Scott Westerfeld: Túlvilágok

Scott Westerfeldnek már két trilógiája (Csúfok, Leviatán) is megjelent magyarul. Bár mindkettő YA-nak mondható, vagyis a felnőttkor küszöbén álló korosztálynak íródtak, nagyban különböznek egymástól – és a Túlvilágok megint valami más.

Az új, igen vaskos regény valójában kettő. Két történet váltja egymást fejezetenként. Az egyikben egy fiatal, szépreményű írólányról, az indiai származású, de Amerikában élő Darcy Patelről olvashatunk, akinek az első regényét egy menő kiadó vette meg jó vaskos összegért. Darcy épp főiskolára menne, de amikor ez a kisebbfajta csoda megtörténik vele, úgy dönt, hátrahagyja családját, barátait, és New Yorkba, a könyvkiadás fővárosába költözik. Merthogy az első regény könnyen jött, szinte magát írta meg, de a folytatásra is szól a szerződése…

A Túlvilágok másik sztorija pedig maga Darcy könyve, egy – mondhatni – tipikus természetfeletti YA thriller, melynek főszereplője, Lizzie túlél egy terrorista támadást, átlépve a mi világunkból a túlnaniba, ahol jót és rosszat egyaránt talál. Többek között azt is (s számára sem világos, hogy ez jó vagy rossz), hogy át tud kelni a túlvilágra, s ez épp úgy megváltoztatja őt (csak persze egészen máshogy), ahogy az íróját a maga sorsfordulója.

Mindkét lánynak, a valódinak és a képzeletbelinek egyaránt meg kell küzdenie a felnőttéválás különféle feladataival. Meg kell tanulniuk felelősséget vállalni önmagukért, a tetteikért, de a szeretteikért is. Komoly erkölcsi, sőt, életfilozófiai kérdésekre kell választ találniuk, amiket Westerfeld képes volt jó érzékkel kezelni, sem túlzásba nem víve, sem el nem bagatelizálva őket. Már önmagában az is érdekessé teszi a Túlvilágokat, hogy mennyire hasonló, s mégis mennyire más a két lány és a helyzetük.

Ezzel együtt őszintén szólva jó időbe telt, mire megszerettem ezt a könyvet. Mikor végre beindult a két külön történet, azt éreztem, hogy külön-külön nem állnának meg a lábukon. Ez azonban nem baj, hiszen pont az az egyik fő erénye a regénynek, hogy a részei kiegészítik egymást, reflektálnak egymásra. Aztán problémám volt azzal is, hogy Lizzie egy reptéri terrortámadás elszenvedője, melyet egy fanatikus szekta visz végbe, meg (Spoiler veszély!!!) azzal is, hogy Darcy a saját neméhez vonzódik. Ezek annyira trendi témák, hogy egy Westerfeld kaliberű írótól épp azt vártam volna, hogy elkerüli őket. A fordító azon a véleményen van, hogy utóbbi ahhoz kellett, hogy könnyebben meg lehessen különböztetni a két főszereplőt, és lehet is benne valami. Mindazonáltal már a csapból is a melegek és a fanatikusok folynak, és ez engem zsibbaszt, mivel előbbieket mindig elfogadtam, utóbbiak meg mindig itt voltak, csak kevesebb publicitást kaptak, és… Na igen, és aztán eljutottam a könyv végére, ahol minden összeállt, minden a helyére került, és mindent megbocsátottam Westerfeldnek, kivéve, hogy valószínűleg nem fog folytatást írni a Túlvilágoknak, pedig akár lehetne is, és engem érdekelne.

Ami nagyon tetszett, és a sok belsős könyvpiaci poén miatt sokszor megmosolyogtatott, az az volt, ahogy Westerfeld bemutatja a könyves világot, ezt az egész őrületet, hogy lényegében tinédzser, a valódi világról sokszor mit sem tudó lányokat kap fel a könyvkiadás és az irodalmi ügynökök világa, áraszt el rengeteg pénzzel és gyakran megalapozatlan dicsérettel – majd ejti le, ha kimentek a divatból. Mindez nincs ennyire élesen benne, ahogy az író saját véleménye is csak szűrten jelenik meg, ezzel együtt kiolvasható belőle, hogy ez is csak egy iparág, mely valójában ugyanolyan termékeket állít elő, mint bármely gyár. Épp csak ezek könyvnek néznek ki, s persze van köztük, ami tényleg az is. S ez valahol bátor húzás, hiszen maga Westerfeld is YA-kat ír, melyek körül Amerikában hasonló netes pörgés megy, mint amit itt ábrázol. Tükörkép ez, s nem is kimondottan görbe. És épp ezért tudom különösképp ajánlani a regényt minden könyves bloggernek, könyvmolynak, geeknek, s főleg ifjú írópalántának, akkor is, ha Magyarországon sok minden egész máshogy megy, mint New Yorkban.

Ezzel párhuzamosan arról is szól a Túlvilágok, hogy hogyan is íródik egy regény, hogyan kerülnek a szövegbe különféle dolgok, és ilyen tekintetben valahogy többet mond el az írásról magáról, mint egynémely úgynevezett kreatív íráskurzus. S az sem kevés, amit arról mesél el a regény, hogy a szülők múltja és annak kísértetei hogyan hathatnak a gyerekek életére. És akkor az Angelina Jolie paradoxonról, Darcy szupercuki húgáról, a túlvilág koncepciójáról vagy a gasztro vonatkozásokról még nem is szóltam!

De ezek csupán az extrák. A felszínen, az elsődleges olvasatban ez egy kettő-az-egyben regény, két, különböző módokon izgalmas történettel, két olyan főszereplővel, akik szerethetők, de egyúttal nagyon is emberiek. Érdemes rászánni az időt, és kitartani, ha az elején esetleg nem kapna még el, mert az élmény is felér két másik regénnyel.