Főkép

Hamarosan indul a Sziget. Nem tudom, másnak ez mit jelent, páran talán érdeklődnek, páran talán fújolnak, páran talán rajongók – én a magam részéről olyan nyolc-tíz hónapja várom már újra. Mert hiába voltam kint tavaly egész héten az Óbudai-szigeten, miután elmúlik a feltöltődés és a pihenés pár hete, újra hiányozni kezd. Van valami semmi mással össze nem hasonlítható hangulata fesztiválra járni: és valljuk be, Szigetre egészen különleges élmény.

 

Fesztiválra a zene miatt megyünk – mondanám reflexszerűen, ha most lenne az első Szigetem, de erről természetesen szó sincs. Kulturális programok egész garmadája vár minden látogatót, az operától kezdve a cirkuszig, és akkor még a különböző egyéb tevékenységekről nem is szóltam. Mégis, szerintem a legtöbb fesztiválozóban ezek csak a „jóleső” pluszt adják, és a központban a zene áll: hogy évről évre láthassunk olyan zenekarokat, akikért rajongunk.

 

Az ekultura.hu szerkesztőségével immár sokadik éve rendszeresen kinézünk a Szigetre, évről évre próbálunk valamit átadni az élményből, próbáljuk bemutatni mindazt a gazdagságot, amit a Sziget képvisel. Elsőként azzal próbálkoznánk, hogy ajánljunk pár olyan (nem feltétlenül zenei) programot, amit szerintünk nem érdemes kihagyni. Én pedig most már csak abban reménykedek, hogy el tudok mindegyikre jutni…

 

Mezei Attila

 

Dead Bronco

 

Úgy gondolom, nem sűrűn van szerencsénk country-t hallgatni manapság, bár egy időben volt pár zenekarunk, akik ebben a műfajban utaztak. Bemelegítésnek tökéletes lehet ez a produkció, a hétfői napon úgysincs túl sok program.

 

Subscribe

 

Az idei év sajnos azért is emlékezetes marad, mert jópár, nem éppen az aktuális mainstreamben utazó zenekar fejezte be a pályafutását, vagy hagyta abba meghatározatlan időre a zenélést. Közéjük tartozik a Subscribe is, akik utolsó fellépéseiket tartják mostanság. A FEZEN-es szereplésük annyira laza, görcsmentes, felszabadult volt, hogy akinek nem volt szerencséje még elbúcsúzni tőlük, az most mindenféleképpen tegye meg; szerintem most is felejthetetlen élmény vár majd ránk.

 

Che Sudaka

 

Megkockáztatom, hogy fergeteges buli vár arra, aki megtekinti majd a Che Sudaka koncertjét. És azt hiszem, nem nagyon fogja megúszni táncolás nélkül a dolgot, hiszen még egy botlábú embernek is „bugi” áll a lábába, ha a fiúk rázendítenek a színpadon.

 

 

Interpol

 

A manapság oly divatos gitárzenék között üdítő színfoltnak számít a több mint egy évtizede létező amerikai formáció. Sikeresen ki tudtak emelkedni a „tizenkettő egy tucat” kategóriából azzal, hogy némi new wave-vel és punkkal fűszerezik nótáikat. Mindenféleképpen méltóak a figyelemre.

 

Dropkick Murphys

 

Ha valakinek valaha is bejött a The Pogues stílusteremtő zenéje, az semmiféleképpen se merje kihagyni ezt a koncertet! Garantált agyelhagyásra és fergeteges bulira számítok.

 

 

The Egyptian Project

 

Az előzetesek alapján határozottan felkeltette az érdeklődésemet a tradicionális egyiptomi zenét és némi elektronikát vegyítő produkció. Azt hiszem, jót fog tenni, ha valami olyasmit hallgatok, ami nem a „csapból folyik” és gondolatban elrepíthet a piramisok földjére, ahová egyszer mindenkinek el kell látogatnia.

 

Eyesburn

 

A bulizenékből sose elég. És bár matinéidőpontban lesz a koncert, azt hiszem, ez a legkevésbé sem fog befolyásolni senkit, hogy már kora délután széttáncolja és ugrálja a lábbelijét.

 

Tudósok

 

Az egyetlen és utolérhetetlen Tudósok koncertjét kihagyni főbenjáró bűn volna. drMáriás és csapata évek óta szállítja a jobbnál jobb lemezeket, görbe tükröt mutatva ezzel mindennek és mindenkinek ezen bolygón. Szóval, ott a helye mindenkinek!

