Főkép

Az amerikai folk-gitáros, Doug Adamz korántsem tartozik a gyakran lemezt készítő muzsikusok közé, hiszen az idén elkészített korongja, a National Steel még csak a harmadik a sorban – Adamz ugyanis, sok más „egyszálgitáros”, utazó muzsikushoz hasonlóan a stúdiózás helyett az élő fellépésekre helyezi a hangsúlyt. Mostani albumával viszont igyekezett bőséges „kárpótlást” adni a rajongóinak a sok várakozásért - a kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó repertoár 17 számból áll.
 
Adamz kompozíciói jellemzően társadalmi és gazdasági problémákat feszegetnek, ezért eléggé szövegközpontú alkotások, de a költői szinten kimunkált tartalom mellett mindenképpen fontos a muzsikus humorérzéke is, ami – függetlenül az adott dal témájától – finomabban vagy erőteljesebben, de mindig jelen van (vegyük például azt, ahogy Adamz gyerekkorának színterét, a Texas állambeli El Paso-t jellemzi: „Az apátia volt a legnagyobb probléma, de ez senkit nem érdekelt”).
 
És ha már szövegek, muszáj megemlíteni, hogy Adamz több számában („Cholly & Molly”, „Rock Bottom”, The House of Curiosities”, „Only the Wolfam”) is igen nagy hangsúlyt fektet a lefestett karakterekre. Az utazó muzsikusok ugyanis sok ezer emberrel találkoznak éves szinten a fellépéseik során, és abból fakadóan, hogy többnyire kis létszámú közönség előtt (blues kocsmákban, út menti éttermekben stb.) játszanak, remek alkalmuk van az érdekesebb emberi karakterek megfigyelésére – akinek ráadásul jó írói vénája van, az akár a dalaiban is megjelenítheti őket.
 
A lemez központi dala (nem csak azért, mert a korong centrumában található helyileg) egyértelműen az „Ode to an Old Guitar”. A szám tulajdonképpen egy nagyon személyes vallomás a muzsikus és a hangszere viszonyáról, ráadásul a dal érdekessége, hogy 2008-ban, vagyis abban az évben született, amikor a világ pénzügyi rendszere megroppant, és kezdetét vette a gazdasági válság, Adamz pedig az ezzel kapcsolatos kritikai észrevételeit is belesűrítette ebbe a számba.

Nem elhanyagolható tény, hogy az amerikai gitárosnak a lemez munkálataihoz sikerült megnyernie egy „folk nagy nevet” is a Grammy-díjas (és hatszoros jelölt) Peter Rowan személyében, aki ugyan csak két szám – a „High Roller” és a „Stranger on the Street” – erejéig kapcsolódott be a munkába, de rövid szereplése így is sokat adott az albumhoz. Adamz egyébként legalább olyan jó szájharmonikásnak, mint gitárosnak: a herfli tudását először a „Why You Wanna” számban csillogtatja meg nekünk, de a tényleges képességei aztán a „Mr Huffin Puffer”-ben csúcsosodnak ki.

Az amerikai folk zenével ismerkedők számára Doug Adamz új lemeze remek belépőt jelent ebbe a világba, de közben azért a műfaj elkötelezett hívei számára is tartogat kellemes perceket.

Közreműködnek:
Doug Adamz – gitár, szájharmonika és ének
Peter Rowan – ének

A lemezen található számok listája:
1. High Roller
2. Move Along
3. Business as Usual
4. Why You Wanna
5. High Class Lady
6. Stranger On the Street
7. Mr Huffin Puffer
8. Cholly & Molly
9. Ode to an Old Guitar
10. Little Bitty Woman
11. Good to See You
12. Rock Bottom
13. The House of Curiosities
14. Only the Wolfman
15. A Time for Peace
16. I Can`t Complain
17. Can`t Complain Coda

Diszkográfia:
Guitar Solos (2008)
Bernardo’s Serenade (2010)
National Steel (2015)