Főkép

A 2015. évi Könyvfesztiválra jelent meg Howard Matheu kalandjainak második kötete, A nyúl akta, mely A harmadikat követi a sorozatban. A detektívtrió rajongói természetesen örülhetnek, hiszen ifjú nyomozónk feltett szándéka ellenére nem adta fel nyomozói tevékenységét, habár az új ügy kevésbé tűnik jelentősnek, mint a német bankrablók esete.

 

Ugyan a kötet a szerzői szándék szerint a sorozatnyitótól függetlenül is olvasható, Holden Rose nem sokat vesződött a karakterek bemutatásával, csupán Howard egyoldalas bevezetőjét olvashatjuk el újra a kötet elején. „A nyertes csapaton ne változtass!” elv egyébként tökéletesen érvényesül A nyúl akta esetében is, hiszen újfent egy könnyed, rövid könyvecskét vehetünk a kezünkbe, amelynek cselekményét a célcsoport tagjai (7-12 évesek) gond nélkül tudják követni, mégsem faék egyszerűségű. Agatha Christie-szintű meglepetésekre ugyan nem kell számítanunk – most sem nehéz kiszúrni, kinek van vaj a fején –, de az biztos, hogy az a másfél-két óra, amíg végigolvassuk a könyvet, tartalmasan fog telni.

 

A mese, akarom mondani detektívtörténet, röviddel A harmadik cselekményének zárulta után indul, amikor Howardnak már éppen elege van a nyomozósdiból. Nem így a Crown Wood Titkos Társasága másik kétharmadának, különös tekintettel Nitára, akinek végül csak sikerül Howard érdeklődését felkeltenie. Igaz, annak mindjárt az elején megcsappan a lelkesedése, amikor kiderül, hogy saját családja is vastagon érintett a plüssállatok rejtélyében… Míg A harmadik esetében nem volt jelentősége a helyszínnek, ezúttal valamelyest betekintést nyerhetünk Southampton életébe, azon belül is a kikötő működésébe. Ezúttal fontosabb szerep jut Howard édesapjának, és persze Gil rendőr apukája sem marad feladat nélkül.

 

A harmadik egyig legvonzóbb tulajdonsága az volt, hogy több potenciális tettest mutatott be az olvasóknak. Igaz, némelyikük esetében meglehetősen gyenge lábakon állt a CWTT gyanúja, mégis kérdéses volt, ki a címben szereplő harmadik bűnöző. Ezúttal egyértelműbb a helyzet: az bizonyos, hogy az iskolában és Howard életében újra meg újra megjelenő Daniel Fisher vámnyomozóval valami nem stimmel, és mivel a másik szóba jöhető lehetséges „nyúltolvaj” a főszereplő apja, azért nem nehéz kilogikázni, melyikük áll a jó illetve a rossz oldalon. Érdekesség viszont, hogy hosszú idő alatt bontakozik csak ki, mi is tulajdonképpen a bűntény, hiszen a kis Patrick nyuszija köré építeni egy detektívtörténetet önmagában talán még az alsós Howard Matheu-fanoknak is csalódást okozna.

 

Úgy tűnik, a HM-könyvek elmaradhatatlan tartozéka lesz az is, hogy hőseink bajba keverednek – a fenyegetést pedig nemcsak Fisher nyomozó jelenti. Bár fentebb arra utaltam, a tettes személye nem okoz meglepetést, azért most sem maradunk csavar nélkül. A bűnözők összekötőjének kilétére csak az utolsó oldalakon derül fény: a jó krimikhez illően több mindenkiről is kiderül, hogy nem egészen az, akinek látszik, habár a magyarázat elég közhelyes és nehezen hihető. Ám valószínűleg ez nem fogja zavarni a gyerek olvasókat, és felnőttként magam is megbocsáthatónak éreztem, mert a fordulat nem volt kiszámítható, a történet pedig éppolyan bájos, mint A harmadiké.

 

Az előbbiek alapján talán úgy tűnhet, A nyúl akta valamivel gyengébb előzményénél, de igazából csak én vagyok szigorúbb ezúttal. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) bátran merem ajánlani a kötetet gyerekeknek és szülőknek egyaránt, ha A harmadik bejött, ez sem fog csalódást okozni.