Főkép

Első találkozásom a kiadvánnyal nem győzött meg teljes mértékben arról, hogy olvasni akarom ezt a történetet, de ahogy egyre többször került a szemem elé, úgy éreztem mind inkább, hogy mégiscsak érdekel – persze kétségeim továbbra is voltak, és nem igazán tudtam, mire is számíthatok. Egy dologban voltam csak biztos: a művet magyar nyelven megjelentető Delta Vision Kiadó választásai általában jó egyezést mutatnak az én elvárásaimmal és ízlésvilágommal, ennek köszönhetően végül az olvasás irányába billent a mérleg nyelve – utólag azt mondom, nem is dönthettem volna ennél jobban.

 

Történetünk Agyagföldön, egy elkerített területen kezdődik, amelynek különlegessége, hogy lakosai között nincs felnőtt férfi, mert a fiúk a tizennyolcadik születésnapjuk előestéjén eltűnnek – a jelenséget a föld remegése, vakító fény és süvítő szél kíséri. A Falon átjutni képtelenség; aki eddig megpróbálkozott ezzel, annak csak az elszenesedett holtteste került elő. Gray Weathersby nehéz időszakon megy keresztül: a családja már csak két tagból – a testvéréből és belőle – áll, de mivel a fivér még aznap betölti a kritikus életkort, a továbbiakban teljesen magára marad. A fiú a gyász feldolgozása közben olyan felfedezést tesz, amely felkelti egyébként is gyanakvó természetét és kutatásba kezd – a birtokába jutott információk miatt pedig egyre inkább megkérdőjelezi a települést irányító Tanács állításait és döntéseik helyességét. Rájön arra is, amit az anyja mindvégig el akart előle titkolni, és ami magyarázatként szolgálhat jó néhány dologra: az ő helyzete különleges. A fiú a megszerzett ismeretek birtokában döntést hoz: mindenképpen át kell jutnia a Falon, mert az egyre sokasodó kérdéseire csak ott kaphat válaszokat.

 

Érdekes volt olvasni az agyagföldi eseményeket, a közösség működését, mert Erin Bowman a korábbiakban megismert ifjúsági történetekhez képest kicsit kifordítva, de mégis logikusan felépítve mutatta be a lakók reakcióit. Egy olyan társadalomban, ahol az erősebbik nem legidősebb képviselője is csak maximum pár nappal jár a tizennyolcadik életévének betöltése előtt, a falu jövője múlik azon, hogy ezek a fiúk mennyire veszik ki a részüket a következő generáció létrehozásából – ez pedig elég nagy felelősség egy kamasz számára. A párokat a Tanács sorsolja össze, az idő rövidsége miatt a felek közötti kötődés kialakulására nem igazán van lehetőség, ha pedig mégis szárba szökken valamiféle gyengéd érzelem, akkor azt is tőből metszi le az elkerülhetetlen végzet – az eredmény: csonka családok sokasága és sérült lelkű emberek tömege. Mivel az eseményeket Gray nézőpontjából követhettem végig, ezért az érzéseit, illetve a kétségeit kifejező, folyamatosan áradó gondolatok eléggé mély nyomot hagytak bennem.

 

Az agyagföldi történésekben annyi a bizonytalanság és az ellentmondás, hogy az már rögtön az elején gyanússá válik – még a szereplőknek is feltűnik –, de az alapszituáció ettől függetlenül is mindenképpen érdekes és elgondolkodtató. Az igazán feszültséggel teli és érdekfeszítő történések viszont akkor kezdődnek, amikor Gray, illetve az öngyilkos küldetésben társául szegődött Emma megpróbálnak átkelni a Falon. Innentől fogva felgyorsulnak az események, a négy részre osztott regény maradék három „könyve” pedig pont elegendő meglepetéssel és információval szolgált ahhoz, hogy igencsak nehezemre esett elszakadni a szövegtől, amikor kénytelen voltam ezt megtenni. Az új helyzetben Gray egyre több adatot és tényt gyűjt össze, éles szeme, mindenre nyitott elméje pedig olyan összefüggésekre is felfigyel, amelyek a többiek figyelmét eddig elkerülték – nyughatatlansága bonyodalmak sorát indítja el.

 

Az új és egyre újabb ismeretek birtokában nemcsak a főszereplő nézetei és döntései módosultak folyamatosan, hanem engem is egyik ámulatból a másikba ejtettek a változások, és bizony csak kapkodtam a fejemet a rengeteg fordulat miatt – mindig történt valami, aminek következményeként tovább kellett lapoznom a következő oldalra, bele kellett kezdenem a soron lévő fejezet olvasásába. Gray reakciói és nézetei jó néhány alkalommal ellent mondtak korábbi tetteinek, de ezeknek a pálfordulásoknak mindegyike teljesen hihető és logikus volt – a világ és az ismeretek bővülésével a soron következő helyzet mindig új látásmódot igényelt.

 

Minden kezdeti fenntartásom ellenére – vagy talán éppen azért – meg kell állapítanom, hogy egy nagyon jó ifjúsági regényt, és egy nagyon ígéretes trilógia első részét olvashattam el. A történet logikusan összerakott, okosan felépített cselekményével, illetve előre ki nem számítható fordulataival az utolsó oldalig fenntartotta az érdeklődésem – minden tekintetben kellemes meglepetést jelentett számomra. Olvasását még azoknak is ajánlom, akik nem kedvelik az ifjúsági történetek kötelező romantikus elemeit, mert még ezt a feladatot is frappánsan, illetve életszerűen oldotta meg a szerző. A fiatalok érzései teljesen természetes elemét képezik a cselekménynek, egyáltalán nem túlzóak és nem veszik el a teret a fontosabb történések elől – úgy kerek az egész, ahogy van.

 

A sodró lendületnek, a rengeteg titoknak, az események mögött megbújó összefüggéseknek köszönhetően gyorsan fogytak az oldalak – a folytatás hiánya pedig határozottan fájó pontként érintett a kötet végén. A következő rész, a Frozen megjelenése még csak egy ígéret a kiadó részéről, de nagyon remélem, hogy sokan felfedezik maguknak ezt az igazán kiváló ifjúsági történetet, és megvalósítás is követi majd a tervet.