Főkép

A Zsiger.hu kollektíváról már többször is ejtettünk szót a portálon, és én magam is nagyon szimpatizálok azzal a félunderground gerilla-hozzáállással, ami a Zsigereseket jellemzi, de mindez persze nem sokat érne valódi tartalom, vagyis minőségi kiadványok nélkül. Az alkotóműhelyből legfrissebben kikerült képregények a 11-ik Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon debütáltak: az egyik a Vacsora GMO-val című, Kovács Milán és Jáger Attila kollaborációjában készült 8 oldalas alkotás (mindez angol nyelven is), a másik pedig Blekket Ujj Zsuzsija, ami a Csókolom zenekar frontasszonyának egyik dalszövegét ültette át képregényes formába.

 

Az első mű címében a GMO ezúttal nem a genetikailag módosított élelmiszerekre utal, hanem a kortárs képregényvilág egyik legnagyobb és legeredetibb alakjára, Grant Morrisonra, aki olyan alapvetésekkel írta be magát a kilencedik művészet történetébe, mint az All-Star Superman, az Arkham Elmegyógyintézet és a We3. A rövidke füzet tulajdonképpen egy meta-képregény, betekintést nyerhetünk általa egy világba, amiben mindenki Grant Morrissonnal vacsorázik, és amit az író képzeletének szülöttei népesítenek be. De nemcsak a figurák lehetnek ismerősek (a Doom Patrolból, a Batmanből, vagy a már említett We3-ből - ami egyébként kb. az Úton Hazafelé felnőtt változata, és amit mindenkinek nagyon ajánlok), hanem az ábrázolásmód és a perpektívák is. Az igazi rajongók tehát nyugodtan ellehetnek az „easter egg”-vadászattal, de az egyszeri képregényolvasó számára is érdekes lehet a kiadvány, mivel az kétszeresen is meta, hiszen bemutatja, miként lett a vázlatos forgatókönyvből kész mű. Bár első pillantásra a Vacsora GMO-val inkább csak stílusgyakorlat, mint valódi, cselekménnyel bíró, önálló képregény, érdemes átlapozni, mert egy érdekes felvetést valósít meg nagyon tetszetősen (a rajzok a karikatúra-jelleg mellett is nagyon szépen kidolgozottak, ahol kell).

 

Az Ujj Zsuzsi már közelebb áll egy valódi képregényhez kiállításában, hiszen a Csókolom zenekar „Nem Tudom Ki Volt” című dalának szövegét dolgozza fel vizuálisan. Blekket egyetlen hosszú szürreális snittben álmodta meg a számot, ami nagyon illik ahhoz a balladai jellemzőket sem nélkülöző történethez, amit a szöveg elmesél. Nekem különösen a kissé „lakossági apokalipszis” hangulatú vég tetszik, de tényleg az egész értelmezés működik, főleg a dallal együtt hallgatva. Blekket egy klipet is készített a rajzok felhasználásával (az Aha „Take On Me”-jét is megidézve egy pillanatra), ennek a megtekintése is erősen ajánlott.

 

 

A Kerekesszánkó és a Zsiger Előtt mellé tehát a mostani műveket is nyugodtan oda lehet tenni a polcra, és bár a következőkben nem lenne rossz egy hagyományosabb képregényt is kézbe venni a Zsigertől, addig is van minek örülni. A kiadványok amúgy potom pénzért szerezhetők be, és lehet, hogy egy nap még sokat fognak érni, úgyhogy mindenki tudja, mi a dolga.