Főkép

Az amerikai Joe Bonamassa a kortárs blues rock stílus talán legfontosabb, és minden bizonnyal legmeghatározóbb egyénisége. Élete küldetése valószínűleg akkor vált végérvényesen egyértelművé számára, amikor 12 évesen együtt játszott a hatalmas B. B. Kinggel (1925-2015). A saját kiadót és brandet működtető zenész korosztályában alighanem felülmúlhatatlan műfaji tájékozottsága és páratlan technikai tudása mellett marketing stratégiája, továbbá letisztult eleganciával leírható imidzse (melyek formálásában kiváló szakemberek segítik) szintén kiemelkedő. Az utóbbi felsorolás minden pontját hosszasan lehetne elemezni, egy későbbi cikkben talán erre is sor kerül. Ám ezúttal csupán a gitáros/énekes zenei tevékenységére fókuszálunk, melynek legújabb gyümölcse a címben szereplő különleges koncertfelvétel.

 

Röviden áttekintve Bonamassa korábbi kiadványait, elmondható, hogy a 2012-ig megjelent tíz nagylemez és egyéb hang- és mozgókép hordozók nagyjából fele-fele arányban tartalmaztak kisebb-nagyobb mértékben áthangszerelt – esetenként átstrukturált – feldolgozásokat és saját szerzeményeket. A 2014-ben napvilágot látott legfrissebb stúdióalbum, a beszédes című Different Shades Of Blue elsőként, kizárólag önálló kompozíciókból áll, s ezek természetesen számtalan hatásból táplálkoznak – lényegében a ’30-60-as évek blues és jazz zenéiből.

 

A blues XIX. század végétől az 1940-es évek elejéig tartó fejlődése roppant szövevényes volt, ám a második világháború utáni években előre nyomuló elektronikus hangtechnika minden korábbinál erőteljesebb hatást gyakorolt a műfajra. E korszak legfontosabb alakjai közé tartozik Muddy Waters (McKinley Morganfield) és Howlin’ Wolf (Chester Arthur Burnett). Kettejük útja a leírhatatlan jelentőségű Chess Records kiadónál fonódott össze az ’50-es évek elején. Viszonyuk sosem volt felhőtlen, sőt kifejezetten ellenségesnek mutatkozott, viszont ösztönös bajtársiasságuk mindig felülkerekedett személyes ellentéteiken. Mindezen felül munkásságuk felbecsülhetetlen értéket képvisel a modern Chicago blues örökségében.

 

Nem csoda, hogy korunk (egyik) legsokoldalúbb blues zenésze igyekezett méltóképp megemlékezni Muddy-ról és Wolfról. A páratlan gesztust még egyedülállóbbá teszi, hogy nem egy feldolgozásokkal teli stúdióanyagról született, hanem egy, a Colorado állambeli Denverhez tartozó, a táj jellegzetes vörös sziklái között kialakított amfiteátrumban, a Red Rocks-ban rögzített koncertfelvétel. Egy egyszeri és megismételhetetlen eseményről van szó, amelyet nagy örömünkre hang- és filmanyag formájában egyaránt ledokumentáltak az utókor számára.

 

A műsor három részből állt. Egy roppant szuggesszív bevezető után, egy Muddy Waters riport részletet követően a mester nyolc örökérvényű szerzeményét játszotta el a ritka szerencsés, kilencezer (!) fős nézősereg előtt Joe és nyolcfős zenekara. Olyan dalok csendültek fel, mint az „I Can`t Be Satisfied”, a „You Shook Me” vagy a „Double Trouble”.

 

 

Ezután a közkedvelt Wolf interjú-performansz eleje, majd hét tétel került terítékre a legendától, köztük a „Shake For Me”, a „Spoonful” és az „Evil (Is Going On)”. Az utolsó etapban öt Bonamassa tétel hangzott el, az első három a tavalyi lemezről, plusz a „Sloe Gin” és az elmaradhatatlan „The Ballad Of John Henry”.

 

A zenészi teljesítmény természetesen első osztályú volt, ahogy az egy ilyen kaliberű produkcióhoz illik. Joe gitárjátékára nincsenek jó jelzők, pazarul pengetett, csodásan improvizált. Hangja továbbra is kellemes, egyben kifogásolható, ami valószínűleg így is marad. Különösen a Wolf-szerzeményeknél voltak feltűnőek korlátai, de ettől még kifejezetten jó énekes. A hangszerelés a megszokotthoz képest jóval gazdagabb volt, és kiváltképp a fúvósoknak köszönhetően gyakran „szvinges” hangulat uralkodott. Mindvégig kiemelt szerep jutott a veterán billentyűs Reese Wynans-nek, Mike Henderson pedig különösen jól eső pillanatokat okozott számomra herflijével. A koncertkép a helyszínből adódóan lenyűgöző volt mind a nappali, mind a sötétedés utáni állapotban, melyet nagyban fokozott a többezres tömeg látványa.

 

Kétségtelen, hogy nagyon komoly anyagi háttér szükséges egy efféle zenei esemény megvalósításához, de az is vitathatatlan, hogy olyan a blues zene iránti tisztelet, alázat, odaadás és technikai tudás is szükséges hozzá, ami Joe Bonamassa mellett ma már nagyon kevesekben van meg. Köszönet a zenéért! Bluest mindenkinek!

 

 

Az együttes tagjai:

Joe Bonamassa – ének, gitár

Anton Fig – dobok

Michael Rhodes – basszusgitár

Reese Wynans – zongora, Hammond orgona

Lee Thornburg – trombita, kürt

Ron Dziubla - szaxofon

Nick Lane – harsona

Mike Henderson – szájharmonika

Kirk Fletche – gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD1

1. We Went Down To The Mississippi Delta

2. Muddy Waters Talking

3. Tiger In Your Tank

4. I Can`t Be Satisfied

5. You Shook Me

6. Stuff You Gotta Watch

7. Double Trouble

8. Real Love

9. My Home Is On The Delta

10. All Aboard

 

CD2

11. Howlin` Wolf Talking

12. How Many More Years

13. Shake For Me

14. Hidden Charms 

15. Spoonful

16. Killing Floor 

17. Evil (Is Going On)

18. All Night Boogie (All Night Long) 

19. Hey Baby (New Rising Sun)

20. Oh Beautiful!

21. Love Ain`t A Love Song

22. Sloe Gin

23. The Ballad of John Henry

24. Mississippi Heartbeat (Opening Title)

25. Muddy Wolf (Credits)

 

Diszkográfia:

A New Day Yesterday (2000)

So, It`s Like That (2002)

Blues Deluxe (2003)

Had to Cry Today (2004)

You & Me (2006)

Sloe Gin (2007)

The Ballad of John Henry (2009)

Live from the Royal Albert Hall (2009)

Black Rock (2010)

Dust Bowl (2011)

Driving Towards the Daylight (2012)

An Acoustic Evening (Live at the Vienna Opera House) (2013)

Different Shades of Blue (2014)

Muddy Wolf at Red Rocks (Live) (2015)