 

Szabó Dominik

 

Florence + The Machine

 

Tavaly azt írtam az Imagine Dragons-re, hogy „ha választhattam volna egy zenekart, akiket mindenképpen megnéztem volna idén a Szigeten, szinte biztosan ők lettek volna azok”. Idén ez egyértelműen a Florence + The Machine lett volna, akiket az első lemezük óta nagyon szeretek, ráadásul idén jött ki a harmadik albumuk, úgyhogy kevés frissebb és trendibb bandát tudtak volna találni a szervezők. Kevés pillanatot várok még annyira a közeljövőben, mint amikor a Nagyszínpadon Florence Welch kiengedi éteri hangját – nem szeretek előre elkiabálni semmit, de szerintem ez egy katartikus koncert lesz.

 

 

Kings of Leon

 

Tudom, nem túl izgalmas rögtön a két legnagyobb nevet kiemelni a programból, de azért mégis csak nagy esemény, hogy a Kings of Leon hazánkba látogat. Pedig valójában én sem vagyok rajongó, egyelőre nem érintettek meg igazán a dalaikkal, de azért majdnem biztos vagyok abban, hogy élőben nagyon jól fognak ezek hangzani. Meg egyébként is: egy tisztességes rock-koncertre mindig vevő vagyok a sok elektronikus és pop között (persze ugyanezt elmondhattam volna a Kasabianra, a The Maccabees-re vagy a Foals-ra is, akiket szintén kíváncsian várok).

 

Passenger

 

Bár az idei A38 program annyira nem áll közel hozzám, Passenger fellépésén biztosan ott leszek. Borús-bús folk és blues, szívből szólóan, nyugtatóan, gitárral kísérve: tulajdonképpen ezzel mindent elmondtam, amit tudni érdemes – azt hiszem, az utolsó napon már kellően fáradt leszek ahhoz, hogy valami pihentetőt keressek, amin nem kell másfél órát ugrálva tombolni. Ráadásul éppen az End Show-val lesz egy időben, úgyhogy valószínűleg amint meghallgattam pár taktust Martin Garrix elektronikájából, gyorsan menekülőre fogom valami nyugalmas felé. A tűzijátékot így is fogom látni.

 

Kiscsillag

 

Én egyre kevésbé tudom hova tenni Lovasi Andrásék „garázsprojektjét”, legalábbis a legutóbbi albumuk úgy borított minden várakozást, hogy közben tulajdonképpen egészen jól sikerült. Mindig izgalmas, ha valaki ennyire szembe megy az elvárásokkal, mert ilyenkor mutatkozik meg az is, hogy ki képes tényleg megújulni és eredetit alkotni. Azonban a Szeles megjelenése óta nem voltam Kicsillag koncerten, úgyhogy a Szigeten mindenképpen pótolni szeretném – hátha élőben is jól szólnak ezek a dalok.

 

Babylon Circus

 

Viszonylag ritkán van olyan élményben részem, hogy újra hallhatok egy külföldi bandát élőben – a Babylon Circus-t ráadásul pont két éve fedeztem fel a Szigeten, amikor egy meleg délutánon az aktuális fröccsel a kezemben valami újat kerestem. Talán mondanom sem kell, hogy pillanatok alatt megnyertek a francia ska-sanzon keverékkel, ami annyira vidám és annyira szórakoztató, hogy azóta is gyakori vendég a lejátszómban. De most végre újra meghallgathatom őket: ezúttal már ismerősként. Kíváncsi vagyok, így milyen élmény lesz.

 

 

Fuerza Bruta – The Bubble (Nagy Utcaszínház)

 

A névben tulajdonképpen minden benne van, ami fontos lehet. Nyers Erő – mindez a klasszikus utcaszínházak stílusában, de mégis grandiózusan, naponta négyszer, öt napon át. Az elmúlt években is érdekes volt, ahogy a nagyszínpados koncertek után ilyen egyedi, látványos és különleges produkció kezdődött – idén sem szeretném kihagyni (nem létezik, hogy a húsz alkalomból egyszer se jussak el rá!). A Buborék egyébként lenyűgözően néz ki a képeken, az audiovizuális hatások garmadája biztosan magával ragad mindenkit: szerintem megtapasztalni sem lesz mindennapi élmény.

 

Tábortűz színpad

 

Miután amatőr-félamatőr előadókról és kisebb csapatokról van szó, senki sem ismerek közülük, ám idén egyszer el szeretnék jutni hosszabb időre is a Tábortűz színpadhoz. Az ötletet ugyanis nagyon jónak tartom: hozzuk kicsit közelebb egymáshoz a szigetlakókat, keressenek kisebb, egyéni élményeket a nagy koncertek után, valami intimebb, bensőségesebb esemény keretében (a hatalmas elektronikus bulik helyett). Erre pont jó a tábortűz – bár nekem a megvalósítással kapcsolatban kétségeim vannak, de ki tudja, talán idén nagyobb meglepetést fog okozni a helyszín.