Főkép

Ez a könyv már akkor megtetszett nekem, amikor először a kezembe fogtam. Mivel felnőtt vagyok, bennem nosztalgiát ébresztett egy egyszervolt sorozat, a Már tudok olvasni… iránt: amikor még írott betűk szerepeltek a címlapján… Persze a Csuromvíz egy igazi gyerekregény, így a mai hétévesekből remélhetőleg nem múltba tekintést, hanem lelkes olvasási vágyat vált majd ki az, hogy ez a könyv ilyen – szép.

 

És nagyon ötletes is. Már a fülszöveg helyett is a regény főszereplőjétől, Szandrától olvasható levél, amely beavatja az olvasót abba a valóságos mesevilágba, amelyben Szandra és a 3. B. éli az életét: barátkozik, öltözködik, eszik és főz, rendez pizsipartit és megy színházba. Na meg indul a környezetvédelmi versenyen… A regény legnagyobb kalandja ugyanis az, miként próbálja meg az osztály megnyerni a környezetvédelmi verseny fődíját, a sítáborozást. Ahhoz azonban, hogy sikerrel járjanak, még rengeteg dolgot fel kell fedezniük választott témájukról, a vízről, és persze egymásról.

 

Balázsy Panna, akinek komoly, szemüveges fotóját is „beragasztotta valaki” ebbe a mókás naplófüzetbe, nagyon tud mesélni. S remekül ért ahhoz, hogy miközben vállalja a küldetést, hogy egy igencsak didaktikusan tálalható témáról, a környezettudatosságról ír, valójában ugyanolyan jó kis ifjúsági regényt kerekít, mintha csak a szokásos tematikával, a szerelemmel, barátsággal, osztályban-léttel foglalkozna. Miközben a fiatal (lány)olvasók rengeteg ismerős utalásba botlanak a Neveletlen hercegnőtől és Mozarttól a vágyott okostelefonon és a D. A. C.-könyveken keresztül az X-Faktorig és a zabfalatokig, minden felesleges cukiság nélkül sikerül felépíteni egy igazán bájos könyvet. Amelyben a meglepetés igazán az utolsó előtti fejezetben éri az olvasót (nem, nem az eredményhirdetéskor): a szerzőnek sikerül egy olyan ötletet csempészni a regénybe, ami abszolút eredeti, igazán meglepheti az olvasót, és ha visszagondolunk a korábbi fejezetekre, kiderül, hogy ráadásul kiválóan elő volt készítve…

 

S amilyen kedves a könyv, olyan helyesek Rippl Renáta illusztrációi. Bár a rajzolónő saját magáról elmulasztott portrét rajzolni a könyvbe, rengeteg bájos arccal megajándékozta az olvasót: az ő képein a csúnya lányok is szépek és elfogadják magukat, a feliratok pedig csinos, kanyargós betűkkel dobják fel az ábrákat.

 

Remélem, a Szandra és a 3. B.-sorozat hamarosan tovább folytatódik: igazi, magyar (bár szokás szerint budapesti) diáktörténet, amit már az olvasni épp megtanultaknak is érdemes ajánlani. Szerintem tetszeni fog mindenkinek.