Arcturus: Arcturian (CD)
Írta: Gáti Viktor | 2015. 06. 10.
Az együttes korábbi munkásságáról itt lehet bővebben olvasni.
2015. május 8-án jelent meg az ötödik nagylemez, mely az Arcturian címet kapta. Talán még soha nem örültem így egy zenekar visszatérő albumának. (A Pink Floyd közel állt hozzá, bár az újbóli felbukkanás számos bizarr tényezője miatt gyorsan lecsillapodtam.)
Már a korong elnevezése sokat sejtetett a zenei tartalmat illetően. Végighallgatás után (közben) pedig nyilvánvalóvá vált: az elmúlt negyed évszázad összes muzikális vívmányát szem előtt tartva születtek az új dalok. A kezdeti erőteljes fekete fém hatások, a komolyzenei impulzusok, a sajátos tónusú dob- és gitárhangzás, az elektronikus betétek, az ezredfordulóra jellemző bizarr flörtölés a trip-hop ritmusokkal, az ének és a hangszerek unikális párbeszéde mind-mind előkerült. Ám korántsem bevált hangminták leporolásáról van szó (valójában ilyen is akad egy-kettő), sokkal inkább friss megközelítése önmaguk meglehetősen sokrétű művészetének.
Minden dal sokféle zenei hatásból táplálkozik, így akár összefüggéstelen katyvaszként is kikerülhettek volna a csapat kezei közül. Azonban itt teljesen természetes módon összefér a trip-hop a tipikusan arcturusi zakatolással (The Arcturian Sign), a torzító nélküli gitár világzenei vokállal és hegedűvel (Crashland), a Vintersorg (Borknagar) féle ének a Dimmu Borgir teátrálisságával vetekedő blackes darálással (Angst, vagyis szorongás), a d’n’b-vel vegyülő, tökéletes Arcturus melodiák (Demon). Nem maradnak el a film- és kamarazenei hatások (Pale) és a korábbiak más-más módon való, szintúgy telitalálat keveredései sem („Game Over”, „The Journey”, „Archer”, „Bane”). A végeredmény minden pillanata vérbeli Arcturus lett.
Sverd minden korábbinál sokoldalúbb kompozíciókat készített. Hellhammer talán sosem dobolt még ilyen változatosan. Knut gitározása most mozog a legszélesebb spektrumon. Skull bőgője is a maximum közelében. Simen pedig egyértelműen élete legjobb formáját hozza, hiszen megadallamos énekével és tébolyult, károgásba torkolló ordításával a hatványára emeli az ezerarcú zene élményindexét (néhány megmozdulását tekintve a Borknagarban alkotott hasonlóan parádésat). Igaz, olykor elég ijesztő hangok hagyják el a torkát, de ezzel is csak a katartikus zenéhez idomul.
Elismerő szavakat érdemel a borító is. Készítője a 33 éves Costin Chioreanu, egy román gitáros/énekes/illusztrátor. Számos bandában megfordult már, jelenleg három zenekar tagja. A norvég mesterek korongja mellett olyan csapatok kiadványát öltöztette, mint az At The Gates, az Arch Enemy, a Demonical, a Mayhem vagy a Sigh. Costin sokoldalú művész – többek között a fantasy, gore, szatíra, fotógrafika témákban is megállja a helyét –, az Arcturian borítója a letisztult, egyben elvontabb munkái közé tartozik. Gyaníthatóan a csapat kreatív magjának útmutatása is segítette a designert a kép elkészítésében, vagy szimplán az új anyag meghallgatása.
A tény, hogy az Arcturus visszatért, turnézik és komponál, már önmagában zenetörténeti esemény (kellene, hogy legyen). Az pedig, hogy a teljes pihenőre vonult tagság újra egyesítve erőit ilyen gondossággal és minőségben nyúlt hozzá saját örökségéhez, és gondolta újra azt, csak zsenialitásukat és elévülhetetlen érdemeiket igazolja. Nagy dolgokra hivatott ez a társaság, megérdemelnék, hogy az őket megillető helyen kezelje őket a szakma és a hallgatóság egyaránt. Kezdésnek megteszi egy headliner turné budapesti állomással!
Az együttes tagjai:
Hellhammer (Jan Axel Blomberg) – dob
Sverd (Steinar Sverd Johnsen) – billentyűs hangszerek
Skoll (Hugh Stephen James Mingay) – basszusgitár
Knut Magne Valle – gitár
ICS Vortex (Simen Hestnæs) – ének
A lemezen található dalok listája:
1. The Arcturian Sign
2. Crashland
3. Angst
4. Warp
5. Game Over
6. Demon
7. Pale
8. The Journey
9. Archer
10. Bane
Diszkográfia:
Constellation (EP) (1994)
Aspera Hiems Symfonia (1996)
La Masquerade Infernale (1997)
Disguised Masters (1999)
The Sham Mirrors (2002)
Sideshow Symphonies (2005)
Shipwrecked in Oslo (élő CD/DVD) (2005)
Arcturian (2015)