Főkép

„Dreams come true, yes, they do” - ezzel kezdődik a Killers frontembereként ismert Brandon Flowers második szólólemeze, a The Desired Effect, mégpedig a legszebb Bruce Springsteen heartland rock hagyományok szerint. Bár ez a cukormázas, csillogó szemű és reményteli életérzés az ezredfordulós, 9/11 utáni generáció számára már egészen biztosan nem ugyanazt jelenti, mint a hetvenes évek fiataljainak, érdekes módon a dalban (és az egész lemezen) nyomát sem találni a kortárs független zenére jellemző iróniának, meta-tartalomnak és önreflektív cinizmusnak. Brandon Flowers bátran felvállalja a ’80-as és ’90-es évek mainstream esztétikáját, vagyis a rengeteg szintetizátort, az esztrád-rézfúvósokat és még a legszebb Enigma hagyományokat felelevenítő műanyag pánsípot is (tudjátok, amivel a Blahán nyomják az „El Condor”-t). Egyszerűen csodálatos.

 

És ez még csak az első szám. Az elsőként megklipesített „Can`t Deny My Love” már egyenesen az elmúlt pár év legjobb popdala (ha tényleg a Madonna és Pet Shop Boys-féle színtiszta popot vesszük alapul). 2015-ben ez a hangszerelés még a revival mozgalmakkal együtt is olyan mértékben anakronisztikus, hogy az konkrétan besz*rás, de ANNYIRA élvezetes, hogy ember legyen a talpán, aki nem kezd el bólogatni rá. Női bölcsészvokál, visszhangosított szintieffektek, kongabetét és a csodás pánsíp újra. 

 

 

Elég nagy elhajlás ez egyébként az előző albumhoz képest, ami sokkal kevésbé volt felvállaltan pop, bár azért arénahimnuszok arra is jutottak (meg persze Flowers az anyazenekarnak is írt jópárat). A szép azonban az az egészben, hogy mindez teljesen őszintén hangzik. Nem mű, nem „poszt”, nincs idézőjelbe téve. Ezt a csávót tényleg lenyűgözi az ígéret földje a végtelen utakkal és hatalmas kaszinókkal, meg az örök újrakezdéseket ígérő napfelkeltékkel. De hát miért is ne? A pár éve még az egyik Flamingo Road-i golfpályán robotoló Flowers, mire elérte a krisztusi kort, valódi szupersztár lett és közvetlen közelről élhette át az amerikai álmot.

 

 

Ahogy a „Still Want You” című dalban meg is énekli, felőle aztán jöhetnek nukleáris katasztrófák, özönvizek és földrengések, ő még mindig csak a lányt akarja, a szerelmet, mindent. A szövegeit is mindenben áthatják az amerikai archetípusok, a péntek esték, a sivatagok, a focipályák, a próféták, szívtipró fiúk és a szalagavatójukra készülő lányok. Egyedül talán a „Lonely Town” esetében merülhet fel a többértelműség gyanúja (főleg, ha a klipet is megnézzük), mert a szerelmes sorocskák akár egy mániákus kukkoló szájából is elhangozhatnának. De a potenciálisan sötétebb tételt egy újabb rock and rollosan tempós heartland alapvetés követi a „Diggin’ Up The Heart” képében, ami egy kisvárosi ballada az amerikai délnyugatról, ahol még a „fiúk is megváltozhatnak”.

 

 

Lehetne ragozni a végtelenségig, de megint csak hagynám, hogy főhősünk beszéljen helyettem: „Blessed are the young at heart – Áldottak a lélekben fiatalok” - hangzik el a lemez tételmondata az „Untangled Love”-ban (micsoda cím!). És tényleg ennyiről van itt szó. Az album negédes, szirupos, kicsit talán émelyítő is, de annyira jól esik ebben a rohadt életben időnként olyasmit is hallgatni, ami komolyan veszi a komolyanvehetetlenségét, és nem felsőbbrendűséggel osztja a zsellér népet, hanem beismeri, hogy ilyen jól is lehet élni ezen a földön (még ha párezer kilométerrel arrébb is). És tulajdonképpen ezzel teljesíti be a címét (The Desired Effect), és éri el a „kívánt hatást”.

 

A zenekar tagjai:

Brandon Flowers – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Dreams Come True

2. Can`t Deny My Love

3. I Can Change

4. Still Want You

5. Between Me and You

6. Lonely Town

7. Diggin` Up the Heart

8. Never Get You Right

9. Untangled Love

10. The Way It`s Always Been

 

Diszkográfia:

Flamingo (2010)

The Desired Effect (2015)