Főkép

A dr. Chris Mann szerkesztette kötet az 1939 és 1945 között lezajlott II. világháború huszonnyolc ütközetét mutatja be az olvasónak. Mint azt a bevezetőjében – és aztán a későbbiekben egy-egy jelentősebb csatánál is – írja, bár a résztvevők megpróbáltak döntő katonai csapást mérni ezen alkalmak során egymásra, ez egyetlen esetben sem következett be, így a háború célja a szemben álló fél katonai erejének felőrlésére lett. Ezen ütközeteket ismerhetjük meg a könyv által, a teljesség igénye nélkül.

 

A kötetbe bekerült csaták lefedik a II. világháború valamennyi hadszínterét, Európától a Csendes-óceánig. Természetesen minden ismertebb összecsapás helyet kap a könyvben, de szerencsére Sztálingrád, Kurszk, Pearl Harbor, Ivo Dzsima mellett olyan kevéssé ismert események is bemutatásra kerülnek, mint az 1944 tavaszán, India és Burma határvidékén, Imphal és Kohima környéki harcok vagy az 1939. szeptember 1-jén, a Gdanski-öbölben kezdődött küzdelem a Westerplatte-félszigeten található lengyel bázisért.

 

Azt kell mondanom, hogy akadt számomra egy-két kakukktojás is, amit nem igazán értek, hogy miért került be ebbe a könyvbe: az egyik a német Bismarck nevű csatahajó utáni hajsza és elsüllyesztése. Egyrészről a német felszíni flotta tevékenysége inkább „epizódszerepekre” korlátozódott, semmint főszereplője lett volna a második világégésnek. Másrészről az igaz, hogy a Bismarck a német flotta büszkesége volt, és az elvesztése igen nagy presztízsveszteséget is jelentett, de akkor miért nem szerepel a könyvben az Admira Graf Spee nevű zsebcsatahajó története, amelynek 1939. december 17-én történő elsüllyesztése talán a szövetségesek első győzelme volt a németekkel szemben?

 

A másik kicsit érthetetlen fejezet számomra a könyvben a PQ-17-es hajókonvoj története, amely harminchárom/harminchat (a könyvben lévő hibákról majd kicsit később) tagjából csak tizenegy érte el Murmanszk kikötőjét, mert a szövetségesek a vélt vagy valós fenyegetések miatt feloszlatták a konvojt, és a kísérőhajókat visszarendelték mellőle. A szovjetek a háború után azt hangoztatták, hogy a nyugati szövetségesek hadianyag-szállítása nem tette ki a teljes katonai potenciáljuk tíz százalékát, tehát elhanyagolható mennyiségnek minősítették, de természetesen az amerikaiak és a britek ennek az ellenkezőjét állítják.

 

Mindezek helyett meg lehetett volna említeni az észak-afrikai „Fáklya” hadműveletet vagy annak a befejezését, Tunisz elfoglalását, amely az észak-afrikai harcok befejezését jelentette. Vagy, hogy kicsit hazabeszéljek, bekerülhetett volna a könyvbe a németek 1945. március 6-án megindított utolsó offenzívája, amely a Balatonnál zajlott.

 

A csaták ismertetésének mindegyikére elmondható, hogy tömör és informatív, nincsenek felesleges körök, csak a legszükségesebb és nélkülözhetetlen előzmények kerülnek bemutatásra, és ugyanez igaz a következmények, konklúziók ismertetésére is. Mindezek ellenére a szöveg a legkevésbé sem tűnt száraznak, jól olvasható és érthető. Minden csata leírása rendelkezik egy „tények és adatok” résszel, ahol a „ki, mi, hol, mikor, miért, eredmény” kérdésekre kapunk egy-egy mondatos összefoglalót, valamint egy stratégiai térképpel, ahol a csapatok mozgását láthatjuk, és a fontosabb események is fel vannak tüntetve rajta. Ezen kívül a könyv tartalmaz még több mint kétszázötven fotót, illetve illusztrációt, amelyek nagyon jól kiegészítik a szöveget és hála égnek a könyv készítői figyeltek arra, hogy ezek vagy képaláírásaik az adott eseményhez kapcsolódjanak.

 

Ami problémát találtam, az az előzetesen már említett PQ-17 konvoj, amelyet egyszer harminchárom, másszor harminchat hajó alkotott (de hogy mennyire nem egyértelmű a dolog, elmondanám, hogy fellelhető olyan információ is, amely negyvenegy, illetve harmincöt hajót említ). A másik egy csúnya elírás, a már szintén említett Westerplatte esetén a „tények és adatok”-ban „kis német bázis”-t ír a könyv, ami valójában lengyel volt.

 

De ezen apróságoktól függetlenül nagyon jónak találtam A második világháború nagy csatái című könyvet, mert rendkívül informatívra sikeredett, így gyorsan kapunk az adott témában lényegi tudást. Ahhoz, hogy valamivel több, mint alapszinten tisztában legyünk a történésekkel, tökéletesen megfelel, ráadásul a jól eltalált mennyiségű illusztráció nagyban segít a megértésben. Úgy gondolom, hogy mindenkinek ajánlható, aki globalitásában érdeklődik a II. világháború iránt és annak is, aki egy-egy adott területtel szeretne megismerkedni. Be- vagy felvezetésként optimális olvasmány.