Főkép

Ha valaki science-fictiont ír, akkor biztosan érdekli valamelyik nagy téma: a robotok és más mesterséges intelligenciák, a jövő orvostudománya vagy technikai tökéletesedése, a virtuális valóság, a kapcsolatfelvétel idegen értelmes lényekkel… Jack McDevittet azonban véleményem szerint a történelem érdekli. Persze nem a hagyományos módon, amely a múltba fordul regényanyagért. De akár a kalandos és krimis Alex Benedict-sorozatára, akár a Priscilla Hutchins pilótanő útjait bemutató másik szériájára gondolok, minden általam eddig olvasott könyvében közös volt az érdeklődés a történelem (más fajok, más civilizációk történelmének) lenyomata iránt.

 

Mi marad egy évtizedekkel korábbi űrexpedíció után? Mi lehet a közös egy tücsökszerű faj és az emberiség történelmi problémái között? Mit őriznek meg az érző, gondolkodó emberből, a hatalmaskodó vagy épp passzív és magukat a sorsnak megadó civilizációkból a tárgyai, a régészeti maradványai? Míg az űrrégész és űrkalandor Benedict minden a felejtésből előrégészkedett tárgy történetét kutatva egy-egy múltbeli rejtélybe botlik, amelyet meg kell fejtenie (kalandjairól hét kötet szól, melyek közül magyarul a Született stratéga, a Polaris, Az elveszett kolónia, Az ördög szeme, az Echo és a Tűzmadár jelent meg), Hutch pilótanő feladata, hogy egy egészen másik földi világban, amely túlnépesedett, aggódalmaskodó, kicsinyes, mégis szédületesen fejlett, terraformálható bolygókra vezessen felmérő, kutató és mentőexpedíciókat.

 

Az első regényben, amelyben szerepelt, az Emlékmű a csillagokban címűben, olyan régészeknek segített, akik egy titokzatos civilizáció, az emlékműépítők nyomait keresték egy bolygón, amelyen a nemsokára kérlelhetetlenül bekövetkező terraformálás azzal fenyegetett, hogy elpusztít minden régészeti leletet. A könyv eredetileg önmagában állt, csak kiadása, 1994 után hét évvel, 2001-ben döntött úgy McDewitt, hogy Priscilla Hutchinsból is sorozathőst csinál: ekkor jelent meg angolul a Metropolis Media könyvújdonsága, az Űrhajótöröttek. Azóta az író itt is hét kötetessé növelte a sorozatot, így akinek megtetszik ez a világ, amelyben a csillagközi utazásokat és kutatásokat egy Akadémia fogja össze és irányítja (ezért a könyvek sorát angolul Academy Seriesként is emlegetik), bízhat benne, hogy még öt további izgalmas utazás várhat rá.

 

Az Űrhajótöröttek legalábbis nagyon izgalmas. Látszólag nagyon hasonlóan kezdődik az előzménykötetéhez. 2223 novemberében vagyunk, egy bolygón, a Maleiva III-on, amely nemsokára elpusztul. A rá leszálló kutatócsapat eredetileg csak körül akar nézni az először húsz éve bejárt, ám akkor igen veszedelmesnek és gyilkosnak bizonyuló planétán, azonban váratlan események történnek. Egyrészt leletek kerülnek elő egy különös civilizációról, akik kapcsolatba kerültek egy másikkal: a titokzatos sólymokkal. Megszállók, megmentők, hódítók, tudósok? Vajon kik lehettek a második nép tagjai? S vajon miért hanyatlott le olyan váratlanul a bolygó eredeti civilizációja? A másik váratlan fordulat, hogy a földi expedíció tagjai bajba kerülnek, a mentőakció pedig még nagyobb kudarcot vall. Egy csapat tudós, érdeklődő és űrhajós űrhajótörést (pontosabban leszállóegység-törést) szenved a baljóslatú, halálra készülődő bolygón: egyedül kell szembenézniük a várható veszélyekkel, s rá kell jönniük, hogyan juthatnak vissza a hatalmas megfigyelőhajóra, amely a bolygó közelében várakozik, hogy tanúja legyen a bolygó szétesésének és megsemmisülésének. Űrkalandokban tehát nincsen hiány: ráadásul Priscillának nem akármilyen útitársakkal kell helyt állnia. Sem MacAllister, a kihívó modorú újságíró, sem Nightingale, a 2204-es expedíció tragikus titkokat őrző, eredeti kapitánya nem szokványos űrhajótörött-társ…

 

A könyv első megközelítésben szédületes tempójú, mégis nagyon realista, igazi hard sci-fi kalandregény. Ám nem adja fel azt a vonulatot sem, amely az Emlékmű a csillagokban című első kötetben megjelent. Miközben ugyanis a hősök űrlifteznek, növényi támadók elől menekülnek, alig kapaszkodva lengenek az űrben és alagutakba szakadnak a föld alá, egyúttal eltöprenghetünk hanyatlás és bukás, fejlődés és civilizációs siker, idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés és a kapcsolatok megszakadása okain és következményein.

 

Az Űrhajótöröttek könnyebben olvasható, kevésbé bölcseleti, ám nem kevésbé elgondolkodtató regény, mint az Emlékmű a csillagokban. Ami biztos: mindenkinek érdekes olvasmányul szolgálhat, aki szereti a cselekményes, mégis költői science-fiction történeteket, a történelmet és a képzeletjátékot.