albumnak tekintem, ami utánajárásra és -olvasásra késztet.

 

Ebből a nézőpontból szemlélve A könyv történetét, egy rengeteg tudnivalóval, érdekességgel, újdonsággal telepakolt albumról beszélhetünk, amit kifejezetten szórakoztató volt elolvasni. Külön pozitívum, hogy a képaláírások csak elvétve ismétlik a főszöveget, többnyire önálló, kiegészítő információkat tartalmaznak. További erénye a kötetnek, hogy ahol lehetett, megemlítették az elérhető, digitalizált verziókat – ami azért emberbarát lépés, mert a legtöbb könyvritkaságot koruk miatt ma már a kutatók sem vizsgálhatják, az egyszerű halandóknak pedig éppen ezért esélyük sincs ilyesmire. Persze annak is megvan a varázsa, amikor egy több száz éves kódexet nézhetünk meg az üveglap mögött, de egy könyv szerintem akkor működik könyvként, ha kézbe vehetjük, lapozgathatjuk.

 

Mint azt már említettem, a kötet tele van érdekességekkel, amelyek nem szorítkoznak szigorúan a könyvelőállítás fejlődésére, hanem a kultúrtörténet egészéből merítenek. Mit is talált fel Gutenberg? Mi volt az 1400-as évek sikerkönyve? Mikor adták ki az első gyerekkönyvet? Hány kötetes volt a kínai mindent felölelő tudásgyűjtemény? Miért nem támogatták az iszlám uralkodók kezdetben a könyvkiadást? – és még hosszasan lehetne sorolni a kevésbé közismert információkat. Inkább idemásolok egy 1831-es idézetet, ami kis túlzással még napjainkra is érvényes: „…a regény az irodalom ginje és whiskey-je, mert megrészegítik az elmét, anélkül, hogy világosságot gyújtanának benne.”

 

Érzésem szerint a két szerző, bár foglalkozik az elektronikus könyvekkel, még nem igazán tudja eldönteni, hogy ez a formátum a könyv jövőjét jelenti, vagy csak olyan hóbort, mint az illatos oldalakkal ellátott növényhatározó (jó, ilyen még nincs). Az mindenesetre jelzésértékű, hogy amikor Gutenberg kiadta a Bibliáját, és ezáltal megváltoztatta a könyvkiadást, a középkori írnokok nem aggódtak, hiszen még évtizedekig volt munkájuk, a tehetős megrendelők ugyanis továbbra is szép összeget fizettek a kézzel írt könyvekért. Egyelőre nem tudjuk, hogy a jövőben milyen formátumban fogjuk megvásárolni kedvenc szerzőnk műveit, de az biztos, a könyveknek még jó darabig lesz vásárlóközönsége, az ősnyomtatványok pedig legalább annyira jó befektetések lesznek, mint manapság.