Főkép

Jurassic Park… Bár régen volt 1993, még ma is elég ennyit mondani, hogy bárki előtt azonnal megjelenjenek a kilencvenes évek talán legsikeresebb szupermozijának filmkockái.

 

A Jurassic Park (korábban Őslénypark), amely majdnem egymilliárd dollárt bevételt hozott készítőinek, minden idők egyik legnagyobb szabású filmje lett. Nem csoda, hiszen benne rémítő és elképesztően valóságos dinoszauruszok sétálgattak egy rejtelmes szigeten, keresztülhúzva a milliomos John Hammond üzleti terveit, s ahelyett, hogy eljátszották volna egy gazdag emberek számára tervezett dinoszaurusz-élménypark háziállatainak szerepét, inkább jurakori önmagukat alakították: szaporodtak, táplálkoztak és öltek.

 

Vajon valóban ez történne, ha képesek lennénk dinoszauruszokat „előállítani”? – kérdezte a Steven Spielberg rendezte film, amely kiváló keveréke volt az igényes katasztrófafilmnek és a lebilincselő sci-finek. Megtalálható volt benne a kiszámíthatatlan természet és a mindent kordában tartani akaró emberi civilizáció ellentéte, a tudomány felelősségéről való elkötelezett töprengés, hősök, gazfickók és bátor gyerekek ábrázolása. És persze: sok-sok dinoszaurusz a Tyrannosaurus rextől a Velociraptoron át a Triceratopsig, amelyeknek megvalósításához a robottechnikától az új típusú animáción át a korai számítógépes trükkökig mindent felhasználtak, s amelyek ma, a CGI-korszakban is bátran megállják a helyüket. Nem csoda, hogy tavalyelőtt felújított, 3D-s formában is rémisztgethették a lelkes mozilátogatókat, s hogy történetük mindmáig két résszel folytatódott. Illetve mégsem, hiszen idén jött a harmadik, a Jurassic World, ami azért mégsem teljesen folytatás.

 

Ám mindez nem születhetett volna meg Michael Crichton bestsellerszerző nélkül, aki az egész sztorit megalkotta. Az írót már a Jurassic Park sikere előtt is jól ismerhettük. Az Androméda-törzs című 1971-es sci-fi, amely nagyon sok magyar mozirajongó régi, nagy élménye volt, szintén az ő regényéből készült: a Kádár-koszak forgalmazási szokásai közt szinte egyedülállóan már 1973-ban bemutatták a magyar mozik, s már előtte, 1972-ben megjelent könyvformában is. Az igazi Crichton-korszak azonban a kilencvenes években jött el, amikortól sorra napvilágot láttak azok a könyvei (pl. Az átprogramozott ember, a Gyilkos nap vagy A gömb), amelyekből nagy sikerű filmek is készültek. Mind közül kiemelkedik azonban a Jurassic Park (korábban Őslénypark). Ha ma, megírása után huszonöt évvel kézbe vesszük, még mindig pontosan ugyanolyan izgalmas, mint akkor, amikor egy számítógép még valóban csak annyira volt képes, amennyit a park hiperszupernek tartott komputerrendszere teljesít a regényben, s a klónozásról még csak annyit lehetett tudni, amennyi a könyvből kiderül. A tudomány ugyanis juthatott újabb következtetésekre, ám a jól megírt regény továbbra is ugyanolyan izgalmas és zárt egész.

 

Egy különleges és hihetetlen kaland: képzeletjáték, amelyben megvalósul a lehetetlen, sikerül klónozással újra életre kelteni tizenöt kihalt dinoszauruszfajt. Sikerül átírni az élővilág történelmét, beavatkozni Természetanya működésébe. Vajon milyen véget ér a kísérlet? Tényleg elegendő az akarat, a tudásvágy és a haszonszerzés indíttatása, hogy megpróbáljuk kijátszani a természet erőit?

 

A könyv érdekes választ ad a kérdésre. S már csak azért is érdemes elolvasni, mert teljesen független a későbbi Jurassic Park-franchise-tól: számos dolog másképpen történik benne, mint a mozifilmben, s néhány apróságban el is tér a végkövetkeztetése a filmétől. Kíméletlen és izgalmas. Igazi Michael Crichton.