Főkép

A Nemzeti Nagyvizit minden fronton támad. Ez jutott először eszembe, amikor a kezembe fogtam a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent első kötetet. A tévéadás és a rádió mellett Facebookon és más webes felületeken is teret hódított, hogy utoljára érkezzen meg a Gutenberg-galaxishoz ragaszkodók táborába.

 

A műsor koncepciója nem volt különösebben bonyolult: a konzervatív világszemlélet jegyében egy válságos időszak után kívánt számot vetni mindazzal, ami velünk, magyarokkal történt, kezdve az őstörténetünktől, eljutva egészen a huszadik századig, hogy egy közös alapot kialakítva tudjunk építkezni az új évezredben. Ennek a konzíliumnak is nevezett beszélgetéssorozatnak a lebonyolítására pedig Kásler Miklós orvosprofesszor vállalkozott. Nem mellesleg egy kisebb dekonstruáló szándék is meghúzódott a műsorfolyam alkotói és szerkesztői fejében, mivel gyakran cáfoltak, vagy helyeztek bizonyos történelmi tévhiteket, eseményeket teljesen más megvilágításba. A Nemzeti Nagyvizit szakmai fogadtatása vegyesre sikerült, míg a megcélzott közönség körében inkább pozitív visszhangokat lehetett hallani.

 

Meg kell vallanom, hogy a könyvet a műsorhoz képest komoly előrelépésnek tartom. A rádió, és a tévéműsor ugyanis jellegénél fogva alkalmatlan arra, hogy egy-egy állítás mögé hosszabb hivatkozási apparátust állítson, de a szerkesztők a nyomtatott verzióban pótolták ezeket a hiányosságokat, de egyúttal ügyeltek arra is, hogy a sok lábjegyzet ne szecskázza szanaszét a szöveget. Az egyes blokkok végén forrásjegyzék és további szakirodalom várja az érdeklődőket, ami egy ismeretterjesztő könyvtől a legtöbb, ami elvárható.

 

Apropó ismeretterjesztés: manapság azok, akik könyvet szeretnének ajándékozni történelem iránt rajongó ismerősüknek, alighanem nagyobb eséllyel bukkannak rá a képekkel özönvízszerűen elárasztott, de egyébként információkban szegényebb, viszont nagy árréssel értékesíthető munkákra a könyvesboltok polcain. A Nemzeti nagyvizit nem ezt a típust erősíti, illusztrált ugyan, de a képeket és fotókat nem vitték túlzásba. A formátum viszont merőben új, mivel a műsoroknak a szerkesztett szövegét közlik nyomtatásban, ami inkább az interjúkötetekhez teszi hasonlóvá a könyvet. Az apró információk iránt fogékony olvasóknak ez nem biztos, hogy tetszeni fog, viszont az olvashatóságot nagyban növeli.

 

Az első kötet mindjárt négy nagyobb, és egyben rázósabb témával nyit: az identitás körül folyó beszélgetéseket az őstörténet, majd a honfoglalás és végül a Szent Koronával kapcsolatos tematika követi, amelyekről nemhogy könyveket, de egész könyvtárakat írtak tele. A tévéműsorral kapcsolatos egyik leggyakoribb kifogás az volt, hogy túl nagy teret engedett a nehezen meghatározható szellemi hátterű kutatóknak, de alighanem ez a készítőknek a kifejezett szándéka is volt. Míg a szakma és a „műkedvelők” között a műsor inkább középre célzott, addig a szerkesztésnek köszönhetően a könyv inkább az előbbiek felé tért ki. E tekintetben azért vannak még hiányosságok, a lábjegyzetekben például sokszor szerepel Kiszely Istvánnak A magyar nép őstörténete című munkája, amelyet a szűkebb szakmai körökben – többek között egyértelmű tévedései és az őstörténeti szakirodalom minimális ismerete miatt – inkább negatív példaként szoktak emlegetni. Véleményem szerint néhol a vendégek kiválasztása is kicsit megbicsaklott: a középkori egyháztörténettel foglalkozó Thoroczkay Gábort például érthetetlen módon hívták be egy olyan műsorba, amelyikben két zenetörténésszel a magyarság ősi zenei hagyományairól esett szó.

 

Ha már szóba került a könyv alkotóinak szándéka a mítoszrombolás kapcsán, meg kell jegyezem, hogy időnként ők is beleesnek a számukra kedvesnek tűnő, de a tudomány által már megcáfolt mítoszok csapdájába. Erre kiváló példa az az eset, amikor Kásler Miklós arról beszél, hogy a finnugor rokonságot az 1848-49-es szabadságharc leverése után találták ki, a lábjegyzetbe pedig még az is bekerült, hogy Hunfalvy János és Budenz József német származásúak voltak, mintha a tudományos eredményeiknek bármi köze lenne hozzá. (Sajnovics János munkássága például jóval megelőzte az említett időszakot).

 

Mindezektől eltekintve hasznos, és helyenként elgondolkodásra, további elmélkedésre buzdító könyv lett a Nemzeti nagyvizit első kötete, merthogy a folytatás hamarosan elkészül. Aki szereti a történelmet, és nem szakkönyvre, hanem egy árnyalatnyival könnyedebb műfajra vágyik, annak jó szívvel lehet ajánlani ezt az időnként provokatív, időnként elgondolkodtató munkát.